Ha föld alatti vízerekről, káros vagy annak mondott földsugárzásról van szó a “tudomány nevében”, szinte minden esetben a szkepticizmus, a vérmérséklettől függő, akár bősz tagadás viszi a prímet. Modern korunkra a hit helyét átvette a tudomány, legalábbis ami világunk megismerésének dolgát illeti: hiszem ha látom, ha mérni, bizonyítani tudom.
A föld alá látott
Az utóbbi időben geológusokkal az “állítólagos” vízerekről beszélgetve rendszeresen szóba került a nemrégiben elhunyt Schultz Tihamér neve. Sopronban végzett erdészmérnökként, mégis a földtudományok művelői közt tett szert széleskörű ismertségre, és akik személyesen is találkoztak vele, azok szívében szeretetre, tiszteletre.
Egy varázsvesszővel évtizedeken keresztül segítette geológusok és geofizikusok munkáját: föld alatti ércteléreket, vizeket, rég feledésbe merült bányákat keresett, kutakat jelölt ki csaknem hét évtizedig, még túl a kilencvenen is kiment a terepre, és soha nem tévedett.
Amit a kezem művel, ellentétes mindennel, amit tanultam, tapasztaltam, hiszek és vallok a természet törvényeiről
– nagyjából ezzel foglalható össze a vele dolgozó természettudósok reakciója.
Minden úgy volt ott, ahogy ő mondta
Horváth János geológus 30 évig kutatott együtt Schultz Tihamérral. Elkötelezett természettudósként nem tudja megmagyarázni a jelenséget, de pont ezért nem is tagadja a tényeket.
Először 1987-ben találkoztak, a geológus feladata a rég elfeledett aranybányák, vájatok, telérek felkutatása volt Telkibányán, a középkori magyar aranybányászat egyik fellegvárában. A geológia és a geofizika teljes elérhető eszköztárát bevetve dolgoztak, amikor egyszer csak jelentkezett Schultz Tihamér, hogy segítene.
Kétkedve fogadtuk, és igencsak furcsán néztünk rá, amikor megérkezett a varázsvesszőjével, megmutatta orvosoktól, hatósági személyektől kapott referenciáit. Majd fel-alá sétálgatott egy kicsit és közölte: itt ássatok
– mondja a 24.hu-nak Horváth János.
A szakemberek pedig kibontották a földet, persze mindenki szkeptikus volt, titkon egy kevés kárörömben reménykedtek, amikor majd nem találnak semmit. De találtak:
Tihamér évente 4-5 hetet töltött Telkibányán, pontosan felmérte, lerajzolta a bányajáratokat, az ércteléreket. Mindig, minden úgy és ott volt, ahol ő mondta. Eleinte nem hittem a szememnek.
Ha az atombomba a fejedre esne
Aztán még három évtizedig dolgoztak együtt, kutakat jelöltek ki, partfalakat, lejtőket stabilizáltak, pincéket mentettek. Horváth János pedig folyamatosan kereste a magyarázatot, vagy legalábbis megérteni, megtanulni a varázsvessző működését, használatát, de ez csak részben sikerült.
Tihamér varázsvesszője egy meghajlított fém pálca volt, egy “sima” meggörbített drót, amelynek segítségével valójában a föld alatti inhomogenitásokat érezte meg, ilyenkor a vessző vége kilengett, mint egy műszer mutatója.
De itt nem a műszeren volt a hangsúly, hanem a használóján: Tihaméron kívül nagyon kevés ember kezében jelzett – mondja Horváth János. Sőt:
Nekem néha, ritkán sikerült, egyszerűen nem vagyok rá fogékony. De ha úgy használtam, hogy közben Tihamér megfogta a kezem, a pálca máris jelzett. Viccesen azt mondta nekem: János, annyira érzéketlen vagy a sugárzásra, hogy az atombomba is csak akkor ölne meg, ha pont a fejedre esik
– idézi vissza a geológus.
Nem tudjuk miért és hogyan, de működik
Ahol a hagyományos geofizika csődöt mondott, ott Schultz Tihamér segített. Hollóházán például – körülbelül tizenöt éve – komoly erőfeszítéseket tettek a hegyomlások, földcsuszamlások megakadályozására, több szakember is dolgozott rajta, végül elhárították a bajt.
Amikor megindult még egy hegyoldal, az önkormányzat minket hívott vissza. Tihamér berajzolta a vízereket, megmutattuk, hol létesítsenek szivárgókat, kifolyókat, és sikerrel el is vezették a csuszamlásokat okozó vizet
– fogalmaz Horváth János.
Tudunk olyanról is, amikor évfolyam találkozón földtani szakemberek egykori professzoraikkal, köztük a fizika és a kémia művelőivel szórakozásból kezdtek játszani egy varázsvesszővel. Volt, akinek megmozdult a kezében, ekkor bekötötték az illető szemét, megforgatták és ismét útjára bocsátották a kertben: csalás, tréfa kizárva, a pálca mégis konzekvensen, mindig ugyanott jelzett.
Hangsúlyozzuk, a természettudományok irányában elkötelezett, komoly emberekről, tudósokról van szó. Magyarázat nincs, de a tények magukért beszélnek.
Hivatalosan nem létezik
Azért nem adjuk fel, tovább faggatjuk Horváth Jánost, hiszen a neten töméntelen mennyiségben olvasunk a bolygót négyzetrács-szerűen behálózó vízerekről, káros sugárzásokról, sőt úgynevezett geopatogén energiákról. Ezeket persze bizonyos tanfolyamot elvégzett emberek jó pénzért felderítik és ártalmatlanítják.
A tudományos világ hivatalosan nem ismeri el a földsugárzásokat, nem tudja definiálni, mérni, de ez nem jelenti azt, hogy nem léteznek. Idővel biztosan a helyére kerül minden, gondoljunk csak bele, 100 éve még bárkit kinevettek volna, ha UV- vagy infra-sugárzásról beszélt volna
– véli a geológus.
Hozzáteszi: azt se feledjük, minden szakmában vannak csalók, nem szabad mindent kétkedés nélkül elfogadni.
Léteznek vízerek, de nem “úgy”
Horváth János évtizedekig kereste Schultz Tihamér eredményeinek természettudományos magyarázatát. Arra jutott, hogy a föld alatti inhomogenitásokat volt képes valahogy érzékelni: bármi olyat, aminek anyaga, sűrűsége eltért a környezetétől. Ilyen például a megbolygatott, majd visszatemetődött talaj, a kőzetben futó érctelérek és vízerek.
A vízerekkel kapcsolatban valós dolgokról van szó, de nem sűrű négyzethálóként futnak, a természet nem ismer ilyen mértékű szabályosságot. A vizek kőzetek kisebb-nagyobb repedésein folynak, szivárognak, mígnem valahol forrásként a felszínre törnek, vagy elvesznek a föld alatti járatokban. Bányákban és például a Rudast a Gellért Fürdővel összekötő alagútban is megfigyelhetők a szabálytalanul “betörő” vízfolyások.
Tény: jobban sugároz
Ami káros voltukat illeti, a geológus először ismét Schultz Tivadarhoz kanyarodik vissza: Több tucatnyi orvosi szakvéleményt gyűjtött be arról, hogy miután egyes betegeknél kimérte a vízereket, ágyukat, íróasztalukat, tv-zős foteljukat arrébb húzták, a panaszok megszűntek.
Ezért lehet az, hogy a sugárzásra érzékeny emberek hosszú idő után valóban megbetegszenek – a hosszú idő itt azt jelenti, ha valaki évtizedekig a magasabb sugárzásnak kitett helyen alszik, vagy dolgozik napi 6-8-10 órákat. Lehet, és nem bizonyított – emeli ki a geológus.
Nem hókuszpókusz
A dolog egyébként nem új, az elmúlt századokban Magyarországon is bevett szokás volt varázsvesszővel kijelölni a kutak, bányák helyét, Schultz Tihamér is a soproni egyetemen tanulta egy idős professzorától a múlt század elején. Mára pedig, ugye, a szakma elutasítja, az iskolában is ilyen szellemben folyik az oktatás.
Márpedig cikkünk konklúziója: föld alatti vízerek vannak, és ugyan nem egzakt módszerekkel, de mérhetők a felszínről is. Létezhetnek eddig ismeretlen sugárzások is, amit egyelőre csak az arra érzékeny emberek képesek érzékelni, de idővel minden bizonnyal lehull róluk is a lepel: mérhetők, definiálhatók, akárha hasznosíthatók lesznek.
