Tudomány

Élet a Cassini után: 5 misszió indulna a Szaturnuszhoz

Gász Csilla
Gász Csilla

2017. 09. 20. 18:05

A Szaturnusz már magában is érdekes bolygó, még érdekesebb azonban két holdja: a Titán és az Enceladus. A Cassini szeptember 15-én véget ért, 13 éves küldetése során ugyanis felfedezte, hogy ezeken a kísérőkön akár a mikrobális élet kialakulásának feltételei is adottak lehetnek. Nem véletlen, hogy rögtön öt misszió is indulna az óriásbolygóhoz, hogy tüzetesebben megvizsgálja, mi a helyzet a Naprendszer távoli szegletében.
Korábban a témában:

A Cassini halála után a NASA szeme egyelőre elsősorban a Jupiter jeges holdja, az Európé felé fordul. A következő misszió, az Europa Clipper 2022 körül fog elindulni a gázóriás felé.

Az elsőszámú célja az lesz, hogy megállapítsa: a holdon megvannak-e az élethez szükséges feltételek, és ha igen, akkor valóban kialakult-e rajta bármiféle mikrobális életforma. A misszión rengeteg Cassini-kutató dolgozik, emiatt is felvetődhet a kérdés: ha már a Szaturnusznál két ilyen jelölt, a Titán és az Enceladus is létezik, miért nem arrafelé fókuszálunk inkább?

A Cassini kiderítette: lakható lehet a Szaturnusz két holdja
Az űrszonda kalandjai pénteken érnek véget, ezért mindenképp érdemes beszélni az eredményeiről.

Fényév távolság, nagy utazás

Az első kézenfekvő érv a Szaturnusz ellen az, hogy messzebb van, mint a Jupiter. A jelenlegi technológiai fejlettségünk alapján képtelenek lennénk sokkal gyorsabban eljutni az óriásbolygóhoz, mint amennyi időbe ez a Cassininek telt – azaz hét évet kéne várnunk ahhoz, hogy egyáltalán hozzákezdhessünk a mérésekhez.

Forrás: NASA/JPL-Caltech/Space Science Institute

Curt Niebur, a NASA Cassini-missziójának programozója elmondta, hogy még mindig a bolygók gravitációs energiáját felhasználva tudunk a leggyorsabban haladni a világűrben, ami azt jelenti, hogy a következő Szaturnusz-missziónak is el kellene repülnie a Vénusz és a Föld mellett, ahogy azt a Cassini is tette. A Voyager-szondák is azért jutottak ilyen messzire viszonylag rövid idő alatt, mert kihasználták a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz gravitációs erejét is a gyorsuláshoz.

Mire elkezd dolgozni, már elavulttá válik

Mire egy misszió megérkezik egy ilyen távoli célhoz, a műszerei már rég elavultak az éppen aktuális technológiai fejlettségi szinthez képest. A Cassini eszközei, bár mai szemmel is megállják a helyüket, azért nem a legmodernebb és legpontosabb műszerek a világon. Húsz évvel ezelőtt jelentették a csúcstechnológiát, azóta rengeteg fejlesztés zajlott az űrkutatásban.

Forrás: NASA JPL

Minimalista műszereket küldünk

Aztán ott van még az is, hogy az eszközök működéséhez szükséges energiát is elő kellene állítani valahogy, mert a mostani módszereknek súlyos korlátai vannak, ami azzal jár, hogy a kutatók a legkisebb energiaigényű eszközöket szerelik fel a szondákra. Persze itt is megvan az arany középút, de sokkal jobb megoldás volna, ha nem kellene kiválasztani azokat a műszereket, amelyeket a legtovább képes működtetni az űrjármű, hanem azokat tudnánk elküldeni egy ilyen hosszú misszióra, amelyek valóban a legmodernebbek és legtöbb információval szolgálnak.

2025-ben már indulhat az új Szaturnusz-misszió

Mindez azonban nem azt jelenti, hogy egyelőre jegeljük a Szaturnuszt, és csak a Jupiterre koncentrálunk. Bár közvetlen, megvalósítás alatt álló terv egyelőre nincs, a NASA New Frontiers kutatóprogramja nagyon érdekes lehetőségekkel kecsegtet a jövőre nézve.

A program következő állomásához ugyanis bárki benyújthatott javaslatokat arra, hogy milyen misszió legyen a következő New Frontiers-projekt. Ide tartozik most a Plutót vizsgáló New Horizons és a Jupitert figyelő Juno, az elfogadott tizenkettő kezdeményezésből pedig legalább öt a Szaturnuszhoz vagy a holdjaihoz térne vissza.

Forrás: NASA

Helikoptert a Titánra!

A Dragonfly például a Titán felszínét célozná meg, és egy egészen különleges szondával érkezne a holdra. A John Hopkins Alkalmazott Fizika Laboratórium olyan űreszközt tervezett, amely alkalmazkodik a Titán változatos és egy hagyományos roverre helyenként kifejezetten veszélyes felszíni körülményeihez. Helikopterszerű rotorral szerelték fel, amellyel szitakötőként képes ide-oda szállni. A kifejezetten vastag és sűrű atmoszféra miatt a járműnek nem esne nehezére a magasba emelkedni.

A Dragonfly a Titán légkörének prebiotikus kémiai összetételét vizsgálná, és feltérképezné az égitest felszínét is. A kezdeményezést benyújtó kutatókat egyébként a dróntechnológia gyors fejlődése inspirálta.

Két óceán között

Ugyanígy a Titánra indulna egy másik elfogadott javaslat is: az Oceanus, amely, ahogy neve is sugallja, a hold óceánjait vizsgálná. A Titánon ugyanis kétféle óceán is létezik: az egyik folyékony metánból és etánból áll, és a felszínen található, míg a másik a felszín alatt húzódik, és annyit tudunk róla, hogy nagyon sós.

A misszió tíz év alatt érné el a Titánt, és két évig keringene a Szaturnusz, majd két évig a hold körül. A kutatók gondolkodnak egy leszállóegység felszerelésén is, amely a metántavakat vizsgálná.

Forrás: NASA/JPL-Caltech/ASI/USGS

Belevetnénk magunkat a jéggejzírekbe

Az Enceladus is hasonlóan csábító úti cél a csillagászok számára, mint a Titán: az Enceladus Life Finder, avagy nyersfordításban Enceladus Életkereső az aprócska, mindössze 252 kilométer sugarú hold jeges anyagokat kilövellő gejzírjei felett repülne el, és megvizsgálná, pontosan milyen anyagok távoznak a bolygó felszíne alól a világűrbe.

Az ELF energiaellátását napelemek oldanák meg, és fő feladata az lenne, hogy a mért adatokból megállapítsa: vannak-e aminosavak a kilövellt anyagban, amelyek akár az élet alkotóelemeire is utalhatnak. A szonda három évig vizsgálná a holdat, többször áthaladva a kilövellt párán, részletesen elemezve azt.

Forrás: NASA

Az Enceladusra indulna az Enceladus Life Signatures and Habitability misszió is, azaz az ELSAH. Ezekről nagyjából semmit nem tudunk egyelőre, mert a javaslatot benyújtó kutatók nem nyilatkoztak a nyilvánosság előtt arról, pontosan mit is terveznek a Szaturnusz apró holdjával.

Másfél órás misszió

A Szaturnusz maga is izgalmas világ, ezért az óriásbolygó kutatására is elfogadtak egy kezdeményezést: a Saturn Probe Interior and Athmosphere Explorer (SPRITE) a Cassini nyomdokain járna, és a Szaturnusz atmoszféráját térképezné fel.

Egyelőre még mindig nagyon keveset tudunk az óriásbolygó keletkezésével és kialakulásával kapcsolatban, jelenlegi tudásunk szerint csak egy odaküldött, modern űrszonda mérései segítségével tudnánk kicsit javítani a helyzeten. A SPRITE mélyebbre merülne az atmoszférában, mint ahogyan azt a Cassini tette, de a fő missziója neki sem lenne túl hosszú: pár perc helyett 90 percet töltene a Szaturnusz légkörében, aztán ugyanarra a sorsra jutna, mint a másik Szaturnusz-szonda.

Azt, hogy pontosan melyik New Frontiers-kezdeményezés lesz a befutó, majd csak 2019-ben tudhatjuk meg, de az már biztos, hogy 2025 körül indul majd az új misszió. Jelenleg ez a legjobb esélyünk arra, hogy visszatérjünk a Cassini sírhelyéhez, és folytathassuk azt a kutatást, amit a 13 évig dolgozó űrszonda elvégzett.

(Kiemelt fotó:  NASA JPL)

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Budapest, 2011. július 19.
Ikarus 280-as autóbuszok várakoznak átvizsgálásra a BKV dél-pesti garázsában.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.