Október 2-án otthon maradok. Pontosabban külföldön leszek, de most nem ez a lényeg. Nem megyek szavazni.
Rengeteg indokot felhozhatnék. Talán az az egy, közepesen demagóg érv is elég lenne, hogy miközben a KSH szerint Magyarországon nagyjából 50 ezer gyerek rendszeresen éhezik (vagy hogy nálunk csökkent legnagyobb arányban az oktatásra fordított állami pénz), a népszavazásra már most is 11 milliárd forintot költöttünk (illetve a lóf@szt költöttünk: költöttek), többet, mint a britek a Brexit előtt (csak ott nem közpénzből, hanem főleg magánadományokból).
Pontosabban: egyetlen érv, csak két Facebook-posztban mutatom meg. Az egyik még februári, abból az időből származik; amikor jóval kisebb lendülettel zakatolt az állami butítómozdony.
A másik pedig egy frissebb, most szeptemberi bejegyzés.
Ilyen posztból rengeteg van, de talán ennyi elég illusztráció gyanánt. A 11 milliárd (ami tán lesz még 15 is) tényleg hatásos volt: kihozta az emberekből a bennük szunnyadó állatot. És ezek az ember-állat transzformerek (számuk milliókban mérhető) most már mindenkit utálnak, még a másokat nem utálókat is utálják, amiért azok nem utálnak másokat.
Tök jó, hogy megvéditek a hazát, és tényleg ne más döntsön helyettünk. De ezért, az ország gyűlölettel való elárasztásáért egyszer még bíróság / Isten színe / a tükör elé kell állnotok.
