Nagyvilág

“Hét éve élek Londonban, de azt hiszem, ideje csomagolni”

Van, aki úgy gondolja, Nagy-Britannia Európa „beteg embere” lett, míg más szerint a szigetország végre megmenekült a "baltával hadonászó őrült EU-tól". Magyarokat, briteket és kint élő külföldieket kérdeztünk arról, hogyan érinti őket a népszavazás eredménye.

Felrobbant a Facebook pénteken a nem várt hír hallatán, hogy Nagy-Britannia polgárai túlnyomó többséggel az Európai Unióból való kilépésére szavaztak. Sokan sokféleképp adtak hangot keserűségüknek az események ismeretében: britek, angliai magyarok és külföldiek egyaránt.

Azt hiszem, bele sem gondoltam, hogy ez megtörténhet. Sokkal több hitem volt Nagy-Britanniában

– írta Ivett, aki informatikusként dolgozik és négy éve él a brit fővárosban. Nincs ezzel egyedül: a 26 éves Dani is a briteknek üzent.

Részvétem és együttérzésem minden brit barátomnak. Túl jól ismerem a borzalmát annak, amikor egy ország visszaszavazza magát a múlt századba. Jó volt veletek a kontinensen!

Kata a King’s College London alapítványánál dolgozik, négy éve él kinn, és a 24.hu-nak azt mondta, borzasztóan el van keseredve.

Nem azért, mert aggódom, mi lesz velem, hanem mert megdöbbent, hogy ennyi gyűlölet van az emberekben, ilyen mértékű a kirekesztés. Győzött a tudatlanság. Kiderült, hogy az angol ismerőseim nem a többséget reprezentálják, mert ők is el vannak hűlve. Senki sem tudja, mi lesz. Arra számítunk, hogy még hónapokig, akár évekig nem történik érdemi változás. Utána viszont lehet, hogy dolgozói vízumot kell igényelnünk.

Dani Walesben él a családjával, együtt mentek ki 11 évvel ezelőtt. Lakókocsiban kezdték, azóta a fiú Swansea-ben elvégezte az egyetemet.

Igazából el se akarom hinni, hogy ez megtörtént, ennyire nem lehetnek buták. Főleg, hogy elvileg Walesben szavaztak legtöbben a kilépésre, ahol pedig a leghasznosabb volt az EU-tagság. Minket személy szerint nem érint, valahol viszont érint mindenkit, hiszen egyik ország gazdaságának sem túl jó.

Hiszek Európában, és abban, hogy együtt erősebbek vagyunk

A szintén Walesben, Cardiffban élő 43 éves Vera azt mondja: nem hitte volna, hogy érdekelné a szavazás kimenetele. Most mégis rosszul érinti, mert nem gondolta volna, hogy az emberek többsége ennyire felelőtlenül hoz meg döntéseket.

Senki nem tudja, mi fog történni, ha kilépnek, de azért szavaztak. Én azt gondolom, hogy egy csomó mérges ember már megint azt hiszi, hogy a külföldiekkel van a baj, hogy más hibájából rossz, ami rossz itt. Sokan azt mondják, azért szavaztak a kilepésre, mert nem tetszett, hogy az EU-nak egyre nagyobb a hatalma az ország fölött, de szerintem a legtöbben a bevándorlás miatt döntöttek így.

Dóra menedzserként dolgozik Jamie Oliver Fifteen éttermében a brit fővárosban. Ő szintén végtelenül csalódott.

Egy valóságot teljesen elferdítő kampánnyal sikerült az uniót démonizálni, minden szociális és gazdasági negatívumért felelőssé tenni. 6 éve élek itt, személy szerint nem gondolom, hogy ki fognak rakni minket, mégis szomorú és ijesztő, hogy senki nem tudja, mi lesz. Már az is kiborít, hogy Nigel Farage (a kilépéspárti UKIP vezetője) 11 millió ember nevében nyilatkozik. Londonban kevésbé érezzük a légkört, ami ide vezetett, de végül ide is elér majd. Mi itt építettük fel az életünket, nem a saját nemzeti közösségeinkben, hanem integrálódva. Szinte az összes barátom brit, és mind hitetlenkedve állunk a fejlemények előtt.

Blandina, Londonban élő magyar színésznő bármit megtenne a kialakult helyzet ellen.

Szomorúak vagyunk, nem csak a magyarok. Ma a biztonsági őr rám mosolygott a boltban, azt mondta: a legjobbakat kívánom neked ezen a szomorú napon! Különösen az keserít el, hogy igazán hiszek Európában, és abban, hogy együtt erősebbek vagyunk. A különbségek, amik egyeseket olyan büszkévé tesznek, nem számottevőek közöttünk. Épp, hogy mindenki hozzá tud tenni valami jót a saját kultúrájából az európai közösséghez. Szívem szerint harcolnék Európáért, hogy maradjunk együtt, csinálnék egy pártot vagy mozgalmat.

Nem csak a londoni magyarok aggódnak a helyzet miatt: a másfél éve Magyarországon élő Sam például reménykedik, hogy a jövőben nem lesz szüksége vízumra az utazáshoz. A 27 éves, félig skót származású férfi azon is elgondolkodott, hogy ha Skócia kilépne az Egyesült Királyságból, felvenné a skót állampolgárságot.

Szerintem a szavazatok többsége olyan emberektől jött, akik segélyből élnek, vagy tanulatlanok, akik azt gondolják, hogy az EU-ból való kilépés által az ország helyreállíthatja a régi dicsőségét.

Fotó: AFP / Leon Neal
Fotó: AFP / Leon Neal

“A rasszisták, ostobák és gyengék nyertek” – mondják a londoni fiatalok

A Londonban élő lengyel Katharina szomorú iróniával reagált lapunknak a történtekre:

Hét éve élek Londonban, de azt hiszem, ideje csomagolni. És csak tájékoztatásul közlöm, hogy ez alatt az idő alatt egyszer vettem igénybe az NHS-t! (Ez az angol állami egyészségügyi szolgáltató neve, amelynek túlterheltségét előszeretettel magyarázták a bevándorlók jelenlétével – szerk.)

A korábban ausztrál, most már angol állampolgár Júlia azt mondja: szégyelli a brit útlevelét.

A brit népesség feléről kiderült, hogy idióta, a font 31 éve nem zuhant ilyen mélyre, Cameron lelépett, és a világ szélsőjobboldali pártjai kárörömmel vihorásznak… Nagy-Britannia most Európa „beteg embere”.

A török származású, Angliában felnőtt Meral, az University of Westminster munkatársa azt írja:

Nagyot csalódtam ebben az országban. A rasszisták, az ostobák és a gyengék nyertek. Tudom, hogy ez rettenetes hatással lesz mindenkire. Sajnálom, de ha a kilépésre szavaztál, tudd, hogy most kicsit kevésbé szeretlek.

Avinash Tharoor, a The Independent munkatársa, indiai származású, Londonban nőtt fel, újságíró, aki már korábban is jelentetett meg cikket a Loxitról, azaz London Nagy-Britanniából való kilépéséről. Az így városállammá váló metropolisz továbbra is az EU tagja maradhatna, ezt egy korábbi felmérésen a londoniak 20 százaléka támogatta.

Skócia kilép, Írország talán újraegyesül. És London itt ragad ezen a pusztuló szigeten a végtelen Tory uralom alatt. Az egyetlen reményünk London függetlenedése. Ideje növelni ezt a mozgalmat.

Megosztottak az angolok

Iszonyatosan undorító, szégyellheti magát az országunk!

– írja a 23 éves, tanárnak készülő Samuel. Ash, aki neurobiológiát tanul Londonban, már előre gondolkodik:

Ennyi, Skócia lép is mindjárt le Nagy-Britanniából. Szavazhatnánk arról, hogy London független városállam legyen? Rohadjanak csak az angolkák a saját piszkukban.

Sarah Johanesen, aki a King’s College-en hallgat történelmet, kifakadt a hír hallatán:

Emberek, ha erre szavaztatok, nektek semmit nem jelent az igazság! Rosszul vagyok ettől, kevésbé érzem magam ma britnek, mint életemben valaha. Nem gondolom, hogy minden kilépésre szavazó rasszista lenne. Azt azonban igen, hogy a rasszisták, az idegengyűlölők és a hülyék pártját fogják. Bedőltek a propagandának és a tündérmeséknek, erre hallgattak a tények helyett. Különben sem hiszem, hogy az önálló nemzetállamok oldanának meg bármilyen problémát, amivel a generációnknak szembe kell néznie. Ez elavult gondolkodásmód. Persze, a brit birodalom koporsójába már régen ezelőtt bevertük az utolsó szöget.

Akad azért ellenvélemény is: a londoni újságíró, Rob szerint például

Ha az EU megadta volna Cameronnak a lehetőséget arra az értelmes reformra, amit eredetileg kért, szerintem a britek nagy része a bennmaradásra szavazott volna. Mivel nem így történt, egyértelműen Juncker, Merkel, Tusk és a többiek hibája, hogy összeomlik a kártyavár, nem a demokráciáért kiálló briteké. Jöhet ezután a Frexit, a Nexit, a Dexit, a Spexit és a Finexit…

A nemzetközi kapcsolatokból diplomázott James még ennél is tovább megy:

Az EU egy baltával hadonászó őrült, ami gyerekeket – az országainkat – tart túszként fogva. Nagy-Britanniának sikerült felszaladni a lépcsőn, hogy elmeneküljön, amíg az őrült háttal állt. Ez szabadságot, nemzeti önrendelkezést és elszántságot szül majd. És remélem, hogy idővel a többi gyerek is megmenekül.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik