Zrínyi Miklós és 200 vitéze 1566. szeptember 7-én rohant ki a lángoló, romos Sziget várából, hogy harc közben érje őket a hősi halál. Az eseményeket itt elevenítettük fel, és néhány kevésbé ismert, ám annál érdekesebb részletről is beszámoltunk az ostrom kapcsán.
Akkor még nem mutathattuk be a Történelmi Animációs Egyesület Szigetvár 1566. című animációs filmjét, ám mától nyilvánosan hozzáférhető. Az alkotók a helyszín, az öltözékek, fegyverek pontos rekonstruálásával mutatják be a minden képzeletet felülmúló poklot, amivé Szigetvár vált az egy hónapig tartó török támadás alatt. És természetesen részleteiben láthatjuk Zrínyi Miklós várkapitány, valamint magyar, horvát és szerb vitézeinek hősiességét. Íme:
Kötelességtudat, hazaszeretet, becsület
Mi vezette őket erre az öngyilkos rohamra? Ma már nehéz megérteni a háborúkban, vér és könny közepette edződött XVI. századi harcosok lelkivilágát…
Megtehette volna, hogy személyesen nem vesz részt a harcban, kiüríthette volna a várat arra hivatkozva, nem nincsenek meg a védelemhez szükséges feltételek. De ő ott volt, talán már ekkor a halálra készülve.
Tett is érte, hogy a lehető legjobban magára haragítsa a törököt: már hetekkel az ostrom előtt szétverte az oszmán had egy kontingensét, így Szulejmánt mondhatni a bosszú is fűtötte ellene. Erős volt benne a keresztény szellemiség, a “keresztes küldetéstudat”, és természetesen a kötelességtudat, becsület, a hazaszeretet volt az, ami őt oda vitte.
Küldetéstudat, fanatizmus, bátorság
Hasonló a helyzet katonáival is. Mélyen hitték, hogy keresztesháborút vívnak a pogány ellen, hősi haláluk vértanúság, ami igen erősen fanatizálta az egyént és a közösséget egyaránt. De említhetjük a keserű tapasztalatokat is. Többször is megtörtént, hogy egy-egy vár védői a szabad elvonulás ígéretében bízva letették a fegyvert, elhagyták az erődöt, majd nem sokkal messzebb martalócok mészárolták le őket.
Azért Zrínyi is gondoskodott róla, hogy emberei még csak gondolni se merjenek a megadásra. lelkesítő beszédeket tartott, ám nyilvánvalóan életveszélyben, páni félelem hatására sokakról lepereg a szó. Biztossá kellett tennie számukra, hogy az ellenségtől nem remélhetnek kegyelmet, ezért hát hergelte a törököt.
Brutális kegyetlenség
Vörös posztókat lógatott a falakra, ami a várháborúk jelnyelvén annyit tett: gyertek gyávák, nem félünk tőletek! Amikor pedig látta, hogy az oszmánok magyar jobbágyokat küldött a tűzvonalba sáncot hordani, brutális választ adott: háromszáz török foglyot állított a falakra, hogy kintről is jól lássák őket, majd mindegyiknek elvágatta a torkát.
A szemben álló felek így elérték, hogy szép lassan az őrületig fokozott gyűlölettel tekintsenek egymásra. Szigetvár védőinek 1566 szeptemberében meg kellett halniuk, ők pedig ennek egy olyan látványos és hősies formáját választották, amit megénekeltek a krónikák, és dicsőségüket ma is zengik.