A Rákóczi-szabadságharc emblematikus alakja Tarpán született jómódú paraszti családban 1666 körül. Idősebb Esze Tamás hatökrös gazda volt, egy összeírásban feljegyezték, hogy emellett birtokolt egy tehenet és hét, egy évesnél idősebb disznót. Emellett szabados darabontként, gyalogkatonaként szolgált Ecsed váránál.
Tarpa akkoriban viszonylag fejlett mezőváros volt a Nyírségben, Bethlen Gábortól kiváltságlevelet, később I. Lipóttól vásártartási jogot kapott. A török kiűzésével mégis sokat romlott a helyzet. A Habsburgok agresszív centralizációs törekvései, az erőszakos ellenreformáció, és a visszahódított területek birtokviszonyait rendező bizottság visszaélései komoly elégedetlenséget szültek.
A lázadó
Az alsóbb néprétegek sem jártak jól, bezárultak a török világ kiskapui, a végvári katonák “állástalanul maradt” tömegei jobbágysorba süllyedtek. Ráadásul a felszabadítás másfél évtizedes háborúinak költségét is elsősorban a jobbágyságra terhelték.
Esze Tamás 1696-ban csatlakozott az egykori Erdély és Királyi Magyarország erdős határterületén bujdosó jobbágyok és szegény sorsra jutott kisnemesek, egykori végvári vitézek közé, akik az erőszakosan katolizáló Habsburgok ellen szervezkedtek. A következő évben Hegyalján felkelést robbantottak ki. Esze hamar fogságba esett, de a lázadás leverése után szabadon is engedték.
Ekkor ismét megpróbált “tisztes polgári életet” élni, sókereskedőként kereste a megélhetést. Három évig tartott, 1701-ben ugyanis a császári kormányzat monopolizálta a sókereskedelmet, a katonaság elkobozta Esze szekerét és lovait.
Hazahívta Rákóczit
Immár ravaszabb volt, és a spanyol örökösödési háború miatti sorozást kihasználva próbált hadat gyűjteni az osztrákok ellen. Amikor ezredét megindították a nyugati hadszínterek felé, csapatával megszökött, és bevette magát a beregi hegyekbe. Ezzel a furfanggal szerzett fegyvert és némi ellátmányt a bujdosóknak.
Innen vette fel a kapcsolatot a Lengyelországban – ugyancsak a Habsburgok elől – rejtőző II. Rákóczi Ferenccel és Bercsényi Miklóssal. Hosszas alkudozás következett három követjárással, utoljára 1703 tavaszán Esze személyesen kereste fel a két főurat Brezánban. Rákóczi ekkor ezredesi rangra emelte, rá bízta a szabadságharcra buzdító brezáni kiáltványt, és átadta a felkelés zászlóit.
Hazaérve május 21-én és 22-én a zászlókat három mezőváros, vári, Tarpa és Beregszász piacán kibontották, ezzel kezdetét vette a tiszaháti felkelés, és valójában a Rákóczi-szabadságharc. Esze Tamás szervezőkészségével, vitézségével és hűségével is hamar kitűnt, Rákóczi nagy becsben tartotta.
Valószínűleg agyonverték
A nyitrai táborban 1708. május 27-én a pünkösdi istentisztelet után tömegverekedés tört ki, Esze Tamás pedig a balhé közepére rohant, hogy rendet tegyen. Végül ez csak a tömegre leadott kartácstűzzel sikerült, a brigadéros pedig holtan maradt a földön.
Sokáig élt a konteo, hogy a kartácsot a sereg nemesi származású tisztjei rendelték el, és céljuk pontosan Esze meggyilkolása volt. Tény, hogy az urak szemét szúrta a magasra emelkedett paraszt, ám a gyilkosság nem valószínű.
Rákóczit nagyon megrázta hű emberének halála. Esze hajdúit saját udvari palotásai közé osztotta be, Tarpának hajdúvárosi kiváltságot adott, a brigadéros öccse, János pedig később kapitányi tisztséget kapott a fejedelemtől.