Az északi sarkvidék felfedezése viszonylag későn, csak a XIX. században kezdődött meg, ekkor azonban egymást érték a jeges világba indított expedíciók. Az Osztrák-Magyar Monarchia a német földrajztudós, August Petermann biztatására kapcsolódott be a kutatásba az 1870-es években.
Jókora vállalkozás volt, összesen 220 ezer forintot kellett rá összegyűjteni. A költségek nagy részét Johann Wilczek gróf, a bécsi Földrajzi Társaság elnöke és Zichy Ödön gróf állta, de Wilczek kiváló kapcsolati tőkéjét mozgósítva megnyerte több magánszemély, bankok, az osztrák kormány és a hadsereg támogatását is. Az expedícióra külön hajót építettek a németországi Bremerhaven kikötőjében: a harminc tonnás vitorlás, amelyet egy száz lóerős gőzgéppel is elláttak, a Tegetthoff nevet kapta.
Átjárót kerestek, a jégbe fagytak
A hajó 1872 júniusában futott ki Karl Weyprecht kapitány vezetésével, fedélzetén 24 főnyi legénységgel. Tudományos vezetőnek Julius von Payert nevezték ki, a személyzet egyetlen magyar tagja pedig Kepes Gyula hajóorvos volt.
Weyprecht merész tervet eszelt ki: keletnek indultak, majd a norvégiai Tromsö érintésével haladtak Novaja Zemlja szigete felé, hogy az ottani meleg tengeráramlat segítségével érjék el a Bering-szorost, a Csendes-óceán bejáratát. De nem jutottak túl messzire. Vagyis nem úgy, ahogy tervezték. A hajó augusztusban a feltorlódott jégtáblák fogságába esett, és magatehetetlenül sodródott Novaja Zemljától észak felé.
Ősszel átlépték az északi szélesség 80. fokát, ahol a rettenetes hideg, a viharos, jeges szél mellett a hónapokig tartó teljes sötétséget is el kellett viselniük. Embert próbáló hónapok voltak, de az expedíció tagjai nem adták fel. Meteorológiai méréseket végeztek, a jégviszonyokat vizsgálták, miközben felderítés és élelemszerzés céljából nagy távolságokat tettek meg kutyaszánon.
Végül csak eljött 1873 nyara, ám a több mint tíz méter vastag jég szorításából még ekkor sem tudták kiszabadítani a hajót. Augusztus 30-án északnyugati irányban földet fedeztek fel a végtelen Artkikus-óceánon. Mivel azonban a Tegetthoff csak sodródott a jégtáblák között, két hónapnak kellett eltelnie, mire annyira közel jutottak, hogy partra szállhattak az addig ismeretlen földön.
Budapest-fok a sarkkörön túl
Most közelgett az ünnepélyes pillanat, az ujonnan felfedezett föld megkeresztelése. Mint minden keresztelési ünnepélynél a bor kimaradhatatlan kellék, úgy itt is elkerülhetetlen. A törzs és a legénység tehát poharakkal felszerelve megjelen, a háromszoros »Hurrah« kiáltással végbemegy a keresztelés, – s az ismert világ ezen percz óta »Ferenc József császár-földel« gazdagabb…
– számolt be a nagy pillanatról Kepes doktor.
Az expedíció a Monarchia nevében birtokba vette a területet, és Ferenc József-földnek nevezte el az összesen 119 földdarabból álló szigetcsoportot. A felfedezők itt töltötték 1873/74 telét, összesen hét hónapot, amelynek során igyekeztek minél részletesebben feltérképezni a 16 ezer négyzetkilométernyi jégbirodalmat.
Egy-egy nagy szigetet a küldetés két legbőkezűbb támogatójáról Wilczek-földnek és Zichy-földnek neveztek el, egy sziklás félsziget a Budapest-fok nevet kapta, egy másikat Fiuméról neveztek el, de szigetet “kapott” Rudolf trónörökös, Deák Ferenc is. Ferenc József-föld nem egy barátságos hely.
Ez az Északi-sarkhoz legközelebbi olyan szárazföld, amely Eurázsiához tartozik, mindössze 900-1100 kilométerre fekszik a “világ tetejétől”. hajóval odajutni csak néhány hétig lehetséges, az év legnagyobb részében jég zárja el a külvilágtól. Januárban átlagosan -10 és -15 Celsius-fok a hőmérséklet, de a legmelegebb nyáron sem melegszik 0-2 fok fölé. Az elmúlt 30 évben mértek már -54 fokot is, és nyár vége felé gyakori a köd.
Ferenc Józsefnek nem kellett
Az időközben 23 főre fogyatkozott osztrák-magyar expedíció 1874 májusában magára hagyta a Tegetthoffot, és csónakkal indult visszafelé, Novaja Zemlja óriási szigetének irányába. A szerencse ismét pártfogásába vette a kalandorokat, egy orosz bálnavadász hajó rájuk akadt és egy norvég kikötőbe vitte őket. Igaz, akkor már három hónapja rótták a tengert…
Bécsbe 1874. szeptember 25-én érkeztek, mindannyian épen és egészségesen, amiben oroszlánrésze volt Kepes Gyula hajóorvosnak. Itt hősként kijáró fogadtatásban részesültek, teljesen megérdemelten: két évig tartó utazásuk a világ legkegyetlenebb táján valóban emberfeletti teljesítmény volt.
A nemzetközi jogban tehát mindaddig senkiföldjének számított, mígnem a Szovjetunió 1926-ban ki nem jelentette, hogy Ferenc József-földet saját birtokának tekinti.
Egyre értékesebb terület
Ekkor Norvégia is harcba szállt, és versenyfutásba kezdett a szovjetekkel, ki tűzi ki először saját zászlaját a szigeteken. A norvégok két hajója azonban a jég fogságába esett, így a Georgij Szedov orosz jégtörő ért oda elsőként, Moszkva pedig 1932-ben annektálta. És milyen jó tette. Manapság, amikor a tenger alatti nyersanyagkincsek miatt a terület jócskán felértékelődött, Oroszország a messzi északon fekvő Ferenc József-szigetektől számolja azt a 200 tengeri mérföldet, amíg befolyása jog szerint tart az Arktisz területén.
A szigetek egyébként ma is gyakorlatilag lakatlanok. A szovjet időkben katonai célokra használták, ma már tudósoknak is szabad a bejárás. A neve pedig ma is Ferenc József-föld.
(Kiemelt kép: Tegetthoff-fok a Ferenc József-földön. Forrás: Wikipedia)
