Tanút hallgat meg a bíróság és elhangzanak a perbeszédek, majd várhatóan ítéletet hirdetnek a Pest megyei emberrablók ügyében. A triót azzal vádolják, hogy Ausztriából Magyarországra kényszerítettek és csaknem két hónapig fogvatartottak egy Bécsben élő magyart, hogy megszerezzék a pénzét. Az ügyet tavaly nyáron kezdte tárgyalni a Fővárosi Törvényszék.
A vádirat szerint az ügy elsőrendű vádlottja – egy román állampolgár – 2014 május környékén döntötte el, hogy a Bécsben élő – információi szerint vagyonos – magyar férfit foglyul ejti és megszerzi a pénzét. Tervébe élettársát is bevonta, aki az ügy másodrendű vádlottja lett. A pár az emberrablás minden részletét kigondolta és előkészítette, ekkor került képbe harmadik cinkosuk, akit bevettek, hogy segítsen nekik.
A két férfi első lépésként Bécsbe utazott. Heteken keresztül figyelték az idős embert, feltérképezték szokásait, “mozgását”, hogy mikor, merre jár. Ezalatt a nő sem tétlenkedett, hamis személyazonosságot hozott létre úgy, hogy parókával és színes kontaktlencsével felismerhetetlenné tette magát, majd az így készült képpel hamis iratokat készíttetett. Ezek segítségével alapított egy céget azért, hogy majd annak a bankszámláira utaltassák a megszerzett pénzt. Párja pedig vásárolt egy tanyát Pest megyében, hogy ott tartsák fogva a férfit.
A bántalmazás, valamint a folyamatos pszichés nyomás hatására a férfi 2014. augusztusában és szeptemberében különböző írásbeli és szóbeli jognyilatkozatokat tett a számláit kezelő pénzintézetek felé, és hozzáférést engedett a bankszámláihoz. A pénz átutalását, valamint a készpénzfelvételt ezután a nő intézte a már említett fiktív személyazonosságát használva, a cégen keresztül. Összesen 18 millió forintot szereztek így. A két férfi végül 2014. október 8-án visszavitte az idős embert Ausztriába, ahol az autópálya egyik kihajtó sávja mellett kirakták és magára hagyták.
A korábbi rendőrségi tájékoztatásban brutális részletek szerepeltek: eszerint a társaság rendszeresen azzal riogatta a külföldi férfit, hogy csípőfogóval levágják az ujjait, pisztolyt lóbáltak előtte, mondván, szét fogják lőni a térdét. Egyszer úgy megütötték, hogy arcán felrepedt a bőr. Egy sötét szobában töltötte napjait, földre tett szivacson kellett aludnia, csak engedéllyel kelhetett fel. Többször megrugdosták, kicsavarták a kezét, ha nem akart együttműködni, folyamatosan kínzással fenyegették. Egyszer sem engedték fürdeni, rendes ételt csak kétszer kapott, kenyéren és vízen élt, hogy mikor ehetett, arról egyik fogva tartója döntött. Elengedése előtt szintén begyógyszerezték. Miután kitisztult az elméje, először nem mert segítséget kérni, mert azt hitte, támadói figyelik.
Kiderült egyébként, hogy nem volt az első eset, hogy a férfit elrabolták, erről korábban sem a rendőrségi, sem az ügyészségi tájékoztatásban nem esett szó. Eszerint az idős férfit sétálás közben tuszkolta be az elsőrendű vádlott – ismeretlen társával – egy kisbuszba és kényszerítették, hogy kábító hatású szert vegyen be. Néhány napig fogva tartották, majd elengedték Ausztria területén.
Az elsőrendű vádlottnak ennek kapcsán is volt mesélni valója korábban: azt mondta, az sem volt igazi emberrablás, sőt. Arról beszélt, hogy körülbelül két kilométerenként megálltak, mert az idős férfinak vizelnie kellett, de ideges volt, ezért nem ment neki. Azt magyarázta a bíróságon, hogy igyekezett segíteni neki. Hogy ezzel a történettel pontosan mit akart, ott sem értették igazán, mindenesetre jegyzőkönyvbe vették az elhangzottakat.
