Szerdán Magyarország nagy része felett erősen felhős vagy borult lesz az ég: jön a zápor, zivatar, felhőszakadás, délelőtt a Dunántúl, délután a Tiszántúl esik el. A keleti megyékre elsőfokú figyelmeztető előrejelzés van érvényben a heves zivatarok, felhőszakadás miatt. A folytatásban stabilizálódik a 20 fok körüli hőmérséklet, de helyi záporok, zivatarok bármikor és bárhol előfordulhatnak.
Szó se róla, a meleggel megérkezett az égszakadások, földindulások, özönvizek idei szezonja. Mostantól kezdve egyre gyakrabban találkozunk majd azzal, hogy záporok, zivatarok kialakulására kell számítani, a kérdés már csak az, melyiknél kell jobban behúzni a nyakunkat? Egészen pontosan: mi a különbség zápor és zivatar között, illetve miért járnak ők kéz a kézben?
Intenzív zápor és zivatar
– mondja Berceli Balázs meteorológus, az Időkép.hu munkatársa.
Hazánkban mindkettő a tavaszi-nyári félévhez kapcsolódik, mert kialakulásuk alapfeltétele a meleg. Ha a Nap felmelegíti a földfelszínt, a magasban pedig hidegebb légtömegek áramlanak fölénk, a fizika törvényeinek engedelmeskedve a lenti meleg helyet cserél a fenti hideggel.
A mi nézőpontunkból szemlélve feláramlás kezdődik, és ehhez elég, ha felfelé haladva 100 méterenként 0,8 Celsius-fokkal hűvösebb a levegő. A lenti nedves, meleg levegő pedig felfelé haladva folyamatosan hűl, mígnem telítetté válik, és megindul a felhőképződés. Minél magasabb a talaj és a felsőbb légrétegek hőmérsékletkülönbsége, annál intenzívebb a feláramlás, és annál magasabb felhők alakulnak ki.
– mondja az Időkép.hu meteorológusa. A villámokat és a mennydörgést, azaz a zivatart ugyancsak az intenzív feláramlás hozza létre.
Villám: több 10 ezer fokos levegő
A felhőkben megindul a töltésszétválasztódás, az aljukban a negatív töltésű részecskék halmozódnak fel. A talajon pedig a pozitív töltés kerül túlsúlyba: ha elegendő lesz belőlük, megtörténik a felhő és a talaj közti kisülés, ezt nevezik lecsapó villámnak. Jobb minél távolabb lenni tőle.
A pontosság kedvéért: a több tízezer fok csak a villámcsatorna pár 10 centiméter széles sávjára érvényes, de ebből kifolyólag nyilvánvalóan távolabb is nagyon felforr a levegő.
És ide tartozik a nyári jégeső is. A magasban fagypont alatti hőmérséklet uralkodik, a felhőkben jégkristályok képződnek, ám “normál esetben” a talaj felé közeledve ezek elolvadnak, és mi csak esőcseppekkel találkozunk. Ám a záport létrehozó körülmények között megkezdődik a gravitáció és a feláramlás harca.
Az intenzív feláramlás egészen addig keringeti a jégkristályokat a felhőben, amíg azok óriásira, akár félkilósra (lehetnek ekkorák? ) híznak, és a feláramlás ereje már kevés, hogy fent tartsa őket. Ha elég nagyok a jégdarabok, nem olvadnak el útjuk során, hanem borsónyi, diónyi méretben érnek földet – mondja Berceli Balázs.
(Kiemelt kép: MTI/Varga György)
