Tudomány

Huszonkét embert ölt meg a magyar terrorista

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2017. 09. 13. 12:30

Matuska Szilveszter nem akart embereket ölni, a menetrend szerinti tehervonat alá tette a bombát. Indítéka soha nem derült ki, életét szabadon fejezte be.
Korábban a témában:

Hatalmas robbanás rázta meg Torbágy környékét 1931. szeptember 13-án 0 óra után 20 perccel. Körülbelül 1,5-2 kilogrammnyi ekrazittal töltött pokolgép robbant fel a torbágyi viadukton a Budapestről Bécs felé tartó gyorsvonat második és harmadik kocsija között.

A mozdony, az utána kötött poggyászkocsi, négy személy- és egy hálóvagon kisiklott és a 26 méteres mélységbe zuhant. Összesen 22 ember életét vesztette, 17-en súlyosan megsérültek.

Szörnyű pusztítás

A mentőalakulatok elszörnyedtek a borzalmak láttán, a mozdonyvezető élettelen keze még mindig a féket szorította, számtalan életet mentve meg ezzel: vonat hátsó szerelvényei a fékezésnek köszönhetően maradtak a sínen.

Az egymásra tapadó két hálókocsi fal közül tényleg egy barna fürtös fej látszik ki csupán, azt igyekeznek kiszabadítani ágyastól együtt. […] A másik oldalon egy kisfiút hoznak, nyolc-tíz éves lehet. A homlokán a két szeme között ökölnyi lyuk s homlokára rászáradva az agyveleje, a teste megmerevedett, karjai összegémberedve, lábai tele vérrel

– szól a korabeli sajtóbeszámoló, teljes terjedelmében itt olvashatja.

Gyanús levél és egy gyanús ember

A széleskörű nyomozás első fontos megállapítása az volt, hogy a merénylő feltehetően nem akart ölni, legalábbis nem ennyi szerencsétlen embert. A csőbombát a mozdony áthaladása aktiválta, a menetrend szerint pedig abban az időben egy tehervonatnak kellett volna a viadukton átkelnie. De korábban elé engedték a gyorsvonatot.

A másik nyom, ami miatt statáriumot vezettek be, és megindult a kommunisták elleni hajtóvadászat egy, a helyszínen talált levél volt. Így kezdődött:

Munkások, nincsen jogotok, hát majd mi kieszközöljük a kapitalistákkal szemben…

A Károlyi-kormány nem minden alap nélkül gondolhatta azt, hogy a torbágyi merénylet (Bia és Torbágy csak jóval később egyesült Biatorbágy néven) egy szélsőbalos terrorhullám kezdete. Ugyanakkor jó indok is volt az illegális mozgalom elleni fellépésre.

Fortepan

A későbbiekben vált fontossá egy bekötött fejű ember a baleset helyszínén, akit Matuska Szilveszternek hívtak és azt állította, a vonaton utazott, de az utaslistán nem szerepelt. Zavartan tipegett-topogott a roncsok között, majd kicsivel később már a viadukton tűnt fel. Ennek ott senki nem tulajdonított komolyabb jelentőséget.

Bécsben fogták el

A nyomozóknak feltűnt az is, hogy a merénylet kísértetiesen hasonlított egy korábbi ausztriai és németországi robbantáshoz, ezért az osztrák és a magyar szervek szoros együttműködésben folytatták a munkát. Előbbi járt sikerrel, 1931 októberében letartóztatták az osztrák fővárosban élő Matuska Szilvesztert. Ő mindhárom merényletet magára vállalta.

Motivációjáról azonban semmit nem árult el, az eljárás során végig őrültnek tettette magát.

Nyilvánvalóan ez is alátámasztja a ma is ismert elméleteket a magányos, őrült terroristától kezdve a kommunista merénylőn keresztül egész odáig, hogy a robbantásra Horthy és körei adtak utasítást.

Ausztriában hat év börtönre ítélték, Magyarországon távollétében folytatták le ellene a pert, halálbüntetést kapott. A hat év leteltével az osztrákok csak úgy adták ki hazánknak, hogy ítéletét életfogytiglani börtönre változtatták – Ausztriában ugyanis már nem volt érvényben halálbüntetés. Hazatérése után a Váci fegyházban raboskodott 1944-ig, a Vörös Hadsereg megérkezéséig.

A harcok alatt a börtön órákra őrizetlen maradt, sok rab kereket oldott, köztük Matuska is: ettől kezdve nem tudni, mi történt vele, örökre eltűnt.

A jég hátán is megélt, vagyont szerzett

„Előélete” viszont ismert, elég érdekes figura volt. Csantavéren született 1892-ben, édesapja papucskészítő mester volt. Édesanyja papnak szánta, de a tanulmányokban nem jeleskedett, végül kántortanító lett. 1913-ban önként jelentkezett a hadseregbe, végigszolgálta az első világháborút. Harcolt a szerb és az orosz harctéren, géppuskás osztagot vezetett, főhadnagyként szerelt le számos kitüntetéssel.

Matuska Szilveszter (Wikipedia)

A háború után szülőfalujában helyezkedett el tanítóként (felesége, Dér Irén is itt tanított), de igencsak nagy lábon élt, amit fizetéséből nem tudott fedezni. Ügyeskedni kezdett, kereskedni: délvidéki nagyvárosokból és Bulgáriából importált sót, gyufát, petróleumot, cukrot, festéket.

Mezőtúron birtokot vásárolt, 1922-ben felvette a magyar állampolgárságot, majd beszállt az ingatlanüzletbe: Budapesten, később Bécsben vett házakat, házrészeket, de megpróbálkozott a borkereskedelemmel is. Emellett tőzsdézett, szénnel kereskedett.

Biztonságosabbá akarta tenni a vasutat

Az ingatlanbiznisz nehéz terep volt, perek garmadájával kellett szembenéznie, felesége megbetegedett, végrehajtó fenyegette. Matuska Szilveszter tönkrement, 1930 őszén letette a vagyontalansági esküt. Több igencsak hasznosnak tűnő, bár a gyakorlatban ezek szerint nem túl hatékony találmányt is jegyzett.

Főleg ez érdekes: jelzőkészülék, amely a vasúti pályán fekvő akadályra figyelmezteti idejekorán a mozdonyvezetőt.

A szabadalmaival ő maga házalt, ezekkel remélt kiutat nehéz anyagi helyzetéből, de nem járt sikerrel. Talán az elkeseredés, talán a kudarcok miatt kissé megbomlott elméje vitte rá a merényletsorozatra, soha nem fogjuk megtudni.

Az viszont biztosnak tűnik, hogy egy ilyen sokoldalú, agilis ember biztosan feltalálta magát a börtönből való szökése után is.

(Kiemelt kép: Lencse Zoltán/Fortepan)

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.