Tudomány

Október 31: Moszkva eldöntötte, vérbe fojtja a magyar szabadságot

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 10. 31. 15:00

Korábban a témában:

1956. október 30-án Magyarországon gyakorlatilag győzött a forradalom. A kompromittálódott kommunista vezetők elmenekültek vagy bujkáltak, újjáalakultak a politikai pártok, a kormány bejelentette az egypártrendszer felszámolását, és távozásra szólította fel a szovjet csapatokat.

És újra reggel lett, október 31. A friss magyar szabadság egére pedig Moszkva felől sötét felhők indultak. Az október 28-ai változásokat a szovjet vezetés még elfogadta, bár a hazánkban tartózkodó küldöttség világossá tette, több engedmény nem lehetséges. Anasztasz Mikojan az MDP Politikai Bizottságának ülésén úgy fogalmazott: „szilárdságot kell tanúsítani és mutatni ezzel az elvtársaknak. Ha holnap újabb engedmények lesznek, akkor már nem lehet megállni”.

Hruscsov pedig egyértelművé tette, hogy a szovjet csapatok Magyarország területéről való kivonásának kérését kifejezetten ellenséges lépésnek tekinti.

Nem avatkoznak be. De, mégis

Márpedig Budapesten viharos gyorsasággal követték egymást az események, a kormány sorra tette az engedményeket. A Szovjet Kommunista Párt vezetése jóltájékozott volt a magyarországi helyzetről és a kommunistaellenes hangulatról. Bár a szovjet katonákat, emlékműveket, sírokat ért erőszakról nagyon is eltúlzott, ám hihetőnek tűnő információk jutottak el hozzájuk.

A hírek és álhírek Moszkvában azt megerősítették azt az álláspontot, hogy 11 évvel a II. világháború után Magyarországon fennáll a fasizmus visszatérésének veszélye, ami ellen a Szovjetuniónak ismét fel kell vennie a harcot. Mikojanék pedig már 30-án jelentették, a felkelés felszámolása szerintük békés úton lehetetlen, és fordulópont várható Magyarország nemzetközi politikájában is.

Az SZKP elnökségének 30-ai ülésén viszont Hruscsov elutasította az azonnali beavatkozást, ehelyett hozzájárult, hogy nyilvánosságra hozzák a Szovjetunió és a népi demokratikus országok közötti viszony radikális megújítását ígérő kormánynyilatkozatot:

A szocialista nemzetek nagy közösségéhez tartozó országok, amelyeket a szocialista társadalom felépítésének közös eszméi és a proletár nemzetköziség elvei egyesítenek, kölcsönös kapcsolataikat csakis a teljes egyenjogúságnak, a területi integritás tiszteletben tartásának, az állami függetlenségnek és szuverenitásnak, az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak elveire építhetik. Ez nemcsak hogy nem zárja ki, hanem ellenkezőleg, feltételezi a szocialista közösséghez tartozó országok szoros testvéri együttműködését, kölcsönös segítését gazdasági, politikai és kulturális téren.

[…]

A szovjet kormány – szem előtt tartva, hogy a szovjet alakulatok további magyarországi tartózkodása ürügyül szolgálhat a helyzet fokozottabb kiélesedésére -, utasítást adott katonai parancsnokságának, hogy vonja ki a szovjet katonai alakulatokat Budapestről, mihelyt ezt a magyar kormány jónak látja. Ugyanakkor a szovjet kormány kész tárgyalásokba bocsátkozni a Magyar Népköztársaság kormányával és a Varsói Szerződésben részt vevő más államok kormányaival a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásáról.

A teljes dokumentumot itt olvashatja.

Moszkva tehát elfogadta a magyar változásokat – egy napig. Az október 31-ei elnökségi ülésen Hruscsov a fegyveres beavatkozás mellett döntött. Készen állt a forgatókönyv is: ellenkormány felállítása, a testvérpártok vezetőinek beleegyezésével pedig koncentrált támadás megindítása, amihez a hadseregnek három nap felkészülési időre volt szüksége. Miért hezitáltak egy napig? feltehetően ennyi idő kellett, mire a magyarországi hírek kavalkádjából összeállt a kép.

A Szovjetunió semmiképp nem engedhette meg Magyarország kiszakadását a szocialista táborból.

Magyarország semleges állam lett

Itthon eközben a Magyar Dolgozók pártja a bomlásig erjedt, és megalakult a Magyarországi Szocialista Munkáspárt, az MSZMP. Nemcsak a név lett új, a gyökeres változást a párt élére választott Ideiglenes Intézőbizottság névsora is bizonyítja: Kádár János, Nagy Imre, Losonczy Géza, Donáth Ferenc, Szántó Zoltán, Lukács György, Kopácsi Sándor.

Ugyanezen a napon, október 31-én sikerült a fegyveres felkelőkkel is megállapodni: a nagykorúak megtarthatták fegyvereiket, és beléptek a Király Béla főparancsnok vezette nemzetőrségbe, az utcákon kezdett helyreállni a rend. A hadsereg éléről is leváltották a rákosista tábornokokat, kiengedték a politikai foglyokat.

November 1-jén, bár a magyar kormányt erről nem értesítették, a szovjet csapatok mozgásából, újabb egységek érkezéséből világossá vált: intervenció készül. Andropov nagykövet magyarázata annyi volt, az újabb haderőre az itt tartózkodó csapatok kivonása miatt van szükség. De akkor miért zárták körbe például a repülőtereket? A kormány inkább a saját szemének hitt.

Miután a kora délutáni kormányülésre meghívott Andropov még mindig nem szolgált magyarázattal, a kormány döntött: kinyilvánította Magyarország semlegességét, és kilépését a Varsói Szerződésből. A semlegesség szavatolására az ENSZ BT négy állandó tagját kérte fel.

Egyedül ezzel a lépéssel remélhettek menekülést a szovjet agresszió elől. elkerülését. Így a szovjetek jogilag már nem egy szövetségesüknek “nyújtanak segítséget”, hanem egy független, semlegességét deklarált államot támadnának meg. Kétségbeesett lépés volt, és sajnos nem jött be, a nyugati államok nem álltak ki Magyarországért, nem vállalták a konfliktust a Szovjetunióval.

Kádár már sehol nincs

November 1-jén este a rádió Kádár János beszédét közvetítette:

Magyar munkások! Parasztok! Értelmiségiek!

[…]

Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét, amely nélkül nincs, nem lehet szocializmus. Bátran elmondhatjuk: ennek a felkelésnek eszmei és szervezeti vezetői, előkészítői a ti soraitokból kerültek ki.

[…]

Azzal fordulunk az újonnan alakuló demokratikus pártokhoz, elsősorban a másik munkáspárthoz, a Szociáldemokrata Párthoz, hogy minden erővel, a kormányzat megszilárdításával küzdjük le a fenyegető ellenforradalom és a külső beavatkozás veszélyét. Népünk vérével bizonyította, hogy rendületlenül támogatja a kormánynak a szovjet erők teljes kivonására irányuló követelését. Nem akarunk tovább függőséget! Nem akarjuk, hogy hadszíntérré váljon az ország! Minden becsületes hazafihoz szólunk! Fogjunk össze a magyar függetlenség, a magyar szabadság diadaláért!

A beszédet itt olvashatja teljes terjedelmében.

E szavak elhangzása idején viszont Kádár János már nem volt a Parlamentben. Először a szovjet nagykövetségre ment, majd a tököli szovjet nagykövetségre, másnap pedig Moszkvába repült, őt szemelték ki az ellenkormány egyik vezetőjének. Itthon november 3-áig kerestették, attól tartottak, elrabolták…

(Cikkünk eredeti források és az 1956-os Intézet honlapján fellelhető információk alapján készült.)

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.