Hetvenegy éves vagy. Ennyi idősen mit tartasz fontosnak elmondani magadról?
Azt, hogy csejenn törzsfőnök, naptáncos, és peyotl-gyógyító vagyok. És persze költő. Oklahomában, csejen kultúrájú környezetben nevelkedtem, rezervátumban. Folyékonyan beszélem a csejenn nyelvet és a törzsemen belül egy “kutya harcosoknak” nevezett csoport tagja is vagyok. A közösségünket nem köti semmilyen szerződés egyetlen állami szervhez, így az Egyesült Államok kormányához sem. Kis számú közösségről van szó, aktivista tevékenységünk tulajdonképpen rejtve, alig észrevehetően valósul meg. Én a csejenn kultúra professzoraként jutottam nagyobb nyilvánossághoz. Egy NGO tagja voltan Genfben 15 éven keresztül, az ENSZ-nél képviseltem a népemet, de más országokban megismert testvéreimet is. Jártam Új-Guineában, Malajziában, a Távol-Keleten és Indonéziában, ahol megismerkedtem a helyi költőkkel és rengeteg tapasztalatot szereztem. A kulturális aktivizmus elősegítésén dolgozom.
Törzsfőnök vagy. Mit jelent ez pontosan?
Kiérdemeltem rá a jogot, hogy bármilyen formában, bárhol a Földön képviselhessem a törzsemet, a népemet.
A csejennek nevében beszélsz.
Így van. Fontos azonban, hogy ráláss a vezető szerep korlátaira is. Téves elképzelés, hogy csupán egyetlen vezető létezik. Ez nem igaz, te is ismered a törzsi népeket. Az én törzsem élén 44 törzsfő áll, 22 békefőnök és 22 hadifőnök. Én “hata-mato-neo” vagyok, azaz kutya harcos. A hadifőnökök közé tartozom, de ez még nem jelenti azt, hogy a csatatéren kell kamatoztatnom a tudásom. A szavak az én fegyvereim, én ebben a valóságban bízom, bennük hiszek. Hiszem, hogy a művelődés, a szavak szentsége minden körülmények között felülmúlja az öldöklést. Sajnos azonban olyan rendszerben élünk, ahol ennek az ellenkezője érvényesül.
Mit jelent az, hogy “kutya harcos”?
Egy válogatott tagokból álló csoport vagyunk a törzsön belül. Senki nem tud a kutya harcosokhoz csatlakozni, a kutya harcosok választanak téged. A törzsemben azonban mindenki ismer mindenkit, mind kapcsolódunk egymáshoz valamilyen módon, unokatestvérek vagy távoli unokatestvérek vagyunk, a vérvonalon belül. A harcos klánnak, amihez tartozom tehát az elsődleges feladata, hogy megvédje az embereket. Elsősorban a saját népét, majd ezt követően mindenkit. Új-Guineában például az ottani költő testvéreim arra kértek, segítsek nekik a multinacionális vállalatok elleni küzdelemben, akik a földjeiken található aranyat, szenet, urániumot és a vizeiket szeretnék kisajátítani. A velük való találkozás megváltoztatta az életemet és arra ösztönzött, hogy mélyebben foglalkozzak az olyan kérdésekkel, hogyan maradhatunk emberek ebben az embertelen világban, valamint hogy aktivistaként mit is tehetek a békéért. Számomra ezt jelenti, hogy kutya harcos.
Ez nem helyes, ez semmivel sem járul hozzá az emberi faj előrehaladásához, mivel a vadkapitalizmus mindent felemészt, mindent kihasznál. Itt tartunk ma. Professzorként, értelmiségiként és költőként tehát azért küzdök, hogy lehúzhassam a leplet ezekről a dolgokról, hogy kinyithassak a valóságra mutató ajtókat és ablakokat, melyek segíthetik az embereket abban, hogyan gondolkozzanak az életüket érintő ügyekről.
Említetted, hogy pejot gyógyító vagy.
Igen. A pejotl egy az ősi gyógyszereink közül, Amerika őshonos közösségei használhatják ellenőrzött körülmények között, ahol a sámánok vagy a sámánnők irányítják a befogadását.
Szóval kizárólag vallásos célokra használjátok.
Így van. Sajnos az 50-es, 60-as évek mozgalmai azt a téves elképzelést terjesztették el, hogy a pejot csupán egy hallucinogén. Ez az ősi gyógyszer pedig kiválóan gyógyít, ha ellenőrzött körülmények között használják. A pejot sámánok a szeretet által vezérelve gyógyítanak, a szeretet nevében ezzel a gyógyszerrel segítenek a betegeken, hogy válaszokat és megoldásokat találjanak saját magukban a betegségükre. Hitünk szerint minden betegség lelki eredetű.
Hogyan néz ki egy ilyen ceremónia?
A sámánok vagy a sámánnők főzet formájában nyújtják át neked, és ők határozzák meg a fogyasztás célját és irányítják a folyamatát. Ha ezt elutasítod, vagy valamilyen zavaró érzés keletkezik benned, akkor hallucinációid lesznek. Ha azonban részt veszel a rituáléban, a pejot egy ellenőrzött erőforrássá, spirituális gyógyszerré válik, kapcsolatba lép veled, bejut a testedbe és szó szerint felfalja a betegséget.
Láttam egy atlétát, amint a pejot segítségével 4 nap alatt felépült ülőideg sérüléséből. A fickó újra tudott futni.
Te is gyakran használod?
Én nem használom, számomra mivel gyógyító vagyok, nem megengedett. Az én munkám, hogy irányítsam az alkalmazását. 3 éves koromban, amikor először vettem részt a rituáléban, teljes mértékben a tudatomnál maradtam. Hitünk szerint ez feljogosított arra, hogy gyógyító legyek.
Európában nem egyszerű a használata. Csupán egyszer végeztem el a rituálét a feleségemmel, akit a betegsége tolókocsiba kényszerített. Már minden európai gyógyszert kipróbáltunk. Miután beadtam neki a pejotot, újra járni kezdett. Itt is nagy szerepe volt azonban a szeretetnek, a köztünk lévő kapcsolatnak. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ismerem. Egy washingtoni kórházban születtem, mert édesapám a tengerészetnél, a Honvédelmi Minisztériumnál dolgozott. Az egyik nagynénim nővér volt, ő kereste fel anyámat és vitt el Oklahomába, ahol egy hagyományos csejenn otthonba kerültem. A nagyszüleim neveltek fel. Három éves koromban estem át a pejot szertartáson és 21 éves koromban kezdtem el a naptáncot.
Mi a naptánc?
Ez egy Föld-Hold ceremónia, melynek során az ember a teremtője elé helyezi a testét. Nem vesz magához ételt vagy vizet, hogy átjárja a gyógyítás és a spirituális információ. A csejenn hagyományok szerint ilyenkor én nem imádkozhatok saját magamért, arra kell hagyatkoznom, hogy a testvéreim és nővéreim imádkoznak értem. Itt is jelen van, az az önzetlenség és segítőkészség, amit a beduinoknál tapasztalhattál. Ez igazabb bárminél, valóságosabb az anyagi javaknál, az autóknál, a lámpafényeknél. Ez az önzetlenség része kell, hogy legyen az emberi létnek. Meg kell értenünk, ki kell ismernünk ezt a fajta önzetlenséget, mert ezzel lehet szembeszállni a világ összes ellenségével szemben. És ez ott van minden emberi lényben.
Mikor jöttél Európába?
Még a 90-es években menekültem el Amerikából, mikor a Mexikói Egyetemen voltam professzor. Nem tetszett, amit őshonos lakosként ott tapasztaltam. Továbbá az Egyesült Államok külügyminisztériuma büntetést szabott ki rám, és tőlem, egy őshonos lakostól el akarta venni az útlevelét, a Genfi Egyetemen tartott előadásaim miatt.
Zaklattak?
Igen, ez nagyjából 10 éve történt. Rajta vagyok a listájukon.
Őshonosként mit gondolsz az Egyesült Államokról? Hosszú időszakra van már rálátásod.
Az én népem megérti Amerikát, még jobban érti, mint ahogyan Amerika érti saját maga működését. Ezer generáció élete során lehet ugyanis kialakítani egy kultúrát, és ha ez nincs meg, nos, akkor miről is beszélünk? Amerika egy halálra ítélt hely. A spirituális élete, ha valaha volt is neki, haldoklik. Az ikertornyok után, ahogy azt számos törzs is megjósolta, Amerika az összeomlás útjára állt. Már össze is omlott. Ha végignézel az elnökök során John Kennedytől a mai napig, mind bűnözőket látsz. Ennyi és kész. Mi lesz Amerikával, ha Clinton kerül az élére? Ő és a férje Haiti esetében is azt hangoztatták, hogy segíteni akarnak, és ehelyett tönkretették. Ez a minden egyes nappal beteljesülő politikai igazság: Amerika mindig megtalálja maga számára az összeomlás felé vezető utat, azzal, hogy állandóan hódítani akar. Amerika egy hódító nemzet, ez áll minden mögött, a hódítani akarás. Sajnos sok más nemzet is átvette ezt a modellt.
Amerika hozta létre ezt a rendszert. Hadseregeket alapítanak, fegyvereket vesznek – ne feledjük, hogy Amerika adja el a legtöbb fegyvert a világon. Fenn kell tartaniuk a konfliktusokat, különben megáll az általuk létrehozott gazdaság.
Őshonos amerikaiként hogy látod, fejlődtek az őslakosok jogai?
Befogták a szájukat a kaszinókkal, a különböző pénzkereseti lehetőségekkel, azzal, hogy részt vehetünk a kapitalizmusban. Óriási intellektuális és spirituális kapacitásunk van, erre persze nem tartottak igényt, mert alapvetően rendszeridegen. Itt kerülünk szembe az amerikai kormányzatokkal és vesztésre is állunk. Mondok egy példát: 5 előadást tartottam 3 nap alatt a Chicagói Egyetem különböző kampuszain és az egyik este beszélgettem az egyik irodalom professzorral, aki elmesélte, hogy mielőtt elkezdődne a szemeszter, minden hallgatónak ki kell osztania egy listát. A diákoknak figyelniük kell, beszél-e olyan tiltott dologról, ami a listán szerepel. Ha összegyűlik 6 ilyen dolog, akkor kirúgják. Amerika nem szereti a kapitalizmus-kritikát, a törzsi gondolkodást. Nincs velünk könnyű dolguk, mert már az előttem élő generáció felkészített rá, még gyerekkoromban, hogy milyen ellenséggel állunk szemben. Nagyapám mondta is nekem: “El kell menned egy amerikai egyetemre, hogy megismerd az ellenség eszközeit, az ellenség nyelvét.” És azt kell, hogy mondjam, jobban beszélek angolul az amerikai társadalom egyharmadánál, akik csak a szlenget ismerik. Én sosem használok szlenget. Továbbá olyan törzsi társadalomban nőttem fel, melynek életében már több száz éve meghatározó az ellenállás. Egyszer elfogtunk pár telepest. Az amerikai hadsereg nem törődött velük. A nagyanyám a csirkeólban altatta őket, hagy szarjanak rájuk a csirkék éjszaka – ilyen véleménnyel volt az amerikai emberekről, a hadseregről, a mészárolókról és a kapitalizmusról.
Az amerikai kormányok szisztematikusan mészárolták le az amerikai bennszülötteket.
Igen. Gyerekkoromban még árultak relikviákat a régi időkből. Szárított indián kézfejeket meg szárított indián csecsemőt. A rendszernek alapvetően nincs szüksége a törzsi társadalmakra, sőt veszélyes ellenségnek látja. Ez volt az oka az őshonos amerikaiak lemészárlásának, de ugyanez történik a napjaink törzsi társadalmaival, a beduinokkal, de az indonéziai malukán közösséggel is, Dél-Amerika őslakóival.
Mit gondolsz a menekültválságról, ami most Európában zajlik?
Tudod te a választ. Úgy értem, erre nincs válasz. El fog hatalmasodni az erőszak és a kegyetlenség, és nem lehet neki majd gátat szabni, mivel Amerika és a NATO nem fog felhagyni azzal, hogy hatalmat gyakoroljon az emberek felett. Nagy a fenyegetettség- és bizonytalanságérzés, amit egyébként kihasználnak a propagandák és ideológiák bevetésével. Ilyen környezetben nagyon könnyű téves információt elhinteni a vallásról és a kultúráról, és ott az állandóan felmerülő vita is arról, hogy a vallásból fakad-e az erőszak, vagy más körülmények idézik elő. Nagyon könnyű félretájékoztatni, manipulálni, különösen az írástudatlan embereket. Most a törzsemről is beszélek. Az összes információhoz való hozzáférés lenne az emberek alapvető szükséglete, de ezt szépen megakadályozzák a kormányok. Ez ellen fel kell lépni.
71 évesen még mindig úgy gondolod, hogy az emberi természet alapvetően jó? Még mindig hiszel az emberi jóságban?
Igen. Tudom, hogy gyerekekként tiszta szívvel születtünk és idősebb gyerekekként törekednünk kell arra, hogy visszatérjünk ehhez a tisztasághoz. Az emberiség jövője függ tőle, hogy sikerül-e visszatérnünk. De ez a folyamat még nincs igazán kialakítva és nem hiszem, hogy az oktatási rendszer ezt segítené. Ott van a svájci csejenn joghallgató lányom, akiben benne van az emberiség segítése iránti vágy. Én vagyok a legnagyobb rajongója. Ha törődsz az emberiséggel, valamilyen módon próbálsz segíteni. A hősöknek azonban hatalmas szörnyekkel kell szembenézniük és gyakran el is buknak. De hősiesnek lenni egy folytonos versenyt jelent, bátorságot. Én hiszek abban, hogy végül énekelve járunk a hamvakon.
