Tudomány

Közel egy tonnát nyomhatott a kihalt rágcsáló

24.hu
24.hu

2017. 02. 22. 15:01

Kutatók egy csoportja egy szinte teljesen ép koponyát illetve állkapocsmaradványokat talált, melyek egy mára kihalt rágcsálóhoz tartoztak. Az élőlények több millió évvel ezelőtt éltek Dél-Amerika területén. A fosszíliák alapján a szakértők arra jutottak, a kifejlett példányok közel egy tonnát nyomhattak.
Korábban a témában:

A Isostylomys nevű nemzetségről viszonylag keveset tudnak a paleontológusok. Az eddig előkerült legjobb leletek koponyatöredékek és fogdarabok voltak, ezek alapján próbálták elhelyezni az élőlényeket a rágcsálók családfáján.

A most felfedezett maradványok egy felnőtt és egy fiatal egyedhez tartoztak, a fosszíliák segítségével sokkal pontosabb képet lehet alkotni a hatalmas állatokról.

Az elemzéseket bemutató tanulmány szerint a leletek számtalan kérdést vetnek fel, például azt, hogy vajon megfelelő volt-e ezidáig a mára eltűnt nemzetség élőlényeinek rendszerezése? A jelek alapján ugyanis több olyan állatcsoport is akad, melyet eddig külön-külön fajnak tekintettek, de valójában egyetlen fajt alkottak.

A miocén – azaz a nagyjából 230 millió éve kezdődött, és 5,3 éve befejeződött földtörténeti kor – alatt Dél-Amerika területén számtalan nagytestű rágcsáló kószált. Némelyikük valóságos óriás volt, a leghatalmasabb, a Josephoartigasia monesi lehetett, melynek harapása egy tigrisével vetekedett, tömege pedig egyes becslések szerint akár az egy tonnát is elérte – az újabb számítások alapján “csupán” 350 kilogrammos volt.

Az óriási rágcsálók mára szinte mind eltűntek, kivéve a vízidisznót, amely átlagosan 35-66 kilogrammot nyom, igaz, találtak már 91 kilogrammos példányt is. A kapibaraként is ismert emlős Közép- és Dél-Amerikában őshonos.

Az Isostylomysok maradványai a 20. század eleje óta kerülnek elő. Az új leleteket az uruguayi Camacho-formációnál találták meg, a lelőhely a felső miocén korából származik – az itt felfedezett állatok tehát valamikor 13-5 millió éve éltek.

A kutatók egy szinte teljesen ép, kifejlett példányhoz tartozó koponyát és állkapocscsontot; illetve egy fiatalabb egyed fogakat is tartalmazó állkapocscsontját azonosították. Mindkét állat az Isostylomys laurillardi fajhoz tartozott, amely a szakértők szerint közel akkora volt, mint a J. monesi.

A fosszíliák kitűnő állapotának köszönhetően a tudósok összehasonlíthatták az élőlény fogainak fejlődését, valamint a nemzetségbe tartozó többi, korábban csak töredékekből ismert fajt is alaposabb tanulmányozhatták.

Az új leletek vizsgálata, illetve a korábbi fosszíliák újabb elemzése végül felfedte, hogy van három olyan Isostylomys nemzetségbe sorolt faj, melyek valójában egyetlen fajt alkottak, mégpedig az I. laurillardit.

Korábban ugyanis a maradványok hiányossága miatt nem tudták megállapítani, hogy a kifejlett élőlények foga változatos formájú és méretű volt. Éppen ezért az eltérő fogak alapján más-más fajnak tekintették az állatokat.

Andres Rinderknecht, az Uruguayi Természettudományi Múzeum paleontológusa szerint tanulmányuk felfedte, miként fejlődtek a világ legnagyobb rágcsálói. A kutatók azt is megállapították, hogy a fiatal élőlények sokban hasonlítottak a már kifejlett példányokra. Az eredmények bebizonyították, hogy a korábbi hipotézisek többsége hibás volt.

(Live Science)

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Az Országgyűlés plenáris ülése
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.