A főváros utcáin leszegett fejjel sétálva sokszor talán úgy érezzük, hogy egy szmogos, levegőtlen és hangos metropoliszban élünk, de némi odafigyeléssel, és az ég felé nézve mi is rácsodálkozhatunk a város rejtett szépségeire. Ezek felismerésében Ismeretlen Budapest címmel indult, immár több, mint két tucat epizóddal rendelező sorozatunkkal segítünk, melyben olyan épületeket és helyeket mutatunk be, amikre büszkék lehetünk, vagy épp megmutathatjuk őket az itt nyaraló külföldi barátainknak.
Ma egy újabb, ebbe a sorba illő házat látogatunk meg: a mára már nem épp egységes képet mutató Kálvin tértől alig néhány lépésnyire, a Szabó Ervin térre néző, kissé talán vitatott megítélésű BKK Forgalomtechnikai Igazgatóságának (1973-1977) szomszédságában húzódó Arany Sas udvart, melybe az Üllői út és a Baross utca felől is bejuthatunk.
A nagykárolyi gróf Károlyi Lajos (1872-1965) által építtetett, a századforduló egyik legtehetségesebb magyar építésze, Fodor Gyula (1872-1942) tervei nyomán megszületett épület immár száztíz éve áll itt, szépségét viszont szakmai berkeken kívül minen bizonnyal igen kevesen ismerik.
Az épület két homlokzata nem azonos, noha ma is számos ponton megegyeznek. A fővárosi bérházak jókora hányadához hasonlóan itt is eltűnt (noha 1957-ben még megvolt, tehát nem a második világháború tette tönkre) az egykor gyönyörű tetőszerkezet, de más különbségek is akadnak: az Üllői úti oldalon hiányzik a központi szoborcsoport (ablakot vágtak helyette), és egyszerűbbek az ezt szegélyező erkélyek, míg a Baross utcában ezek rendben vannak, noha az arany sas-dombormű, illetve az álló alakok is hiányoznak.
A homlokzatok növényi mintájú stukkódíszekben is gazdagok, sőt, a pillérekről jókora szarvú kosfejek, illetve sasok néznek az alattuk elhaladókra:
A Győry és Gerő kovácsműhelyben (VII. Marek József utca 31. – ez is megér egy misét, ha másért nem is, legalább a bejárata miatt) készült, mindkét oldalon azonos kapukon egy kicsit elidőzve újabb sassal találkozhatunk, de a lemezből domborított pálmaágakat sem ússzuk meg:
A nehéz kapuszárnyat betolva néhány lépéssel később egy tágas előtérben találjuk magunkat, melynek falán, illetve mennyezetén a Fodorral sokszor együttműködő Ney Simon (1850-1917) geometrikus és növényi motívumokat, valamint két, a művészeteket szimbolizáló stukkódíszeit találhatjuk meg, ezek közt áthaladva, a főlépcsőházakba vezető boltívvel szemben pedig egy-egy újabb Ney-munkával kerülünk szembe:
Az angyalalak ilyen szépségben talán csak ennél a bérháznál bukkan fel a fővárosban, az építészettörténetben viszont számos előképét láthatjuk – ezek közül a legismertebbek egyértelműen a bécsi iskola vezetőjeként emlegetett szecessziós zseni, Otto Wagner (1841-1918) munkái, így például a bécsi Osztrák Postakarékpénztár (Österreichische Postsparkasse) 1904-1906 közt épült tömbjének őrzői:
A belső udvar összképében nem váltja be a szecesszió kifejezés elhangzásakor a fejünkben megszülető képeket, hiszen az oszlopokkal és szép kőkorlátokkal díszített folyosók egyikén sem fut végig virágminta, és az oszlopfők is megmaradtak épp olyan egyszerűnek, mintha csak a XIX. század derekának, vagy végének bármely gyárából kerültek volna ki, bár a szomszédos munkaruhabolt az udvar felét elfoglaló raktára sokat rombol a kedves képen. Fodor egyébként több alkalommal is alkalmazta ezt az oszlopos udvari megoldást, így például a Falk Miksa utca 13. esetében is.
A főlépcsőházakban felsétálva is mellőznünk kell a virágmintákat, sőt, a téglalapok és négyszögek sorát felvonultató kovácsoltvas korlát látványát csak egy-egy kismadár, valamint a lépcsőház aljában fekvő szép burkolat teszi kellemessé.
De a cselédlépcső is elég kellemes és fényben úszó, ellentétben a belvárosi bérházak jó részének hasonló lépcsősoraival
Az épületben működött egykor a Grand Café Magyar Szalon Kávéház:
A két világháború közt az erdélyi konyhával, kolozsvári különlegességekkel, villásreggelivel, valamint méltányos előfizetési rendszerrel csábító Erdélyi Vendéglő:
Az Üllői úti oldal nagy üzlethelyiségét évtizedek óta (1971-ben már biztosan a Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat boltja állt itt) egy munkaruhabolt foglalja el, de az elmúlt száztíz évben olyan irodák és bizottságok is megfordultak a két utcára nyíló házban, mint a Tribon Ruházati Rt., a Nemzetközi Halottszállítási iroda (az első világháború idején), az őszirózsás forradalom idején itt székelt a Nemzetvédelmi Szövetség Középponti Bizottsága, a húszas években pedig a Magyar Országos Bem Bizottság, valamint a szicíliai fogolytáborban elhunyt első világháborús magyar hősök emlékére tervezett síremlékre gyűjtő bizottság is.
Az Arany Sas udvar ma természetesen már műemlék, állapota pedig bőven a fővárosi átlag fölé helyezi, bár ázás nyomai a homlokzatok több pontján, valamint a Baross utca földszinti folyosón is láthatók, ezeket leszámítva azonban bátran kijelenthetjük, hogy a ház jövője biztosított, köszönhetően a környezetére láthatóan odafigyelő lakóközösségnek.