Marc Levine, a Pennsylvaniai Egyetem kórházának gasztrointesztinális radiológus főorvosa arra a kérdésre szeretett volna választ kapni, hogy van-e valamilyen fiziológiai különbség az evőversenyek nyertesei és az “átlagosan fogyasztó” emberek között.
Kísérletében a “professzionális” zabáló (a világ tíz legjobbjának egyike) és egy olyan férfi vett részt, aki az evőversenyzőnél 10 centiméterrel magasabb és 20 kilogrammal nehezebb volt – a kutató úgy érezte, talán ez a különbség némileg kiegyenlíti az esélyeket. A két férfit ráeresztette néhány tucat hotdogra, miközben testüket fluoroszkópiás berendezéssel (gyakorlatilag valós idejű röntgennel) figyelte.
Az “átlagos” étvágyú tesztalany hét hotdog után állt meg, míg a profit 10 perc és 36 hotdog után a kutató inkább leállította.
Az orvos meglepődve azt tapasztalta, hogy az evőversenyzőnél még akkor is hiányzott az egész bélrendszert megmozgató perisztaltika, amikor gyomora már annyira kitágult, hogy szinte teljes egészében elfoglalta a has felső részét. Levine szerint a versenyző teste annyira hozzászokott a “túltöltéshez”, hogy gyomra már inkább egy lufira hasonlít, egyszerűen elveszett a teltségérzet és a perisztaltika is.
A szakemberek egyelőre nem tudják a jelenség okát, annyi azonban biztos, hogy a hatalmas zabálásokat érdemes az ünnepekre korlátozni.
