Az okostelefonos piac egyik legnagyobb siker sztorija egyértelműen a Huawei nevéhez fűződik. A kínai vállalatnak úgy sikerült a nagyok közé (top 3 pozícióba) feltornáznia magát, hogy Európában nagyon sokáig a noname kategóriát képviselte, az USA-ban nem szívesen fogadták, mindezt annak ellenére, hogy a hálózati termékeivel már évek óta pörögnek.
Annyira megy a szekér a cégnek és a név továbbra is annyira nagyon nehezen megjegyezhető, kimondható (ez főleg a tengerentúlon jelentős probléma még mindig), hogy a Huawei egy almárka, a Honor elindításával igyekszik újraérzelmezni a mobiljait. A kísérlet sikeresnek tűnik, már csak azért is, mert a sorozatba tartozó telefonok árát igyekeznek alacsonyan tartani (és hát a név is végre mond valamit), a becélzott vásárlói réteget pedig a fiatalok képezik.
Nem nagyon jártam még olyan mobil bemutatón, ahol a szóban forgó készülék már ott van mindenki (az enyémben is) kezében, de a mostani, Stockholmba szervezett rendezvényen ez volt a helyzet. A Honor kifejezetten erős a skandináv országokban, valószínűleg ezért esett a választás svéd fővárosra, azon belül is az egyik közeli szigeten található Vaxholms Fästnings múzeumra.
A bemutató és az egész rendezvény fő üzenete két vonalon mozgott, amelyek között az ár természetesen nem volt megtalálható. Az egyik az, hogy a Honor a bátor, önmagukban akár vakon is bízó embereknek készült, ami lehetne akár egy üres frázis, ha a Huawei számára ne lett volna az egész Honor kísérlet valóban egy hatalmas rizikó. Aminek a sikere most sem teljesen egyértelmű: 2015-ben 40 millió készüléket adott el a Huawei, ami egy fiatal márka esetében nem rossz, de az anyavállalat egy jobb negyedévében közel ennyi mobilt elad.
A másik szál a fiatalok emlegetése, ami már olyan szinten zajlott, hogy a Honor elnöke által tartott közös sajtótájékoztatón elhangzott összes mondatnak részét képezte. Ez persze érthető, ennek kell átmennie, minden erre épül, ezért vitték speed boatokkal az újságírókat a helyszínre, ezért lehetett jégből kifaragni a márkanevet, és ezért igyekeznek a kategóriához képest aránylag olcsó termékekkel kijönni.
George Zhao egyébként elegánsan kikerülte azt a kérdést, hogy kiket tart a Honor legnagyobb vetélytársainak, és úgy fogalmazott, hogy
saját maguknak szeretnének kihívást jelenteni.
Ez egy frappáns gondolat ugyan, de azért van itt, akivel számolni kell, és akik szintén Kínából fenyegethetnek. A jó minőségű, alacsony árszintű mobilokkal támadó cégek hátránya egyelőre az, hogy még nincsenek otthon az európai és amerikai piacokon, ahol a Huawei, illetve most már a Honor évek óta berendezkedett.
A Honor 8 egyébként a hazai piacon nem lesz annyira olcsó, bár a kiviteltől függő 130-140 ezer forintos ár önmagában nem lenne rossz, csak éppen nagyjából ugyanezt a tudást hozzák a régebbi Huawei modellek. Ezt az ellentmondást Zhao elnök sem tudta, akarta feloldani, nyilván azért nem, mert a stratégia szerint a Honor vásárlók számára ez a márka lesz érdekes, és ha jól működtetik a marketing folyamatokat, akkor az így is marad.
Az eddigiek alapján nem véletlen, hogy a Honor 8 elsősorban a dizájnra megy rá: üveget, fémet használ, csillogó felületekkel operál, több szín közül lehet választani, van kifejezetten jó minőségű, de nem Leica duplakamera, okosfunkcióval ellátott ujjlenyomat-olvasó. Az 5,2 colos, full HD kijelző, a mérethez képest meglepően erős, 3000 mAh-s akku, a nyolcmagos processzor egy tetszetős csomagot alkot, aminek a részletes tesztjével hamarosan jövünk.
A cikkben látható fotók (az utolsó kivételével) a Honor 8 kamerájával készültek.
