Ki fogja megvédeni a gyerekemet? Vagy reménykedjek abban, hogy kilencévesen már túl nagy az apja ízléséhez?”

„Az a szakértői vizsgálat felületes és szakmaiatlan volt, ezt a szakértőt feltehetően befolyásolták, rosszul jártunk azzal, hogy azt az ügyészt levették az ügyről, az a bíró nem akart felelősséget vállalni… sokféle rajtunk kívül álló ok, de a végén mindennek mégis ki fizeti meg az árát? Egy most kilencéves gyerek” – olvasható a wmn.hu cikkében, amely egy 9 éves kisfiú kálváriáját írja le. A szerző – dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő – a kezdetektől figyelemmel kísérte a történetet. „Amikor pár hete megtudtam, mi lett a büntetőeljárás vége, olyan düh és harag öntött el, mint korábban soha”– írta. Szerinte az öt évvel ezelőtt átélt borzalmak ellenére a kisfiú  “egy édes, helyes gyerek volt, az anyja szép, okos, fiatal nő volt, aki ugyan megroppant attól, ami történt, de mindent megtett azért, hogy a gyerekét megvédje, és bízott benne, hogy a végén jóra fordul a sorsuk”.  Ám a történtek fordulatot vett, a kisfiú problémássá vált, dühös, szülőjét pedig felemésztette a harc.

Anyja beszámolója szerint a a kisfiú négyéves volt, amikor munkaügyben pár napra külföldre utazott. A kicsi viselkedése ezalatt változott meg: bepisilt, rémálmok gyötörték, árnyékként követte őt, és nem akart kakilni. Orvoshoz vitte, aki feltette a kérdést, miért van kidörzsölődve a bőr a fenekénél. Ekkor még nem állt össze a kép. Néhány héttel később azonban a kisfiú elmondta, hogy amíg anyja nem volt otthon, az apja és az apjának az egyik gyerekkori barátja meztelenre vetkőztették. Elmondta, hogyan néz ki egy felnőtt férfi nemi szerve, illetve, hogy az „mit csinál, amikor örül”. A nő értesítette a rendőrséget, elköltöztek, és beadta a válókeresetet.

Az anya szerint volt párja mindent tagadott, fenyegetőzött, emiatt rettegésben éltek. Bár a gyerek gondviselőjének a nőt jelölték ki, a kisfiúnak kéthetente találkoznia kellett az apjával a gyermekjóléti szolgálatnál.

„Néha csak végigsírta, néha úgy tett, mintha az apja nem is lenne jelen. Máskor meg a földhöz verte magát. A szívem szakadt meg minden egyes alkalommal, de muszáj volt elvinnem őt, különben minket büntettek volna meg”.

A büntetőeljárás kezdetén az anya szerint minden jól ment, mígnem kaptak egy fiatal, a témában tapasztalatlan bírót, aki újabb szakértőket rendelt le, a gyereknek pedig újra és újra el kellett mondania, mit élt át. Időközben három ügyészt „elhasználtak”, majd öt és fél évnyi vizsgálódás, nyomozás és bírósági tárgyalás után, idén januárban úgy döntött a bíró, hogy nincs elég bizonyíték és felmenti az apát. Az ügyész, aki két hónappal korábban vette át az ügyet ezzel egyetértett, és nem fellebbezett. Az ítélet jogerős lett.  Az apa most a rendes kapcsolattartás helyreállításáért küzd.

„Azt mondja az ügyvéd, hogy készüljünk fel, Leventének maximum fél év múlva már rendszeresen ott kell aludnia az apjánál. Én már nem hiszek se az igazságban, se a bíróságokban. A gyerekemnek ellopták a gyerekkorát, tönkretették az életét. Anyámékkal élünk, nincs magánéletem, minden erőmet felemésztette a hadakozás. Ráadásul értelmetlen volt az egész. Fogalmam sincs, mit tegyek. Ezek után kiben bízhatnék? Ki fogja megvédeni a gyerekemet? Vagy reménykedjek abban, hogy kilencévesen már túl nagy az apja ízléséhez?” – mondta az anya.

Mint írják, mivel a jogi lehetőségek elfogytak, a kisfiút most egy traumafeldolgozással foglalkozó pszichológus próbálja felkészíteni arra, „hogyan tudja megvédeni magát, és hogyan kérhet segítséget”.