A kínai gazdaság 6,7 százalékkal bővült az idei első negyedévben, ami egyértelműen a növekedés ütemének lassulásáról árulkodik, ám összhangban van az ország gazdaságpolitikai célkitűzéseivel, és valamelyest felülmúlja a várakozásokat – derült ki pénteken a kínai országos statisztikai hivatal tájékoztatásából.
A növekedés mértéke a globális pénzügyi válság, vagyis 2009 óta az eddigi legalacsonyabb; az előző negyedévhez képest is mérséklődött, akkor 6,8 százalékot mértek.
Az ipari termelésben január és március között 6,8 százalékos bővülést mértek éves viszonylatban, az állóeszköz-beruházások ugyanebben az időszakban 10,7 százalékkal emelkedtek. Az elemzők mindkét területen gyengébb eredményre számítottak.
A növekedésben meghatározó ingatlanberuházások 6,2 százalékkal nőttek az előző év azonos időszakához képest. A fogyasztás – éves bázison – 10,3 százalékkal bővült. A becsült munkanélküliségi ráta 5,2 százalék volt.
A márciusi adatok arra utalnak, hogy az új hitelkihelyezések összege ugyancsak meglódult, meghaladta a 211 milliárd dollárt. A tájékoztatón elhangzott hivatalos értékelés szerint az első negyedévi eredmények a gazdaság stabilitását jelzik. A nemzetgazdaság jó kezdetet vett – jelentette ki egy szóvivő.
Szakértők egybecsengő véleménye szerint a pénteken közreadott adatok egy időre mindenképpen megnyugtatják a piacot, hiszen egyértelműsítik, hogy felesleges volt a pánikkeltés: nem kell a világ második gazdaságának “kemény földet érésétől” tartani.
A kép azonban nem annyira rózsás, mint első ránézésre gondolnánk – teszik hozzá -, mivel minden jel szerint Peking az elmúlt hónapok hazai és nemzetközi szorításában a “hagyományos” növekedési pályára állt vissza, újabb nagy összegeket pumpálnak az infrastrukturális beruházásokba, élénkítik az ingatlanpiacot. E módszer hosszú távú fenntarthatóságát többen megkérdőjelezik.
Igyekeznek fiskális eszközökkel is a növekedést ösztönözni, a központi bank például könnyített a kereskedelmi bankok számára a hitelezés feltételein, csökkentik az adókat, a Nemzeti Fejlesztési- és Reformbizottság pedig külön alapokat hozott létre új infrastrukturális projektek indítására.
Egyesek megjegyzik, hogy a strukturális átalakítás kényszere közepette a mérsékelt, de számottevő növekedés fenntartása több olyan ellentmondást hozott felszínre, amelyek megoldása (ha egyáltalán megoldhatók) nem várható radikális beavatkozások és súlyos következmények nélkül. Az újfajta fogyasztásorientált növekedésre való áttérés a kedvező tendenciák ellenére nehézkesnek bizonyul.
Nem arról van szó tehát, hogy a kínai gazdaságirányítás meghátrált, és lemondott a reformokról, de az ütemét lelassította – vélik megfigyelők. Azoknak az átalakításoknak az elvégzése, amelyeknek része például a túltermeléssel küzdő ágazatok folyamatos leépítése, nyilvánvalóan elhúzódik, egyelőre valószínűleg a rosszul teljesítő állami vállalatok nagy része “túlélhet”.
A kínai vezetés mindezek ellenére az élénkítő intézkedések eredményeiből, a gazdasági folyamatok közelmúltbéli mozgásaiból általában véve pozitív jeleket olvas ki: a beruházások, a fogyasztás és a jövedelmezőség adatai a jobb piaci kilátásokkal – véleményük szerint – némi derűlátásra adnak okot. Az első negyedévi adatokból arra lehet következtetni, hogy az év végére megvalósulhat az előirányzott, legalább 6,5 százalékos gazdasági növekedés.
