Él Budapesten egy kisfiú, aki kungfuzik és a mamája megkért, hogy vegyek neki egy cipőt, olyan cipőt, kungfuzós cipőt, ha már Bangkokban vagyok, mert itt lehet kapni olyan cipőt, ez egy japán cipő, kényelmes cipő, ebben a legjobb kungfuzni, szóval fogtam magam és elindultam a bevásárlóközpontba, soppingolni úgymond, mert azt gondoltam, ha már négy hónap után újra civilizálás alatt állok, veszek majd magamnak is valamit, tehát soppingolok, kérem, és mivel 4:15-kor keltem, mert a testem még a dzsungelben volt, ahol közvetlenül a békák és a madarak ébredése közti időben keltem, korán indultam soppingolni, de mivel korán indultam, gyalog mentem, hogy kinyisson a soppingközpont, mire odaérek, két órát sétáltam a kora reggeli hűs 36 fokban a soppingközpontig, ahol nem vettem szart se magamnak, mert egy tehetségtelen soppingoló vagyok, a kungfucipőt árusító boltról pedig senki sem hallott, azt mondták, micsoda?, nem, ilyen nincs, nem tudjuk, de nézzek szét, nézzek körül a soppingközpontban és keressem meg, és akkor én körülnéztem és láttam, hogy a soppingközpont akkora, mint Csepel, de azért elindultam, és 3 órát gyalogoltam és nézelődtem a soppingközpontban, de sehol sem találtam a kungfucipőt árusító boltot, aztán átmentem egy másik soppingközpontba, és még egy másik soppingközpontba, a lábam lerohadt, de mentem, és nézelődtem, és nem vettem semmit, mert tehetségtelen vagyok a soppingoláshoz, ráadásul otthon felejtettem azt a kétmillió háromszázezer forintot is, amire a soppingoláshoz azon a környéken szükségem lett volna, mert azért láttam egy klassz tornacipőt hatvannyolcezer forintért, és megtetszett egy nyolcvanezer forintos pulcsi is, de hát ez van, gondoltam, ettem valamit, aztán leintettem egy taxit, hogy elinduljak hazafelé, de a taxi nem ment, állt a dugóban, ültünk a dugóban a taxis meg én, kérdezi hol voltam, mondom neki, soppingolni, édes lelkem, hol máshol?, és ültünk, csak ültünk és negyven perc alatt haladtunk 200 métert, de nem bántam, mert ülni jó, és becsuktam a szemem, bizsergett a lábam, a hátam, sajgott még a szempillám is a fájdalomtól, és amikor kinyitottam a szemem láttam hol vagyunk, hol állunk, hol ülünk a dugóban, a taxis meg én, abban a gyönyörű rózsaszín taxiban, amivel hazafelé tartottam a soppingolásból; a Phitsanulok út 7-es szám előtt.
