Négy nap alatt a labdarúgó-válogatottól láttunk négy félidőt. Az első szervezett védekezést, de kapkodást, labdaszerzésben, labdatartásban és az ebből épülő támadásvezetésben teljes kilátástalanságot hozott. Aztán a szurkolók kaptak ajándékba egy merőben más, csodás 45 percet. Ebből lett 0-1 után 1-1 és jött az eufória – magyar ember döntetlennek ennyire még nem örült.
A bukaresti katlant követte a feröeri békés, nyugodt zenés, de magyar részről rém gyenge előadással párosuló 0-1, de győzelem. A Dárdai Pál által megfogalmazott moss fogat, köpj egyet és felejts kijelentés kulturált, sajtó kompatibilis megfogalmazása az ez bizony k…va gyenge volt, lépj túl rajta gyorsan öltözői szakzsargonnak…
A feröeri kapuban a labda és ez a lényeg
Fotó: MTI
A 180 percből 45-nyi jó játék elég szerény teljesítmény eddig. Ellenben ne legyünk telhetetlenek. Van honnan és van hova fejlődni, ezt mindenki tudta. Nem beszélve a mutatott játékhoz társuló négy pontról, ami mindenképp megsüvegelendő!
Bármely csapat erejét leginkább az mutatja: ha nem megy a játék, akkor is nyer. Vagy legalább pontot szerez. Márpedig míg a Pintér alakulat hasonlóan szerény produkcióval hazai pályán képtelen volt előnyét megtartani az északírek ellen (1-2), addig a Dárdai csapat előbb felállt a 0-1-ről Bukarestben, majd Tórshavnban behúzta a kötelezőt. Ez feltétlenül előrelépés.
Hogy mi változott a szeptemberi kudarc óta? A játékosok nem jobbak, ellenben a válogatási elv, a vezető tudása és stílusa más. Ez Dárdai, az edzői stáb és a csapat – így együtt – pillanatnyi sikerességének titka.
Dárdai egységet teremtett az öltözőben a játékosok és az edző stáb közt is
Fotó: europress
Mert kérem jött ide egy fiatalember, aki ugyan felnőtt csapatot még csak egyszer dirigált – a liga-válogatottat tavaly télen egy hétig Törökországban -, és meglepetésszerű kinevezését követő cirka három hét alatt egységet teremtett, majd kihozta a pillanatnyi maximumot a magyar futballból. Két idegenbeli meccsen. Hogy ez a maximum jelen állás szerint Bukarestben 60-40 és Tórshavnban 58-42 százalékos labdabirtoklási mutatóra és a feröeri halászok ellen olyan játékra volt csupán elég, amilyet mindenki látott, az elgondolkodtató, de a szurkoló semmiképp ne törje rajta a fejét. Inkább örüljön.
Mert amiben biztos lehet, Dárdai Pál már most elemez, agyal. Ilyen típus. Maximalista. Ezért keres megoldást arra, hogy a november 14-én a Groupama Arénában esedékes újabb 90 perc alatt a válogatott által mutatott játék képe is kicsit szebb legyen már. Hogy a mikéntre van elképzelése, abban biztosak vagyunk. Hogy ezt sikerül-e megvalósítaniuk a játékosoknak, abban már nem. A labdarúgás ugyanis társasjáték, ahhoz a finneknek is lesz egy-két szavuk.
Ha így, vagy úgy behúzzuk a három pontot annyit mindenképp leszögezhetünk, a kapitány elérte az általa megfogalmazott cél maximumát, a három meccsből hét pontot. Bognár György szavaival élve – na az lesz a magyar edzői kar igazi arculcsapása…