Tudomány

Halált jósoltak karácsonykor

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 12. 24. 15:00

Alma kell hozzá, dióhéj vagy tűzifa. De jósolhatunk szerelmet is, ami pedig a karácsonyi asztallal kapcsolatba kerül, szentelménnyé válik. Jézust ünnepeljük, a Napot vagy a szeretetet, őseink hihetetlenül gazdag szokás- és hiedelemvilágot hagytak ránk.
Korábban a témában:

Jézus maga a fény és a szeretet, amivel rögtön az elején meghaladtuk a vitát, kinek miért fontos a karácsony. A legnagyobb ünnepünk, és egyike a legősibbeknek. Az ember legfontosabb érzékszerve a szeme, fény nélkül természeti lényünk kiszolgáltatott, sebezhető, tehetetlen. Hogy is ne köszöntötte volna már a kezdet kezdetétől a fény újjászületését?

A fény, a meghitt együttlét

A téli napfordulón, december 21-én a leghosszabb az éjszaka, ettől kezdve minden egyes napon egy-két perccel nő a világos periódus ideje egészen a nyári napfordulóig. Ezzel már az ősi civilizációk is tisztában voltak, és megemlékeztek a világosság győzelméről, az újabb év kezdetéről.

A kereszténység is ezt a “Nap-kultuszt” formálta át és tette magáévá azzal, hogy erre az időpontra tette legnagyobb ünnepét, Jézus születését. Pedig egyes kutatók a Biblia alapján állítják, a Megváltó nem születhetett télen. Az ünnep a keresztény vallás terjedésével került előtérbe, a niceai zsinat intézkedései nyomán nyert elismerést 325 és 335 között. Kitűzték a dátumot is: december 25, hogy ezzel új formában emeljék be a kereszténységbe a pogány Nap-ünnepet. Minden nyelven más és más néven illetik, a magyar karácsony szó a szláv korcsun, azaz lépő, átlépő kifejezésből ered jelezve az új évbe való átlépést.

És egészen másról szólt, mint ma. Nem az ajándékhajszolásról, a kötelező pénzköltésről, hanem a vallásban való elmélyülésről, a családdal való meghitt együttlétről szólt. És számos néphagyomány, hiedelem kötődik hozzá, gazdagabb és értékesebb kincsek, mint bármilyen szépen csomagolt doboz a fa alatt. Elődeink karácsonyfát sem állítottak, a feldíszített fenyő német földről érkezett a XIX. században, de széles körben csak az első világháború után terjedt el Magyarországon.

A paraszti otthonokban a karácsonyfa megjelenése előtt egy örökzöld ágat helyeztek el az örökkévalóság és az élet jelképeként. 

Középpontban a karácsonyi asztal

A karácsony valójában már az előző napon, azaz december 24-én. Az asszonyok takarítottak, sütöttek, főztek, a férfiak kiseperték az udvart, kitisztították az istállót, a gazdasszonynak bekészítették a tűzrevalót, a marháknak a takarmányt. Ez a nap volt karácsony böjtje, mert a katolikus családok egész nap böjtöltek, és csak az esti harangszó után kezdődött a karácsonyi vacsora. Később sok helyen az ebéd vált általánossá, de evés előtt az állatokat is bőségesen ellátták élelemmel.

Mielőtt asztalhoz ültek, a család tagjai megmosakodtak, a mosdóvízbe sok helyen ezüstpénzt, piros almát tettek, hogy a következő esztendőben szerencsések és egészségesek legyenek. Az asztalt is különleges módon terítették: Az asztalra és alá különböző gazdasági és házieszközöket helyeztek, terménymagvakat szórtak az asztalra vagy összekeverve egy tálkában tették rá: ez biztosított bőséget, jó termést a következő évre.

A hatékonyság növelése céljából helyezték a karácsonyi asztal alá a legkülönfélébb eszközöket, szerszámokat – ekevasat, járomot, lószerszámot, boronát, kaszakövet, sodrófát, mángorlót, de még a tehén láncát is az asztal lába köré csavarták. Néhol két-három abroszt terítettek egymásra: az egyik gazdagon díszített volt, míg a másikat félretették, és a következő évben ebből szórták a magvakat a földbe a bő termés érdekében.

A karácsonyi asztalt megjárt só a későbbiekben méhek és tehenek megvarázslására, gyógyítására volt alkalmas, míg a bors a gúnár férfiasságát növelte. Minden, aminek köze volt a karácsonyi asztalhoz, szentelménnyé vált.

Fortepan/Lissák Tivadar

Megterítettek a halottnak is

Szenteste megterítettek az elhunytaknak is, mert hitük szerint ilyenkor megnyílik az ég, az élők és a holtak együtt ünnepelnek. Ma már kissé morbidnak tűnik, de a régiek egyébként is másképp viszonyultak a halálhoz, átmeneti állapotnak tartották a földi és a mennyei örök élet között.

Az ünnepi vacsora része volt például az alma, amit annyi darabra vágtak, ahány az asztalt körülülték: ha valaki eltévedt, elég azokra gondolnia, akikkel az almát ette, és hazatalált. Nyilvánvalóan jelképről van szó, ha bajba kerülünk, szeretteink segítségére mindig, minden körülmények között számíthatunk.

A karácsonyi vacsora a haláljóslásra is alkalmat adott. A családfő által kiosztott almaszeletekben a magot figyelték, ha az is el lett vágva, az betegséget,halált jelentett. Akinek a karácsonyi vacsorán férges dió jutott, a következő évben távozott az élők sorából ugyanúgy, mint akinek a karácsony estéjén a tűzhelyhez támasztott fahasábja reggelre eldőlt. A dió héját vízzel töltötték meg, majd minden családtag a tűzhelyre tette a magáét – amelyikéből előbb párolgott el a víz, rövidesen meghalt.

Aki háromszor körüljárta a házat, majd benézett az ablakon, megláthatta az asztalnál ülve,tükörbe nézve, ravatalon vagy koporsóban fekve azon családtagját, akit elvisz a következő év.

Megszólalnak az állatok

De ne zárjunk ilyen komor képpel. Az éjféli misén például Luca székére állva láthatóvá válnak a boszorkányok, akik elől egy marék mákkal lehet meglógni. Az a lány pedig, aki harangszókor a kútba nézett, megláthatta jövendőbelijének arcmását… A mise alatt otthon is varázslatos dolgok történtek: megszólaltak az állatok, elmondták véleményüket gazdáikról, gondozóikról.

Karácsonykor értek révbe a „Luca-cédulák” is: Szent Lúcia napján a lányok 13 cédulára 13 legény nevét írták fel, majd minden nap eldobtak egyet a zsebre tett kis cetlikből. Az utolsó, karácsony napjára maradt név mutatta meg a jövendőbelit.

És ami még fontos volt karácsony böjtjén: a család minden tagját figyelemmel kellett kísérni, hiszen egész évben ugyanúgy viselkedtek, ahogy ezen az egyetlen napon. Szóval óvatosan a stressz okozta hisztivel…

(Fortepan/Hegedűs Judit)

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

The rescued private owned submarine UC3 Nautilus that sank on Friday 11. August, are dragged into Copenhagen Harbor 12. August 2017 by the Salvage ship Vina. The Swedish journalist Kim Wall which was on board the submarine is still missing. Owner and Captain Peter Madsen was rescued and charged with negligent manslaughter. (Foto: Jens Noergaard Larsen/Scanpix 2017)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.