Magyarországon a családon belüli erőszak számos halálos áldozatot követel évente, főként nők és gyerekek az áldozatok. A kormány már eljutott odáig, hogy büntetőjogi szempontból szigorított az ilyen típusú erőszak megítélésén, valamint erősített az intézményi hálón is, teendő azonban még így is van bőven. Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára szeptember végén jelentette be, hogy bővítik a krízisellátást, fejlesztik a krízisközpontokat és új műfajként krízisambulanciák jelennek meg. Ez utóbbiakban nem nyújtanak majd szállást a bántalmazottaknak, de jogi és lelki segítséget igen. Minderre 3 milliárd forintnyi EU-s fejlesztési pénzt is felhasználnak.
Engem nem ütöttek orrba-szájba
Gitta – akit a beazonosíthatatlanság érdekében erre az álnévre kereszteltünk – egy bántalmazott és otthonról elmenekült nő, hosszú ideig élt férje mellett pszichológiai terrorban egy magyar nagyvárosban, majd úgy döntött, otthagyja a gyilkos közeget és egy krízisközpontban kér segítséget.
Én nem egy roma lány vagyok, akit ütöttek-vertek orrba-szájba.
Rasszizmustól függetlenül beszélt a 24.hu-nak arról, mennyire súlyos környezetből szakadnak ki időnként a cigány nők. Az ő esetében a pszichológiai terror volt olyan erős, hogy
már a zsigereimben éreztem, ha maradok, meg fogok halni.
Neki is évekbe telt rájönnie, hogy párkapcsolati erőszak áldozata, hisz a tömény lelki terror, a kommunikáció teljes hiánya, az elszigetelés is annak számít. Helyzetét jelezte a nővédő szervezeteknek, a NANE-nak és a Patentnek, majd az országos kríziskezelővel is felvette a kapcsolatot. Ott is azt mondták, mennie kell. A távozás reggelén árulták csak el biztonsági okokból a ház címét, ahol menedéket kaphat.
Fotó: MTI / EPA / Ota Kijosi
Kőkemény hierarchia odabent
A krízisközpont – azt mesélte – olyan volt, mint egy intézet, bent szigorú hierarchia uralkodott. Nagyjából húsz család volt itt, nagyon terhelt múlttal érkező nők és gyerekek. Ő maga kilógott innen, mint diplomás ember, részben azért is, mert tudta, honnan jön és hova tart. A gyerekekben rengeteg agressziót fedezett fel, volt, hogy úgy köszöntek neki:
Sziasztok, faszszopók!
Ezt idővel a saját gyerekei is átvették. Durva volt az elszigeteltség, részben biztonsági megfontolásokból abszolút nem volt internet odabent, így nehéz volt kiszakadni. Végül egy roma lány, Marcsi segített Gittának, hogy amíg kimegy a házból albérletet nézni, vigyáz a gyerekeire (merthogy állítása szerint a családsegítő erre nem volt hajlandó, közölte, “lejárt a munkaideje”).
A gondozottakkal Gitta szerint “szinte kutyául bánnak” odabent, de ez azért van, mert kevés és rosszul fizetett a munkaerő, a gondozók hamar kiégnek. Az épület maga jó állapotú volt, és nem voltak szűkén bútoroknak, ruháknak sem, ugyanis sok dolgot kaptak adományokból. És bár Gitta azt mesélte, az ott töltött három hétben kénytelenek voltak egy vizeletszagú ágyban aludni, a gyerekekre annyira azért odafigyeltek, hogy elvitték őket óvodába és hiába voltak sokszor a bántalmazottak olyan mélyen lelkileg, hogy áradt belőlük a gyűlölet, azért nem ez volt a pokol legmélyebb bugyra:
Emberek vagyunk, ha volt kommunikáció, mindenki mindenkinek segített.
Titkos menedékek
Megkerestük az Emberi Erőforrások Minisztériumát (Emmi), hogy megtudjuk, milyen intézményi háló védi manapság a bántalmazottakat. A 2015-ös gyermekvédelmi-törvénymódosításban jelent meg a titkos menedékház fogalma, jelenleg egyetlen ilyen működik a 15 krízisközpont mellett – írta lapunknak küldött válaszában az Emmi.
A 2017-es költségvetésben nincs több összeg a krízisellátásra, mint az ideiben. A krízisközpontok 6 millió forintot kapnak majd szolgálatonként, az ún. félutasházak 4 milliót házanként, a titkos menedékház pedig 16 milliót szolgálatonként. Az EFOP (Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program) keretében EU-s pénzek is jönnek, a Biztos Menedék nevű felhívást 1,64 milliárd forint keretösszeggel írták ki. Ebből 4 és fél év alatt 10 új krízisközpont, 40 félutas ház és 6 ambulancia segíthet az embereken. A pénzből kampányokat és az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatát is finanszírozzák.
Megkérdeztük az Emmit a férőhelyekről is. Közlésük szerint a krízisközpontok a családok átmeneti otthonaira épülve működnek. A mostani 15 központ egyenként 4-6 férőhellyel rendelkezik, a Biztos Menedék pályázatra pedig olyanok jelentkezését várják, akik minimum hat fő számára biztosítják a szállást. Ezzel a tíz új központban legalább 60 férőhely létesülhetne, vagy több is, mivel előnyt élveznek azok a pályázók, akik több férőhelyet vállalnak.
A krízisambulancia tehát a legújabb dolog a rendszerben. Az áldozatsegítésben jártas civil szervezetek működtetik majd ezeket, ahol jogi és pszichológiai tanácsadást is nyújtanak. Segítik tanácsokkal az áldozatok mellett a szemtanúkat is, pl. hova fordulhatnak, ha kapcsolati erőszakot tapasztalnak. Részt vesznek a helyi kampányokban is, sőt a jelzőrendszer szereplőit is tréningezik, ez “ötezer ember és további kétszáz önkéntes oktatását jelenti”. Ha kell, akkor a menekítésben is segítséget nyújthatnak az ambulancia civiljei.
Balkáni állapotok
Sajnos nem mindenki ennyire optimista, bár a fejlődés mindenki szerint jó jel. A fő gond, hogy “a civil szervezetek totál ki vannak rekesztve” a krízisellátásból – mondta kérdésünkre Spronz Júlia, a Patent Egyesülettől. Hiába lenne meg nekik a szakmai tudás és tapasztalat az erőszakot átélt nők ellátására, pénzt nem kapnak az államtól.
További probléma még szerinte, hogy Magyarországon összemosódik a hajléktalanok vagy a börtönt megjárt emberek krízisellátása a párkapcsolati erőszak áldozataiéval. Baj van a szakmai hozzáértéssel is, gyakori pl. az áldozathibáztatás. A férőhelyek száma szerinte nem kritikus, rövid a várólista, de a 30+30 napos krízisellátásból gyorsan ki lehet kerülni.
Állítólag áldatlan, balkáni állapotok uralkodnak a központokban
– mondta Spronz, aki beszélt olyan áldozattal, aki azt érezte, hogy visszanyomják, hogy nem segítenek neki, infantilizálják őt. Olyan például a házirend, hogy kora estétől kvázi kijárási tilalom van, így a gyereket se lehet elvinni különórára. Egyes helyeken ellenőrzik, hogy a náluk lakó hogyan sikálja fel a lépcsőt, de olyan is előfordult, akinek azért szóltak, mert még szoptatja a gyerekét – tette hozzá.
A pszichológiai segítség is sokszor elégtelen, a témában járatlan szakemberek kerülnek be a krízisellátásba, akik sokszor még azt se tudják, mi a poszttraumás stressz zavar – sorolta Spronz a gondokat. Pályáznának ők is krízisambulancia működtetésére – amit Spronz “szuperjó dolognak” tart -, de szigorúak a feltételek, krízisszállót kell működtetnie eleve a pályázónak, ebben a korábbi körökből kihagyott Patent elvérezne.
Fotó: MTI / Kovács Attila
Rendszerszintű vakság és áldozathibáztatás
Tóth Györgyi, a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesülettől hasonló gondokat sorolt fel, például a szakmai képzés hiányát. Ők amúgy 100 ágyas ellátórendszerről tudnak, bár az Emmi ezt nem erősítette meg nekik. Az ideális ennek tízszerese lenne, a nemzetközi szakirodalom és tapasztalatok szerint tízezer lakosra jó, ha jut egy férőhely, ez lenne az optimum. Ráadásul nincs megszervezve az áldozatok odajutása, ami például egy olyan faluból nem egyszerű, amit napi két buszjárat szolgál ki, ráadásul többek között anyagilag is ki van szolgáltatva az áldozat.
Probléma, hogy sok krízisotthon települések szélén van, ami “megnehezíti a munkavállalást és beiskolázást”, valamint a fenyegető partner könnyebben lecsaphat ezeken a helyeken bántalmazott áldozatára. Az is előfordul Tóth szerint, hogy a bántalmazó felhívja és megfenyegeti az áldozatot, például azzal, hogy ha nem árulja el, hol van, akkor az áldozat anyját fogja sérelem érni. Az ilyen intézményekbe bejutni se nehéz, nem alkalmaznak zsilipes, kettős ajtót. Tóth borúsan azt mondta:
Sokszor az a benyomásom, hogy akik a rendszert tervezték, nem láttak még bántalmazott nőt.
Gond még, hogy a rendszer nagyon későn észleli, ha bántalmazás van. Pedig a tapasztalatok szerint az első pofont követi a második, harmadik, az erőszak ismétli önmagát, így amikor valaki eljut az ellátórendszerbe, már késő, lelkileg-testileg sérültté vált. Emiatt fordulhat elő olyasmi, hogy a traumatizált anya nem képes ellátni megfelelően a gyerekét, és ahelyett, hogy az intézmény segítene neki, eljárást indít ellene, és elveszi a gyereket, aki a bántalmazóhoz kerül vissza.
A baj rendszerszinten van, a kormányzat folyamatosan patriarchális, hímsoviniszta retorikát folytat, ebből következik a nők elleni erőszak lekicsinylése. A parlament előtt ott van már a nők elleni erőszakról szóló Isztambuli Egyezmény is, amit csak ratifikálni kéne, de ez még nem történt meg. Jellemző az is, hogy Magyarországon a párkapcsolati erőszakról utoljára 1998-ban készült felmérés, azt is a civil szféra végezte. Amennyi a mostani foghíjas adatokból kiderül, az is vészesen cseng: Tóth szerint az elmúlt egy évben 200 ezer nő eshetett ilyen erőszak áldozatául (bővebb adatokat, statisztikákat itt talál a témában).
Ne feledjük el a gyerekeket!
Gitta szerint a fő gond, hogy sokkal több energiát kéne a lelkileg sérült, emiatt dühös és agresszív gyerekekre fektetni. Több ember kéne, aki vigyáz rájuk, pláne, hogy óriási a dolgozói fluktuáció. A visszaéléseket is kiszűrné, neki gyanús volt, hogy egyesek akár évekig is az otthonban ragadnak, holott a krízisellátás maximum két hónapra szól. Kellene persze fizetésemelés is a dolgozóknak. Az ellátáson is lehetne javítani:
olyan volt, mint egy háborús övezet, lisztet, cukrot, krumplit adtak, a többit meg kellett venni a boltban.
Gitta azt tanácsolja a még habozó, párkapcsolati erőszakban senyvedő embereknek, hogy “azonnal menni, bevállalni a krízisközpontot, aztán továbbmenni, munkát találni“. Szerinte “a bántalmazók nem lesznek jobbak az évek alatt”, semmi sem fog változni, nincs értelme kivárni. Sőt, a hatására a felnövő gyerek is eldurvulhat. A legfontosabb Gitta szerint az,
hogy joga van az embernek az életéhez, szabadságához.
Ha ön is bántalmazás elszenvedője vagy a környezetében található ilyen ember, felhívhatja az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatnak a nap 24 órájában, Magyarországról ingyenesen elérhető 06-80-20-55-20-as telefonszámát. További információ: Bantalmazas.hu és Nőkjoga.hu.
