Egy kőbánya-kispesti társasház belső udvarában járunk, a bejárat elé támasztott szárítón frissen mosott ruhákat fúj szél. Az ajtón kopogtatva bebocsátást nyerünk, majd a kedves invitálásra átsétálunk az apró konyhán, ahol Jenő és Erzsi hellyel kínálnak minket.

Szerényen berendezett kis lakás ez, vetett ággyal, tévével, szekrényekkel, a konyhában hűtővel, a kis fürdőben mosógéppel. Alapvető háztartási eszközök, amik nélkül nehéz lenne elképzelni a mindennapokat. Persze attól függ, honnan nézzük. Az idős pár húsz évnyi utcai lét után úgy örül a hűtőnek, mint más egy ízletes éttermi vacsorának.

Minden nap főzök valamit, igaz, ezer forintból kihozom, és most, hogy van hűtő, már tudjuk több napig enni az ételt. Hozok egy kis szalonnát, paradicsomot vagy paprikát, így Jenő akkor sem marad éhen, ha éppen intézni valóm van

– részletezi a frizsiderrel járó előnyöket Erzsi, majd gyorsan hozzáteszi, hogy a mosógép a tisztaság miatt legalább ennyire kedvelt eszköz új otthonukban.

A pár tizennyolc éve él együtt, eleinte mindkettőjüknek külön kis kunyhója volt a csepeli erdőben, aztán idővel „összebútoroztak”.

Mi köztünk minden jó, hogy is mondják… jó a viszony, de legfőképp az egyetértés. Együtt éhezünk, együtt szenvedünk

– mondja az idős férfi.

A fizikumuk sajnos már nincs olyan jó állapotban, mint a kapcsolatuk. Mindketten megsínylették a kint töltött éveket, a komfort, a kielégítő táplálkozás és az egészségügyi ellátás hiányát. Jenő a rendszerváltás előtt hegesztőként dolgozott, aztán a mezőgazdaságban helyezkedett el, főleg fizikai munkát végzett. Jelenleg a gerince és a dereka miatt öt kilónál nem emelhetne többet, még az ülés is nehezére esik, félhomályban pedig alig lát. Korábban rendes bejelentett munkahelye volt, de ’89 után már csak feketén alkalmazták – mondja. Aztán jöttek a kellemetlenségek: mivel szerződése nem volt, így időnként „elfelejtették” kifizetni, így szépen elúszott az édesanyjáról rá maradt lakás. Erzsi pedig egész életében háztartásbeli volt, 14 gyermeke van, az apa drogfüggősége és alkoholizmusa miatt azonban elvették tőlük a gyerekeket, akik aztán otthonban, nevelőszülőknél nőttek fel.

A pár az Utcáról Lakásba Egyesületnek és a TESZ Magyarországért Alapítványnak köszönhetően jutott bérlakáshoz. A két civil szervezet közös erővel tavaly indította el a Lakhatást MOST! Lakásügynökség elnevezésű projektjét: olcsó ingatlanokat vásároltak, amikbe aztán pályázat útján beköltözhettek fedél nélkül élő párok. Egy évvel ezelőtt, szinte pont ugyanekkor mutattuk be a 24.hu-n Józsefet és Andreát, az első párt, akik azóta is a kispesti társasházban élnek.

Erzsiék 2016 nyár végén hagyták el csepeli kunyhójukat, hogy beköltözzenek a kőbányai garzonba. Azóta Fehér Melinda szociális munkás segítségével próbálják egyenesbe hozni az életüket, ami nem minden fronton megy gördülékenyen. A bérleti díj ugyan alacsony, de minimális jövedelmükből még így is segítségre szorulnak szinte minden hónapban.

Jenő nagyon rossz egészségi állapotban van, de a jogszabályok folyamatos szigorodása miatt egyelőre nem kaphat magasabb ellátást. Jelenleg kizárólag az idős korúak járadékát kapja, havonta 24 ezer forintot. Erzsi az önkormányzatnak és a bejelentett lakcímnek köszönhetően kap tízezer forint gyógyszertámogatást, és próbáljuk elintézni a leszázalékoltatását is. Most épp orvostól orvosig megy, de a hosszú várólisták miatt nagyon lassú a folyamat

– sorolja Melinda a nehézségeket.

A pár korábban vasazásból és a lomizás közben begyűjtött tárgyak eladásából jutott plusz pénzhez. Piacoztak, mondják. Ez a bevétel most nagyon hiányzik,

a társasház közös udvarában ugyanis nincs lehetőség nagyobb mennyiségű hulladék tárolására, így havi szinten elesnek az extra jövedelemtől.

Az alapítvány egyelőre támogatja őket anyagilag, ám hosszú távon a teljes önállósodás a cél – hangsúlyozza a szociális munkás, tehát nincs mese, megoldást kell találni a helyzetre. A csapat most épp azt fontolgatja, hogy Jenőéket a Lakhatást MOST! program következő etapjába vonnák be, ahol is mobilházakat bérelhetnek a pályázó fedél nélküliek. A civil társaság üres telkekre telepíti majd konténerházakat, így biztosítva némi zöld területet a lakóknak. Egy ilyen lakásba költöztetnék át a párt.

Az egyesület természetesen nem Erzsiék életmódja miatt változtatott a stratégián, financiális oka volt, hogy az ingatlanvásárlás helyett a konténerházban látták a hajléktalanok társadalomba való visszaintegrálásának új alternatíváját.

A program első felében három olcsó lakást vásároltunk Kőbányán és Kispesten, többségében ötmillió forint alatt, de ahhoz, hogy lakhatóvá váljanak, majdnem ugyanannyit rájuk is kellett költenünk. Most viszont annyira fent vannak az ingatlanárak, hogy egy városszéli lakás árából majdnem három használt mobilházat tudunk telepíteni

– mondja Bende Anna az Utcáról Lakásba Egyesület munkatársa.  

A házak megvásárlásához főként befektetőket keresnek, a konstrukciót pedig úgy alakították ki, hogy a bérleti díjból (mert természetesen lakbért itt is kell majd fizetni a lakóknak) évente minimális haszna is legyen a tulajdonosoknak. Tíz vagy tizenöt év alatt kisebb nyereséget hoz majd nekik a jótékony célú „befektetés”. Emellett elképzelhető, hogy adományokból, felajánlásokból az egyesületnek is lesz pénze egy saját konténerházra.

A segítő célú projekt megvalósulásának másik fő pillére a terület, ahová a házakat telepíteni tudják. Néhány budapesti kerülettel már tárgyalnak, és úgy néz ki, két önkormányzat is használatba ad a civil szervezetnek üres területet. Természetesen magánbefektetőkre is számítanak, Érden épp alakulóban van egy együttműködés. Illetve az egyesület a telkek esetében is tervez saját vásárlást, amire egy nemrégiben szervezett jótékonysági programból és online közösségi gyűjtésből próbálják összeszedni a pénzt. Úgy néz ki, sikerrel.

A Lakhatást MOST! program tehát célegyenesben van, és ha minden jól megy, nyár végén már be is költözhetnek a lakók.  Első körben 2-3 család vagy pár feje fölé kerülhet tető.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás