Óriási kár, hiszen a magyar menye által Magyarországhoz is erős szállal kötődő Hadfield megmutatott néhányat saját, Magyarországról, a Balatonról, illetve Budapestről a Nemzeti Űrállomáskészített fotóiból, méltatta az állandóan az új és jobb dolgok felé törő emberiséget, elmesélte számos, az űrben szerzett élményét, sőt, egyik kedvenc dalát is eljátszotta.
Lenyűgöző, szuggesztív előadásmódjának köszönhetően a közönség több, mint egy órán át lebilincselve ült, és bepillantást nyerhetett a mai űrkutatás veszélyeibe, az Űrállomáson való életbe, a Földre való visszatérés kellemetlenségeibe, és megismerhette a jövő biztonságosabb és olcsóbb űrbe jutásához vezető utat.
Hadfield elmesélte, hogy első repülésén (STS-74, 1995) még 1:38 volt az esélye annak, hogy a felszállás során valamilyen malőr történik, ők pedig sosem térnek vissza a Földre – ezen egyenértékű azzal, mintha az Air Canada gépei közül naponta tizenhat zuhanna le. Az azóta eltelt két évtized során természetesen sok minden változott, de a veszélyek továbbra sem múltak el – harmadik, és egyben utolsó repülésén, a 2012. decemberében indult Szojuz TMA-07M során cserelegénységet szállított az ISS (Nemzetközi Űrállomás) fedélzetére, majd azt parancsnokként irányította.
Egy társa ekkor az apró ablakokon kinézve furcsa, szikraszerű fényeket látott az Űrállomás egyik részén, majd erről haladéktalanul tájékoztatta a parancsnokot. A földi irányítóközponttal történt beszélgetésből (“Houston, we have a problem…”) kiderült, hogy a hűtőrendszerből szökik az ammónia, ez pedig néhány napon belül egészen biztosan a fedélzeten lévők halálához vezetett volna. Haladéktalanul űrsétát kellett tehát tenniük, és megszüntetni a szivárgást, de – amint ezt Hadfieldtől megtudhattuk – az ilyen sétákat átlagosan nyolc napig szervezik, ennyi idejük viszont egyszerűen már nem volt hátra.
Alig több, mint egy napnyi szervezés után kellett tehát elindulnia a feladatot vállalt két űrhajósnak. Öt és fél óra után végül a hiba megszűnt, de ez is kitűnően mutatja, hogy az űrhajósoknak minden egyes útjukon fel kell készülni a legrosszabbra, hiszen nem léteznek egy gombbal működésbe hozható hibaelhárítási rendszerek, vagy sci-fikben látott szuperkütyük, sőt, az esetek jókora hányadában a földi irányítóközpontra sem számíthatnak, mivel
A fontossági sorrend az űrben tehát: az életben maradás, az űrállomás egyben tartása, biztonságos hazatérés, majd jelentkezés egy újabb küldetésre – és persze a NASA által előírt feladatok elvégzése.
Élete legszebb élményét is megosztotta a közönséggel, mely az ISS-ről tett űrséták egyikén érte: mindössze egy kézzel kapaszkodva a világot jelentő űrállomáshoz, lebegve a semmiben perceken át északi fények felett haladt el:
A leszállásról is mesélt, bemutatva, hogy az amerikai megoldásnál sokkal húzósabb a Szojuz kapszulájáé, hiszen hárman zsúfolódnak össze egy mikroautónyi térben, a földfelszín megérintése után még néhány elég kellemetlen pattanás következik, aztán végre kiszabadítanak,
Hadfield három milliárdos cégének megemlítésével a jövőről beszélt, ahol az űrbe való eljutás biztonságosabbá, olcsóbbá és ezáltal egyre nagyobb rétegek által elérhetővé válhat majd. Richard Branson Virgin Galactic-je, az Amazon-alapító Jeff Bezos Blue Origin-je, valamint a Teslát is beindító Elon Musk SpaceX-e ugyan azért dolgozik, hogy saját módszerükkel elsőként tegyék teljesen vezeték nélkülivé a világot, de az ennek eléréséhez szükséges felfedezések igen sokat segítenek. A SpaceX például az elmúlt néhány hétben háromszor is épségben hozott vissza egy űrben járt rakétát egy mobil kilövőplatformra, igazi áttörést érve el ezzel:
Az előadás végén természetesen szóba került David Bowie
is, akinek egyik legismertebb dalát, az 1969-ben megszületett Space Oddity-t Hadfield az ISS-en is eljátszotta, Bowie különleges engedélyével pedig a felvétel a YouTube-on is fenn maradhatott.
Az idén januárban elhunyt zenész – akiről ekkor még senki sem tudta, hogy lassan haldoklik – egyébként dícsérte a felvételt, Hadfield-et pedig ez természetesen igen boldoggá tette:
A dal végül a Brain Bar Budapest kihelyezett színpadán is elhangzott:
Az egyórás beszéd leglényegesebb pontja mindezek mellett persze az volt, hogy a szülők engedjék kibontakozni a gyermekeiket, hiszen enélkül ő sem lehetett volna a Holdraszállás után, kilencévesen egy óriási kartondobozban kuksoló, űrbe vágyó kisfiúból a világ egyik legismertebb űrhajósa.
