Álságos a kormány érvelése, hogy az iskolában nincs helye a közéletnek és a politikának. Valójában éppen a közéletre és a demokráciára nevelés az egyik legfontosabb feladata egy demokratikus oktatási rendszernek. Ezt veri szét éppen a kormány egy politikai ideológia, egy leszűkített értékrendszer nevében
– mondta Szelényi Zsuzsa, oktatáspolitikus, a Fidesz egykori alapító tagja, az Együtt parlamenti képviselője, egy oktatással foglalkozó kerekasztal-beszélgetésen szerda délután.
Szelényi szerint a politikamentes iskola amúgy a rendszerváltás öröksége. 1989-ben még teljesen jogos volt a félelem, hogy a pártállam nem akar, nem fog kivonulni az iskolákból. Ezért született meg az 1990-es választások előtt az ellenzékiek körében, így a Fideszben is az a jelszó, hogy ne beszéljünk politikáról az oktatásban, mondta.
Ma már azonban más a helyzet. Egy fiatal és törékeny demokráciában élünk, ahol fontos, hogy a közéleti kérdésekről az iskolában is beszéljenek. Szelényi úgy vélte: minden jó oktatás alapja a szabad vita, az önálló gondolkodás, a kormány most ezt akarja elvenni a központosítással. Szerinte egyébként
a kormány nem akar szándékosan ártani az országnak, sokkal inkább a hozzá nem értésüket, a szakmai és emberi tanácstalanságukat álcázzák központosításnak, hiszen jobbat nem tudnak kitalálni a kormány úgynevezett oktatáspolitikusai.
Erre azt hozta fel példaként a képviselő, hogy a kormány utólag, suttyomban ellenzéki javaslatokat is beépít egy-egy szakértői anyagba.
A pártállami ideológia visszatér
Az LMP-s Ikotity István, az Országgyűlés Kulturális bizottságának alelnöke, azt emelte ki, hogy már 2003-ban elkezdődött a forráskivonás az oktatásból, ez 2010 után kapcsolt nagyobb fokozatra. Szerinte a központosítás már rendszerhiba, és egy rendszerhibát nem lehet a rendszer keretein belül megoldani. A demokrácia úgy nem működik, hogy egyre nagyobb egyenlőtlenségek, különbségek keletkeznek a jó oktatáshoz való hozzáférésben.
Hogyan lehetne demokratikusnak nevezni azt a rendszert, amely például nem engedi meg az iskoláknak, hogy maguk válasszanak igazgatót?
– kérdezte.
Szerinte is ott a helye a jó értelemben vett politikának az iskolában. Aminek viszont ki kell maradnia, az az ideológia és a pártpolitika. Megjegyezte: 1990-ben lényegesen nagyobb autonómiája volt az iskoláknak, hiszen ezek éppen az ideologikus, pártállami rendszer ellenében jöttek létre. Úgy tűnik, az ideológia az oktatásban most visszatért a kormánypártnak köszönhetően.
Feudalizmus épít a kormány
Hiller István, szocialista politikus, volt oktatási és kulturális miniszter, volt pártelnök azzal kezdte, hogy szerinte a demokrácia lényege a nyilvánosság, ám jól látszik, mit gondol erről a kormány. Kiemelte: a kormány képviselői kínosan kerülik a vitákat, mint ahogy erre a beszélgetésre sem jöttek el. Pedig az oktatásról szóló vita fontos közéleti dolog, a demokrácia megjelenítése.
A tanártüntetések szervezői viszont oktatáspolitikát szeretnének. Azt, hogy a kormány álljon velük szóba, és együtt vitassák meg az oktatás helyzetét, hiszen elegük van, hogy a fejük felett döntenek. Hiller szerint azonnal helyre kell állítani a tanárok szabadságát, pedagógiai autonómiáját.
A szocialista politikus úgy vélte, a hatalomnak nagyon is fontos a közoktatás, csak éppen máshogy, mint egy demokráciában szokás. Az iskola a közéletiségre nevelés legfontosabb terepe, ám a kormány uniformis gyermekeket akar, akik ugyanazt mondják a Nyírségben és a hatodik kerületben is. A kormány lényegében a legkisebbeket akarja hatalmi eszközökkel befolyásolni, hogy csak azt vegyék észre a világból, amit a hatalom mond nekik, és az a jó diák, tanár, illetve szülő, aki ezt betartja.
Hiller élesen bírálta a még több ismeretanyag, még több tanulás „elképzelést”. Bár ő, egykori történészként, ma is fel tudja sorolni az összes Habsburg uralkodót, de az utcán még soha nem kérdezték meg tőle ezt. A mai iskola pedig éppen ezt akarja beleverni a gyerekek fejébe, mert arra kíváncsi, hogy mi az, amit a gyermek nem tud. Holott az iskolának az lenne a szerepe, hogy megmutassa a diákoknak, hogyan és hol kell utánanézni egy kérdéskörnek, egy problémának, hogy azt jól megoldjuk.
Nem több tényanyag, több különóra kell a 6-12 éves gyermekeknek, hanem figyelem és nyitottság. A különbség ebben nem az ellenzék és kormány, hanem két gondolkodásmód között van. Ez a poroszos oktatás és nyugatos oktatás harca, erről kellene inkább beszélgetni
– mondta.
Az oktatás mint ideológia
Hiller szerint a tankötelezettség korhatárának 18 évről 16 évre leszállítása egy látszatprobléma, amit a kormány kreált. Egy demokratikus oktatási rendszerben ilyen intézkedés egyszerűen nincs, nem lehetséges. Ezzel évente 15 ezer szegény és/vagy problémás, de tanítható gyermektömeget lökött a kormány az utcára 2011 óta. Ennek így sem a demokratikus iskolához, sem a jóakarathoz nincs köze, szögezte le. Nem kérdés, hogy azonnal vissza kell állítani a tankötelezettséget 18 évre.
Hiller úgy vélte, hogy sok középvárosnál egyszerűen nincs állami fenntartású középiskola, csak egyházi, és ez nem jó irány. Szerinte az állami fenntartású iskolák átvétele nem az egyház ambíciója volt, hanem az önkormányzatok sajátos védelmi mechanizmusa a központosításnak nevezett forrásmegvonás ellen. Azt mondta, neki nem az egyházi iskolákkal van baja, hiszen számos egyházi iskola manapság a béke, a haladás és a tudás szigete. Azzal van baja, hogy a kormány a két világháború közötti ideológiai zárványok életre hívására törekszik, és erre óriási erőforrásokat fordítanak az oktatásban és azon kívül is.
Gondoljunk a helyi kiskirályok uralmára, a közmunkára, a hihetetlenül gazdagodó fideszes nagybirtokosi rétegre. Mondjuk ki: a kormány feudalizmust épít az országban, amihez felhasználják az oktatást, az iskolát is, és ez megbocsáthatatlan
– mondta Hiller.
