A római korban született útvonal Pest és Buda 1873-as egyesítése után indult óriási fejlődésnek, és a földszintes, valamint egyemeletes házak jó részét a XX. század első éveire magas, az eklektikus, szecessziós, vagy épp art deco-hatást tükröző épületek foglalták el, a második világháborúig pedig a foghíjtelkeket is modern bérházakkal – így például az Átrium Filmszínház épületével (Kozma Lajos, 1935-1936) töltötték ki.
Erre a sorsra jutott Oslányi Mór szabómester 1882-re elkészült, a mai Margit körút (akkor még Felső országút), illetve a Kapás utca (a név történetéről itt olvashat)
sarkán állt földszintes háza is, melyet a szomszédos Kapás utcai telekkel együtt a magyar szabadkőműves páholyok egyike, az 1871-ben alapított Galilei vásárolt meg, fennállásának negyvenedik évében, 1911-ben pedig lebontatta az aprócska épületet, hogy ott egy páholyházzal egybeépített bérházat emelhessenek.
![Ismeretlen Budapest: A Margit körút elfeledett szabadkőműves központja 1](http://24.hu/app/uploads/2017/06/1867-72-2.jpg)
A Galileit ekkor főmesterként irányító Flessig Sándor (1869-1939) a kor egyik legismeretebb bankárja (1909-től a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt., majd az ebből kinőtt Angol-Magyar Bank ügyvezető igazgatója, később ügyvezető alelnöke és a budapesti Áru- és Értéktőzsde alelnöke, majd 1931-től elnöke) az építkezés végéhez közeledve felveti, hogy
– írja a ma is működő csoport honlapja.
A közösség egyik tagja, Strauss Ödön építészmérnök által megálmodott saroképületet végül 1913. december 16-án Bókay Árpád nagymester világítja meg, a ceremóniát pedig a magyar szabadkőművesség vezetői kísérték figyelemmel: a Nagypáholy fővilágosságai teljes számban képviseltették magukat, a Szövetségtanács és a pesti páholyok pedig kiküldötteik révén voltak jelen az új műhely megszületésénél.
Az egyszerű berendezést kapott helyiségek az alagsorban, a földszinten, illetve az emelet egy elkülönített részén kaptak helyet, mindezt pedig négyemeletes bérház koronázta, sőt, a Margit körúton kialakított üzlethelyiségben még a Budai Kör kávéház is kényelmesen elfért. A határvonal a homlokzaton az építészeti kialakításnak köszönhetően ma is tökéletesen látszik:
![Ismeretlen Budapest: A Margit körút elfeledett szabadkőműves központja 2](http://24.hu/app/uploads/2017/06/img_7190-2.jpg)
A Galilei.hu a ma már nem látható belső díszekről, illetve a pontos felosztásról is megemlékezik, így megtudhatjuk, hogy az alagsorban kapott helyet a sokszor a veszett léptek, illetve elveszett lépések csarnokaként emlegetett előcsarnok, valamint a szentély – ez szerencsétlen ötlet volt, hiszen elhelyezése miatt nem volt szellőztethető, télen pedig nehezen fűtötték fel –, a földszinten az ebédlőként is használt díszterem, a társalgók egy része és a játszótermek, az emeleten pedig újabb társalgók, a könyvtár, az irodák, illetve egy házimúzeum.
A termek berendezése egyszerű volt, bútoraik nélkülöztek mindenféle felesleges díszeket, de a lépcsőfeljárók és termek falait egy egész sornyi szabadkőműves témájú metszet, rajz, vagy festmény díszítette, de a díszteremben a páholyalapítók egyike, Zahoray János festő triptichonja (három táblán helyet kapott festménye) mellett a korábbi főmesterek és néhány jeles tag portréja, vagy mellszobra is helyet kapott.
Az Esztergom címet viselő folyóirat egyik tudósítója 1920-ban járt az épületben, és egy közepesen hosszúra nyúlt cikkben, szépirodalmi igényességgel, bár mérhetetlen utálattal emlékezett meg a falak közt folyó eseményekről, illetve a berendezésről:
A páholyház bejárata a Kapás utcából, míg a lakóházé a Margit körútról nyílt – előbbi felett a fiatalon elhunyt szobrász Murányi Gyula Prométheusz-szobra állt, melyet 1949-ben, az épület háború utáni restaurálásakor eltüntettek, holléte azóta ismeretlen.
A Galilei tagjai közt az elmúlt közel másfél évszázadban olyan neveket találhattunk, mint a század első évtizedeinek építészzsenije, Löffler Béla, vagy épp a transzformátor egyik feltalálója, Zipernowsky Károly, aki egy ennél jóval furcsább, ma szint létező társaságban, a végtelen, titkos tudás létezésében, valamint az ahhoz eksztázisban való hozzáférésben hívő Magyar Teozófiai Társaságban (egykori központjukról korábban írtunk) is fontos szerepet töltött be, sőt, állítólag még okkult képességekkel is rendelkezett!
![Ismeretlen Budapest: A Margit körút elfeledett szabadkőműves központja 5](http://24.hu/app/uploads/2017/06/szekelyt_magyar.jpg)
Amint azt a magyar szabadkőművesség világszinten egyedülálló módon megszületett egykori központját bemutató korábbi anyagunkban említettük, a Magyarországon (illetve a Magyar Királyságban) 1749 óta bizonyítottan jelen lévő szabadkőművesség több alkalommal is illegalitásban működött: előbb II. József korlátozta annak működését, mivel nem tudta azt saját céljaira felhasználni, néhány évvel később, 1795-ben pedig I. Ferenc császár betiltotta azt az egész Habsburg-birodalomban. A bújkálás több, mint hét évtizeden át (eltekintve a szabadságharc végén, az osztrák csapatok bevonulásáig működő, minden magyar szabadkőművest újra összefogni próbáló, kérészéletű A dicső fény hajnalához), 1868-ig tartott, mikor Wenckheim Béla belügyminiszter újra engedélyezte a rend működését, és új páholyok alapítását. A következő fél évszázad a magyar szabadkőművesség aranykorát hozta el, de a Tanácsköztársaság idején, 1919 tavaszán előbb korlátozták, 1920-ban pedig, a Horthy-kor hajnalán betiltották a rendet. A következő engedélyezésre 1945-ig kellett várni, de öt évvel később Kádár János újabb tiltó rendeletet érvényesített, mely az 1989-es új egyesületi törvényig volt hatályos.
A Galilei-bérház története azonban nem nyúlt végig a XX. századon, hiszen termeiket már a Tanácsköztársaság idején a Vasasok II. kerületi szakszervezete foglalta el. A Szabadkőműves Referata szerint két testvér, Hollós Oszkár és Acél Antal meg tudta menteni a könyvtár renddel kapcsolatos műveit, valamint a múzeumi tárgyakat, de a helyiségek 1920. májusi lefoglalásakor a nehezebben mozdítható berendezési tárgyak, műalkotások és kegyszerek mind eltűntek, a következő években pedig sorra bukkantak fel a város régiségkereskedőinek kirakatában, illetve zsibvásárokon. Az iroda és a könyvtár termei lakásokká, az alagsori helyiségek pedig egyszerű pincékké minősültek vissza: 1924-től Szigethy László tüzifa- és szénnagykereskedése, 1939-től pedig Péter József ponyva-, zsák-, linóleum-, lenáruk- és zsinegüzlete működött itt, de a földalatti termek a világháború kitörése után előbb óvóhelyekké váltak, majd dekorációs műhelynek adtak otthont.
A díszterem 1924-től Dienes Valéria, 1950-től pedig Cseh György tánciskoláját fogadta be, majd néhány éven át a Ganz Vezérlőberendezések Gyára használta kultúrteremként az egykor külső szemmel furcsának tűnő szertartások egész sorát látott szobákat.
1962-ben végül a frissen megalapított Budai Táncklub vette át az egykori Galilei-központ egészét – az intézmény ma is itt működik.
![Ismeretlen Budapest: A Margit körút elfeledett szabadkőműves központja 7](http://24.hu/app/uploads/2017/06/img_7211.jpg)
A ház aljában, a Kapás utcai oldalon találhatjuk még meg a Vízivárosi Galériát, a Margit körúti fronton pedig egy kínai étterem próbálja becsalogatni a hömpölygő tömeget.
![Ismeretlen Budapest: A Margit körút elfeledett szabadkőműves központja 8](http://24.hu/app/uploads/2017/06/img_7231.jpg)
A szabadkőművesekre pedig ma már nem emlékszik senki, pedig máig köztünk élnek: 1989 óta Magyarországon is több páholy kezdte meg működését, csoportjaik pedig világszerte összesen hatmillió főt számlálnak.