Húsz-harminc éve még azzal tréfálkoztunk, hogy egyre többen építtették meg maguknak (és családjuknak) a földrengésbiztos kriptát. Azt tudtuk, hogy a fáraóknak sikerült, ezredévek óta állnak a piramisok, végtére is elég jó kis „kripták” lettek, Egyiptomba zarándokol a világ, hogy lássa, amit látnia kell, tényleg ott állnak, hatalmas kövekből építve. Nemcsak a fáraó, hanem az építés titkát is magukba zárták, hányan és hányan próbálták elmagyarázni, kik és hogyan, milyen technikával és energiát beleadva húzták föl ezeket az elképesztő kolosszusokat.
Ma már a kriptákon túl vagyunk, akinek futotta rá, megcsináltatta, a szegényebbeknek meg valahogy majd kiszorítja a család, fakeresztre mindenképpen futja, végtére is, amikor fölöttük az ibolya, majdnem mindegy.
Képzeljünk el egy méretes apokalipszist, melyre rámegy az egész világ, a Föld nevű bolygó, és persze a hétmilliárdnyi földlakó. Nos, a kivételezettek (ebben is vannak egyenlők meg hát egyenlőbbek) nem akarnak rámenni, ők meg akarnak maradni, túl akarják élni a katasztrófát. Hogy mit lehet ezért tenni? Semmi különöset: meg kell venni egy rendes kis bunkert, kerül, amibe kerül.
Hogy a pénz nem minden, tudjuk, azt is tudjuk, akinek sok pénze van, annak észből is több jutott (lám, Mészáros Lőrinc is okosabb lett Zuckerbergnél), de mondjuk ki azt is: ma már ez sem teljesen igaz.
A bunkerek legjavában, a luxusbunkerekben már bowlingterem is van, meg szauna, fegyverraktár, játékszoba, és persze konzervraktár, konyha és mosókonyha, a wifi bekötve, tévézés biztosítva, láthatják a híradót, ami a katasztrófát közvetíti, mert hát az operatőrök meg a tévések mind-mind túlélik odafönt is a világégést. Nyilván a sajtó is lejut a bunkerbe, mert a lentieknek tájékozódniuk kell a tőzsdéről, csak azért, mert odafönt atomháború van, nem állhat meg a világ.
Hogy kik vesznek mostanában bunkert? Természetesen a hollywoodi filmsztárok, rendezők, és talán még a jobb operatőrök is. Aztán az ismert sportolók, amerikai futballisták, jégkorongozók és kosarasok, politikusok és üzletemberek, és ha Trump is költ, akkor a politikus üzletemberek is. Hogy lesznek-e stúdiók, ahol filmet lehet forgatni, lesz-e, aki szerződteti és fizeti a sztárokat, és lesz-e nézője a leforgathatatlan filmeknek, senki sem garantálja, mindegy is, mert hát kit érdekel ez, ha egyszer egyetlen darab sem marad az autogramkérők közül. A sztárnak meg kell maradni, mert ő egy hallatlanul értékes ember.
Természetesen szükség lesz futballistákra, jégkorongozókra és kosarasokra is, azok erős, edzett emberek, és a majdani romeltakarításnál és az újjáépítésnél ők lesznek a melósok, ha nem is mesterek, de erős segédmunkások. Nagyon kellenek majd a politikusok is, remélhetőleg minden pártból lesznek túlélők, hogy tovább csesztethessék egymást, baj lenne, ha egypártrendszer élné túl az apokalipszist.
Az üzletemberek még inkább kellenek, mert a világ újjáépítésekor szükség lesz a pénzükre, abból fizethetik majd a segédmunkássá vedlett futballistákat, jégkorongozókat és kosarasokat.
Bill Gates a bunkerekben is éllovas: minden egyes ingatlanja alá építtetett bunkert. Ez azért is jó, mert a megcsappant felső egy százalék között könnyebben lehet majd a világ leggazdagabb embere. Persze, az internetre is szükség lesz, mert nélküle nem élheti újra és csinálhatja végig az emberiség a történetét és történelmét a kovakőtől és a kőbaltától az atomháborúig.
Egyelőre a bunkerek ablakaira nem találtak megoldást a tervezők, és bukdácsolnak a lakberendezők is. Hogy mit nézhetnének az ablakon, el tudjuk képzelni. Biztos nem azt, hogy a szomszéd füve zöldebb-e, azt sem, hogy milyen ruhák száradnak a bunker elé fölhúzott fregolin. Ami egyelőre menő: kivetítőkön imitálják az egykori természetet, azt a hatást keltve, mintha abban a percben is friss szellő remegtetné a juharleveleket.
Tulajdonképpen a vízellátás is döcög, az eső nem eshet be, egy beázás végzetes lehet, a padló és a falak szigetelve, nehogy feltörjön a talajvíz, isten tudja, honnan lesz majd ivóvizük. Ha az élelmezéssel és a vízellátással gond lesz, sejthető, hogy megkezdődnek a bunkerklánok harcai, mert a túlélők egymást is szeretnék majd túlélni.
Így állunk hát, és akkor még kis hazánkról nem is beszéltünk.
Nálunk kevés focista lesz, pár idegenlégiós, talán még Felcsútról páran, ha összedobják nekik időben a bunkerre való TAO-t. Bunker vásárlására „alkalmas” filmsztárok aligha lesznek majd, politikusok annál inkább. Még az is megeshet, hogy Orbán és Gyurcsány szomszédok lesznek, és akkor kérhetnek egymástól egy kanál sót vagy egy-két tojást, és Gyurcsány megígéri, hogy hálája jeléül nem mutatja be azokat a bizonyos titkos iratokat. No és az üzletemberek és a vállalkozók, közülük is ki fog emelkedni Mészáros Lőrinc. Neki mindenképp meg kell maradnia, mert ha ő nem lenne, hogy venne bunkert Orbán, és ki a fene nyerhetné meg az újjáépítés tendereit?
Folyamatosan megjelennek majd a Mészároshoz köthető megyei napilapok és a kormány más újságjai, a köztévében az élet utolsó percéig megy a Hírek egy percben, és a közmédia hírt ad arról, hogy a felcsúti kisvasút tele utasokkal, épül a kerítés, Orbán kimerészkedik a bunkeréből, és elgyalogol Belgiumba, hogy megállítsa Brüsszelt. Mivel ott nem talál senkit, sajtótájékoztatót tart, melyen csak a Magyar Idők munkatársa jelenik meg, és bejelenti, hogy az építőipar jelentős föllendülés előtt áll, a munkanélküliség 1 százalék, de ha ők munkába állnak, akkor nulla lesz.
Végül a magyar miniszterelnök közli, hogy immár biztos: ő Európa erős embere.