Legyen bármilyen zseniális egy hadvezér, a háború sokszor szerencse dolga. Hunyadi János Erdélyben 1442-ben, majd a következő év telén a Balkánon aratott fényes győzelmeket az oszmánok felett, majd a pápa által “kikényszerített” keresztes had élén Várnánál súlyos vereséget szenvedett.
A Balkán felszabadítása
Hunyadi ezután inkább védelemre rendezkedett be, kormányzóként pedig a husziták és III. Frigyes császár kötötte le az erejét, de továbbra sem mondott le egy török elleni újabb támadó háborúról. Az időt 1448-ban látta elérkezettnek. Tudta jól, hogy Magyarország képtelen lenne önerejéből felszabadítani a Balkánt, ezért terve a következő volt:
Aktív diplomáciába kezdett. Szövetségre lépett II. László havasalföldi vajdával és Kasztrióta György albán fejedelemmel, de a szerb despotát nem tudta meggyőzni. Hunyadi és Brankovics György kapcsolata egyébként sem volt felhőtlen, de a szerb uralkodó sokkal jobban irtózott a magyar befolyás növekedésétől, mint az oszmán hódítástól. És ez keservesen megbosszulta magát. Pontosabban Brankovics tett csúnyán keresztbe.
Brankovics árulása
Egyrészt elárulta II. Murád szultánnak a keresztények terveit, amivel az egyik legfontosabb tényező, a meglepetés ereje lett oda. Másrészt szerbcsapatok megakadályozták az albán és a magyar sereg egyesülését, így Hunyadi egyedül került szembe a felkészült török haddal. Az erőviszonyok elég siralmasan festettek: a második rigómezei csatában 24 ezer keresztény vitéz körülbelül 60 ezer törökkel nézett farkasszemet 1448. október 17-én.
Az oszmán sereg ráadásul előnyös, magaslati pozíciót foglalt el. Kétnapos vérontás kezdődött, ahol eleinte a keresztények még kisebb sikereket értek el a szpáhik ellen. Másnap, október 18-án Hunyadi összehangolt támadást rendelt el a szárnyakon, majd ennek kudarca után a centrumnak feszült. Itt sikerült egész a török táborig visszaszorítani a janicsárokat, de székely János horvát bán halálával a magyarok sorai megrendültek.
Szerb fogságban
A megingást látva László vajda és a havasalföldi legények futásnak eredtek, Hunyadi serege estére teljesen felbomlott, a zűrzavar lett úrrá rajta. A harcok 19-éig tartottak, a vége pedig megsemmisítő vereség volt. A bajokat tetézve, a menekülő magyarok nagy részét szerbek gyilkolták meg, vagy ejtették fogságba. Hunyadi János is Brankovics György kezébe került.
Viszont kemény váltságdíjat kért: Hunyadi Jánosért 100 ezer arany ütötte a markát, és visszakapott több, magyar kézen lévő várat. A rigómezei vereség után a Magyar Királyság többé nem vállalkozott a Balkán felszabadítására, és Brankovics György Szerbiáját hamarosan szőröstül-bőröstül felfalta az Oszmán Birodalom.
