A kommunista diktatúra 1919 augusztusában összeomlott Magyarországon, a legfontosabb hatalmi tényező a Horthy Miklós nevével jegyzett szegedi ellenforradalmi kormány lett, a későbbi kormányzó november 16-án lovagolt be fehér lován Budapestre. Ezzel párhuzamosan alakultak meg és kezdték meg tevékenységüket országszerte a 100-150 fős tiszti különítmények.
A leghírhedtebb csoportok Prónay Pál, Héjjas Iván és Ostenburg-Moravcsik Gyula körül tömörültek.
A különítményesek gyakorlatilag szabadon garázdálkodtak, azt hurcoltak el, vertek össze vagy gyilkoltak meg, akit akartak. Ez volt a fehérterror, bővebben itt olvashat róla.
Az erőszak már “kényelmetlen”
A konszolidáció útjára lépő “Horthy-rendszernek” idővel egyre kényelmetlenebbé vált az utcákon dúló erőszak. Közvélemény számára akkor telt be a pohár, amikor a különítményesek 1920. február 17-én megölték Somogyi Bélát, a Népszava szerkesztőjét, és egy újságíróját – Bacsó Bélát – mert a lap a fehérterror borzalmairól cikkezett.
De a szellemet már nehéz volt visszazárni a palackba, a szélsőséges eszmék az Ébredő Magyarok Egyesületén keresztül magas, befolyásos körökben is gyökeret vertek. A kormányzat 1920 végén jutott el odáig, akár erővel is rendet tesz. Az utolsó lökést egy rendőrgyilkosság adta meg a Nagykörúton.
Veszélyes környék volt ez akkoriban. A Teréz körút 43. alatt a Britannia szállóban (a mai Béke Hotel) tanyázott a Héjjas Iván vezette egyik hírhedt különítmény. 1920. november 10-én, hajnali 2:30 körül az Oktogonnál szolgálatot teljesítő Miklós József rendőrellenőr – az utcai rendőröket ellenőrző “feljebbvaló” – segélykiáltásokat hallott.
Rendőrgyilkosság
Tiszti egyenruhások csoportja ütött-vágott egy éjszakai műszakból hazafelé tartó nyomdászt. A rendőr megjelenésére menekülőre fogták, a Nyugati tér felé szaladtak, viszont az Aradi utca és a Teréz körút sarkán belefutottak az ugyancsak a segélykiáltásokra az Oktogon felé igyekvő másik rendőrrel, Soltra Józseffel.
Szóváltás alakult ki köztük, Soltra egyedül próbálta feltartóztatni a csoportot. Miklós József a segítségére sietett, de többet nem tehetett, mint igyekezett őt elrángatni a helyszínről az Oktogon felé.
Soltra József még az orvos megérkezése előtt meghalt, tüdejét, máját és gyomrát érték komoly találatok. Miklós József súlyos lőtt és szúrt sebekkel ugyan, de túlélte.
Leszámolás
Héjjas Iván – bár dühbe gurult, hogy emberei rendőrt öltek – segített megszervezni a gyilkosok szökését, majd felkészült a szálló védelmére: az ott tartózkodók közt gránátokat osztott szét, az előtérben pedig a bejárattal szemben gépfegyvert állított fel.
Másnap Horthy bizalmas emberét küldte Prónay Pálhoz, Héjjas “feletteséhez”, aki kijelentette, nem fog fellépni a Britannia szállóban tartózkodó különítményesek védelmében, akik többségükben nem is az ő emberei.
Ezek után felfegyverzett rendőrök és honvédek jelentek meg a hotel előtt. Héjjas nem akarta megadni magát, a vérontást Prónay gyors közbelépése akadályozta meg. Kezességet vállalt pár tisztért, köztük Héjjasért, majd hagyta, hogy a többieket lefegyverezzék és elvigyék. Ezzel megkezdődött a szélsőséges fegyveresekkel való leszámolás, napokig folytak a razziák, letartóztatások, több helyen halottakat és sebesülteket követelő kisebb csaták is kialakultak.
A végeredmény pedig a szélsőjobb visszaszorítása volt. A kormány nemcsak az állam erőszakmonopóliumát állította vissza, de megakadályozta, hogy az Ébredő Magyarok Egyesülete fegyveres erővel támogatott szélsőjobb, fasiszta párttá alakuljon.
