Péter alig egy évig uberezett sofőrként. Miután végzett az egyetemen, nem volt más dolga, jó ötletnek tűnt, hogy a szüleitől kapott autó eltartsa. Napi 8-10 órában szállította az utasokat, és azt mondja, tisztességesen lehetett vele keresni.

Minden adót befizettem, pontosan láthatta az adóhatóság mennyi a bevételem, mert a bankszámlámra utalta a cég a pénzt, szóval így kezdésnek, az államnak sem lehettem rossz bolt.

Mikor elindultak a taxis forgalomkorlátozó tiltakozások, Péter már sejtette, nem tart sokáig a közösségi fuvarozás.

Én kb. két hónapja kerestem munkát külföldön. Mivel geográfus a szakmám, itthon nem nagyon volt munka, ezért néztem szét Ausztriában. Most ott leszek egyelőre pincér. Elsejével kezdek. Aztán majd meglátjuk.

Marad a sörcsapolás

Gyöngyi szintén vendéglátózott, mielőtt uberes lett. Két gyereke van, a férje ingatlanozik, azt gondolta, nem olyan nagy ördöngösség, hogy azokat az embereket, akiknek eddig sört csapolt, mostantól inkább szállítja.

Hirtelen ötlet volt. Untam is a pincérkedést, és éppen be is zárt a hely, ahol dolgoztam Erzsébeten. 2015 őszén kezdtem. Beszélek angolul, bírom az embereket, ezért lett az Uber.

Gyöngyi azt mondta, eszébe se jutott, hogy egy ilyen világcéget simán ellehetetlenít a kormány.

Minden papírt beszereztem, amit mondtak. Reggel elvittem a gyerekeket az iskolába, és amíg nem végeztek, kint voltam. Sokkal több időt lehettem így velük délután, mint korábban, amikor pincérkedtem.

Meglepődött, amikor az Uber értesítette, hogy beszünteti a tevékenységét. Még új állást sem talált magának, de azt mondja, biztosan a vendéglátás lesz megint a munkája.

Akit mindig elkaszál a kormány

Kazár István is új munka után néz. Nem először. Az ő története azért különleges, mert az elmúlt hat évben szinte mindent, amibe belevágott, elkaszált a kormány. 2010-ben, amikor ötödik alkalommal adta a szavazatát a Fidesznek, nem gondolta, hogy rövidesen nagyon megváltozik az élete. 15 éve üzemeltetett nyerőgépeket. Tisztességesen adózott, és azt gondolta, hogy ha nem is nagy a vállalkozás, arra pont elég, hogy rendesen eltartsa a családját.

Volt egy kicsi presszója, ahol a gépek jelentették a fő bevételt, és persze munkát adtak a két fiának is. És még bérelt is néhányat, ahol szintén a gépek hozták a nyereséget. 2012 októberében azonban a kormány és a parlament alig három nap alatt kirúgta a széket Kazár úr alól. Nemcsak betiltották a gépeket, de meg is kellett semmisíteni azokat, és még ennek a költségét is a tulajdonosokkal fizetették ki.

Az igazán fájdalmas az volt, hogy nekem ugye a gépek után minden hónap elsején be kellett fizetnem előre az adót. Október 5-ével már nem lehetett üzemeltetni. De az adót nem adták vissza, amit arra a hónapra befizettem.

István csaknem 8 milliót bukott, és az egyetlen saját presszóját tudhatta csak magáénak. Minden addigi presszó, amit bérelt, csődbe ment. Havonta kapott néhány tízezer forintot rokkantnyugdíjasként, mivel születése óta hemofíliában, vérzékenységben szenved. Ez azt jelenti, hogy egy kisebb konyhai baleset is az életébe kerülhet. Szóval ugyan képes dolgozni, de a fizikai munka nem jöhetett szóba.

Akkor legyen trafik!

Akkor jött a trafiktörvény. Azt gondoltam, hogy mivel a kormány úgy hirdette meg, hogy a rokkantság előnyt jelent, biztosan kapok egy kis üzletet, amiből eltarthatom a családot. Úgyis éppen felülvizsgálták a rokkantságomat és lecsökkentették az egyébként is nagyon kevés járadékot.

Még azt is beleírta a pályázatába, hogy lemond arról a néhány tízezer forintról, amit kapott, hogy biztosan legyen trafikja. Nem lett.

Olyan ismerőseim kaptak trafikot, akik persze hála istennek, egészségesek és sokkal kevesebb pontot kaptak. Nagyon csalódott voltam, nagyjából félmillió forintot buktam, hiszen a pályázatot meg kellett íratni.

A terv, hogy majd a fiai is itt dolgozhatnak, ezzel kútba esett. A srácok nem is sokat teketóriáztak, ha nem is kalandvágyból, ahogyan azt Orbán Viktor mondta, hanem a megélhetésért, kimentek Skóciába.

Jó, akkor Uber!

De Kazár úr sem búslakodott sokáig. A fiai kinti keresetéből, meg a család megmaradt pénzéből, vettek egy autót és István beállt Uber-sofőrnek.

Én eddig is emberekkel foglalkoztam, és nagyon megszerettem. Anyagilag is megérte, mert amit ígért a cég, azt megfizette.

Nagyon sokat dolgozott. Szerencsére egyszer sem büntették meg, és mivel minden papírja megvolt, csak arra kellett vigyáznia, hogy a taxisok ne bántsák.

Az utolsó hónapokban azonban délelőttönként már nem tudott dolgozni, mert a felesége súlyos beteg lett. Daganatot találtak a szervezetében. István azt mondja, hogy most a „küzdelem az életért projektet” csinálja. Mindenben segít a feleségének, hogy mielőbb meggyógyulhasson. És most már ideje is több van, hogy együtt legyenek, hiszen néhány napja az Uber kivonult Magyarországról a rászabott törvény miatt. Ez volt Kazár úr harmadik olyan vállalkozása néhány év alatt, amit a politika ellehetetlenített.

Az egyik fiam most Edinborough-ban Uber-sofőr. Ott lehet, nem tiltják. Én tanítottam Viberen, hogyan használja az alkalmazást.

A most mi lesz kérdésre, csak nevet.

Azt szoktam mondogatni, hogy lehet, jelentkezem a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumba akár csak takarítónak, mert amilyen szerencsém van, talán bezárják azt is.

Azt mondja, évek óta nem érdekli már a politika. 1990 óta fideszes volt, de nem választ új pártot, mert nincs, akit lehetne. Egyszerűen nem megy el szavazni.

És nem adja fel. Ő a többiekkel ellentétben megmaradna a személyszállításnál. Egyetlen vizsgát kellett még letennie, most viszi a kocsit „sárgítani”, és ha minden jól megy, néhány nap múlva megint kint lesz az utcán és taxizni fog. Egy olyan céget választott, aminek a tulajdonosai között a pletykák szerint kormánytag is van. Hátha ez ad egy kis biztonságot.