Komoly viták bontakoztak ki a parlament által már elfogadott, de még Mádl Ferenc köztársasági elnök aláírására váró „kórháztörvény” körül. A nem ritkán személyeskedésig fajuló politikai és szakmai csatározások központi kérdése leginkább az, hogy profitorientált cégek, gazdasági társaságok milyen szerephez juthatnak a privatizálandó egészségügyben.
Csakhogy az ördögként falra festett magántársaságok közül szinte egyiket sem érdeklik a törvény adta lehetőségek. Úgy tűnik, az egészségügybe egyelőre nem érdemes befektetni.
Szó szerint
Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvény sokat vitatott 3. paragrafusa:
„Egészségügyi szolgáltatásra bármely természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság kaphat működési engedélyt, ha megfelel a külön jogszabályban előírt szakmai (tárgyi és személyi) minimumfeltételeknek, szakképesítési előírásoknak és rendelkezik az egészségügyi szolgáltatás nyújtásával összefüggésben okozott kár megtérítésére felelősségbiztosítási szerződéssel (a továbbiakban: egészségügyi szolgáltató). … Egészségügyi szolgáltatás bármilyen tulajdoni és szervezeti formában megszervezhető.”
A 35 cikkelyből álló törvénynek csupán egyetlen paragrafusa foglalkozik valamilyen értelemben az egészségügyi intézmények gazdasági átalakulásával, a magántőke bevonásával. Mihályi Péter közgazdász, egyetemi tanár szerint a törvény egyáltalán nem erről szól, csupán technikai jellegű szabályozás, amely érthetetlen módon szakmailag megalapozatlan érveket, pánikkeltő hisztériát váltott ki az érdekeltekből.
Valóban, ez az egyetlen cikkely képes volt szembeállítani egymással gyakorlatilag mindenkit: a szaktárcát, a különböző oldalon álló politikai pártokat, a Magyar Orvosi Kamarát és az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetét. A törvényt ellenzők legfőbb aggályai szerint a jövőben a gyártók és a beszállítók szerezhetnek piacot, és kerülhetnek akár monopol helyzetbe, miközben az egészségügyben dolgozók egzisztenciális biztonsága és szakmai tudása háttérbe szorul, a szolgáltatások pedig drágulnak.
A biztosítók sem érdeklődnek
Az intézményi befektetők egyik legjelentősebb csoportját alkotó biztosítótársaságok elvileg szintén szóba jöhetnének az egészségügy privatizálása kapcsán. A FigyelőNet által megkérdezett szakemberek a jelenlegi körülmények közepette egyöntetűen kizárták ennek az esélyét. Mint mondják: amíg a gazdálkodás peremfeltételei nincsenek meg, vagyis például nincs szabályozva az, hogy a tulajdonlási lehetőségek mellett milyen egészségügyi szolgáltatásokat nyújthatnak a magáncégek, addig nem élnek a törvényi lehetőséggel.
A mumusként emlegetett gyógyszergyártók egyáltalán nem versengenek a feltáruló befektetési lehetőségért. Fekete Tibor, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének szóvivője kérdésünkre kifejtette: a hazai gyógyszergyártók több okból sem fognak befektetni az egészségügyi intézményekbe.
Egyrészt etikai konfliktust jelentene számukra, hiszen a dolgozók attól kezdve nem tisztán szakmai, hanem egyéb szempontok alapján választanának például a gyógyszerek közül. Másrészt racionális érdekeik sem hajtják effelé a társaságokat, mivel ma Magyarországon nem kifizetődő vállalkozás kórházat vagy egyéb egészségügyi intézményt működtetni. A gyógyszercégek tulajdonosai viszont igencsak megnézik, hogy hova fektetik tőkéjüket, amit egyébként is elsősorban kutatásra és új termékek kifejlesztésére kell fordítaniuk.
A szakember véleménye szerint egyéb vállalkozások szóba jöhetnek pénzügyi befektetőként. Ezek, miután racionalizálták az intézmény működését, később túladhatnak majd portékájukon.
A legnagyobb hazai gyógyszergyár, a Richter egészen biztosan nem fog élni a kórháztörvény adta lehetőségekkel – erősítette meg Beke Zsuzsa, a társaság kommunikációs vezetője. A már említett etikai aggályokon túl, magyarázta, az elkerülhetetlen racionalizálás is újabb ütközést jelentene a cég legfőbb partnereit jelentő orvosokkal. Ráadásul a mai, kockázatokkal teli, recesszióval küzdő világgazdasági környezetben minden befektető rövid távon gondolkozik és gyors profitot akar. Az ilyen elvárásoknak pedig nem terepe a magyar egészségügy.
