Ha így megy tovább, ha minden, akár csak hallgatólagos megállapodást megkérdőjelezünk, mindent lerombolunk abból, amit 1990 óta közösen felépítettünk.
Erről beszélt a Parlamentben, második elnöki ciklusának szűzbeszédében Áder János, aki szerint számára egy komplett ciklus után is maradt még feladat bőven.
Európa, maradnánk
Áder szerint „a közbeszéd szörnyű, és ma már nem az számít, hogy ki kezdte a pofozkodást, hanem az, hogy az emberek nem akarnak egy tűzhányó tetején élni”. Hogy jobbítson, történelmi példákból kíván erőt meríteni egy nagy, közös célokhoz, leginkább az 1867-es kiegyezésből és Deák Ferencből.
Az államelnök három pillért emelt a tervhez:
1. mindannyian Európa polgárai vagyunk, és azok is maradunk;
2. mindannyian a magyar nemzethez tartozunk;
3. mindannyian tisztességes, nyugodt életre vágyunk.
Áder Deák Ferencet citált, aki annak idején a „birodalom fenntartását”, valamint „Magyarország jogainak, alkotmányosságának fenntartását” szorgalmazta, „melyből többet elvenni, mint a birodalom fenntartása kíván, sem jogos, sem célszerű”.
Bocs
Áder a kampányfinisre utalva egymás megértését kéri a politika szereplőitől, s reménye szerint jó példával mutatva megkövetett mindenkit, akit elnöki ciklusa alatt megsértett (nem mintha egy magyar államelnöki ciklus alatt olyan nagyon megsérthető volna bárki is).
Kért néhányat a közélőktől.
Először is azt:
Másodszor:
Harmadszor:
Amiből nagyjából az követezik, hogy attól tart, a következő szűk évben nemcsak a Fidesz-médiából érkező, az ellenfél képviselőket szarozó tolvajozás, buzizás dívik majd, hanem a gyerekeknek is jut majd hideg és melegezés – ez nem jó hír.
Amúgy a szónoklat kreatív hátterét a párbeszédes Szabó Tímea adta azzal, hogy harisnyás lábbal képviselői székére állt, s Áder-arcú marionettfigurával kísérte az elnök patetikus gondolatait.
