Annyi ilyen esetről hallani
– mondja egy babakocsis anyuka együttérzéssel a hangjában Farkas Jánosék elárverezett lakásának utcájában Dunaharasztin. Nem ismeri a Farkas családot, de nagyon sajnálja őket. Azt mondja, nem tudja elképzelni, milyen szörnyű lehet az érzés, hogy a gyerekekkel együtt utcára kerülhetnek.
Amikor megérkezünk Farkasék házához, épp egy tévéstáb jön ki a lépcsőházból. Nagy az érdeklődés, amióta a közösségi oldalakon híre ment a történetüknek.
Az asszony kisírt szemekkel fogad. Bevezet a tágas, háromszobás lakásukba. A kanapén a gyerekek játszanak egy kutyával, a legidősebb, a 17 éves Dalma udvariasan köszön. A férj még nincs otthon, általában este kilencre ér haza Szigetszentmiklósról, ahol hentesként dolgozik.
Edina sírva kezd bele a történetükbe. 2006-ban vették fel a hitelt, hogy megvásárolják a lakást. Pestről költöztek le, mert elegük volt az albérletezésből, és szerették volna, hogy gyerekeik természetközelben nőjenek fel. Mivel akkoriban mindketten elég jól kerestek, jó ötletnek tűnt belevágni a lakáshitelbe. 15,5 millió forintnyi lakáscélú kölcsönt vettek fel svájci frankban. Az önerő a gyerekekre felvett 2,6 millió forintos szocpol támogatás volt. Két évig minden rendben ment, ám ekkor beütött a válság.
Eleinte még kipréselték magukból a törlesztőt, de egy idő után már csak 180 ezret tudtak fizetni. Aztán annyit sem, mert a férj, aki jól menő hentes-boltvezető volt Soroksáron, elvesztette a munkáját. Eladták az üzletet a feje fölül, munkanélküli lett. Ugrott a minimálbérre bejelentett állása, plusz a 170 ezres zsebbe kapott jövedelme.
Farkasné nem érti, miként adta meg nekik a bank 2006-ban a hitelt, amikor igazolt jövedelmük (nettó 96 ezer forint a férjével együtt) alig volt több, mint az induló havi törlesztőrészletük. Nem fogadja el azt a magyarázatot, hogy az akkori szabályok ezt lehetővé tették, és éppen a szigorítások miatt nem lehet ma már feketejövedelemre lakáshitelt felvenni.
Rejtélyes dokumentumok
Farkasék nem számítottak arra, hogy nem lesz munkája a férjnek. Megtakarításuk nem nagyon volt. Kérdésemre, hogy miután a férfi elvesztette a munkáját, tudta-e a bank, hogy nem képesek fizetni, Edina egy dunaharaszti közvetítő cégről beszél, amelyet megbízott, hogy tárgyaljon a nevében a bankkal. Azt mondta, három hónapig havi 12 ezer forintot adott a cégnek, amely aztán felszívódott.
Ott voltak a Fő utcán, most zöldséges van a helyükön
– mondta. Szerződést viszont nem tud mutatni, úgy látszik, valahol elkavarodott. De amúgy sem lépett volna semmit, mert mit is tudnának tenni a hatóságok, a pénzét már nem kapja vissza, mondja. Miután a cég eltűnt, a bankkal továbbra sem keresték a kapcsolatot Farkasék. Az asszony erre nem tud magyarázatot adni, csak annyit mond: a mi hibánk.
Aztán mutat két foglalási jegyzőkönyvet, amelyeket a bírósági végrehajtó készített, ugyanazon a napon, 2012. január 21-én. Az egyiken Farkasék tartozása a bank felé 30 millió forint, a másikon 38 millió. Az asszony nem érti, ez hogyan lehetséges.
Mégis azt mondja, nem érdeklődött a végrehajtónál, illetve nem tudja, pontosan mennyivel is tartoznak a banknak. Megkerestük levélben a végrehajtót, Radics Csabát, de cikkünk megjelenéséig nem válaszolt.
A polgármester sem válaszolt
A Facebookon az terjedt el, hogy Dunaharasztiban nincs üres önkormányzati bérlakás. Pedig a város gazdagnak számít, csak lennie kell lenni valahol néhány üres lakásnak, ha másért nem, az ehhez hasonló rendkívüli helyzetekre vagy a hajléktalanellátás keretében. Szerettük volna megkérdezni erről a polgármestert, de nem válaszolt megkeresésünkre. A független Szalay László arra sem felelt, hogy ilyenkor mi a szokásos eljárás, mit tehet az önkormányzat a család érdekében.
Farkasné azt mondja, még nem kaptak értesítést, meddig kell kiköltözniük, és nem tudja, ki vette meg a lakást. Úgy értesült, hogy az online árverés lezárulta előtt, valaki jelentősen rálicitált az ingatlanra, amit végül 14 millió forint körüli összegért vihetett.
Edina attól tart, ha ki kell költözniük, hajléktalannak nyilvánítják őket, és a gyámügy elveszi a gyermekeit. Utóbbi azonban téves információ.
Senki nem veszi el a gyermekeket tőlük. Ha nem találnak más megoldást, mindannyian a családok átmeneti otthonába kerülhetnek, ha kérvényezik. Itt egy évig együtt lehetnek
– mondta lapunknak egy szociális munkás, aki azonban hozzátette: a családok átmeneti otthona része a hajléktalanellátásnak, ám gyakorlatilag a hajléktalanság előszobáját jelenti. Mivel a szabályok szerint egy otthonban csak egy évig lehet egy család, a rászorulók egyik helyről a másikra vándorolnak. Kitörni ebből az életformából nagyon nehéz, a legtöbben nem is tudnak. A szociális munkás azt javasolta, hogy Farkasék mindenképpen forduljanak a családsegítőhöz (Család- és Gyermekjóléti Szolgálat).
Ócsai lakópark
Dunaharaszti szomszédságában fekszik Ócsa. Itt található az elhíresült lakópark, a devizakárosultak telepe. Farkasék akár ide is leköltöztek volna, de a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. azt közölte, nem tud segíteni nekik.
Azt mondták, csak a 15 millió forint alatti hitelesekkel foglalkoznak. Nekünk 15,5 millió volt a hitelünk, így éppen lecsúsztunk erről
– mondja Edina. Mint később megtudták, a magáncsőd intézménye elvileg nyitva állt volna előttük, de akkor már elárverezték a lakásukat, így lecsúsztak erről is.
Farkasné azt mondja: nem szeretnének mást, csak egy megfizethető, olcsó albérletet Dunaharasztin vagy a környékén. Hiába van a férjének újra jól fizető állása hentesként, az egekbe szökő albérleti díjakat nem tudják fizetni. Nem is csak ez a baj, hanem az is, hogy a városban elfogytak a szóba jöhető albérletek, annyira pörög az ingatlanpiac. A legnagyobb ingatlanközvetítő oldalon mindössze öt kiadó lakást találtunk, négy közülük 30 négyzetméteres. A bérleti díj 70-100 ezer forint között van.
Farkasék legidősebb gyermeke, a 17 éves Dalma tehetséges sportoló, érmeket nyert birkózásban és szumóban. Soroksárra jár gimnáziumba, a Testnevelési Egyetemen edzőnek tanulna. Azt mondja, minden este sírnak. Nem tudják mi lesz velük, de kollégiumba nem szeretne menni. A suliban még nem mondta el senkinek, hogy milyen helyzetben vannak.
Egy vállalkozó segített
Ottjártunk után az édesanya felhívott minket, és elmondta, hogy egy ismeretlen vállalkozó – aki nem akar a nyilvánosság elé lépni – felajánlott nekik egy lakást Szigethalmon, amit a napokban meg is néznek.
