szent-korona(430x286)(1).jpg (szent korona)
Tudomány

Csak a Szent Koronával!

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 06. 15. 16:00

"Pannónia nem veszítheti el angyal adta koronáját" - és királya sem lehet senki, akit nem azzal koronáztak. Vagy nem Fehérváron. Vagy nem az esztergomi érsek közreműködésével.

Kevés uralkodó van, akit háromszor is ugyanazon ország királyává kellett koronázni, hogy végre legitim hatalma legyen. A speciális magyar szokásjognak köszönhetően Károly Róbert így járt. Szent királyok jogos utóda ugyanis Magyarországon – a XIII. századtól kimutathatóan – csak az lehetett, akinek Székesfehérváron az esztergomi érsek tette fejére István koronáját. Főleg utóbbi híján a közvélemény színjátéknak tartotta az egészet.

Károly édesapjától, Martell Károlytól, Anjou hercegétől örökölte a magyar trón iránti igényt nagyanyja jogán, aki V. István királyunk leánya volt. Miután az utolsó Árpád származását sokan megkérdőjelezték, Martell Károly ringbe szállt a koronáért, törekvését pedig halála után fiának kellett megvalósítania. Károly Róbert alig múlt 12 esztendős, amikor 1300 nyarán Spalatóban a Magyar Királyság földjére lépett.

Öt koronázás tíz év alatt

A pártoskodó főurak közt hamar szövetségesekre lelt, a Subics és a Babonics famíliák segítségével komoly katonai erőt gyűjtött. De III. András – még mielőtt elfoghatta volna a trónkövetelő “gyereket” – 1301 januárjában meghalt, vele magva szakadt az Árpád-háznak. Károly a néhány délvidéki család és a Szentszék támogatásával esélyes utódnak számított.

Más főúri pártoknak más jelöltjei voltak, az 1301-1310-ig terjedő időszakban öt alkalommal koronáztak királyt Magyarországon, de ebből csak egyetlen esetben teljesült a három követelmény. Bicskei Gergely választott esztergomi érsek gyorsan magához ragadta a kezdeményezést, és megkoronázta Károly Róbertet.

Csakhogy három dolog hiányzott. A szertartás helyszíne feltehetően Esztergom volt, mert Fehérvár nem engedte be a jelöltet. Hiányzott a Szent Korona, amit sebtiben egy, a kincstárban talált fejékkel pótoltak. Bicskei Gergely pedig nem volt esztergomi érsek.

Pontosabban megválasztását a pápa soha nem erősítette meg, csupán az egyházmegye adminisztrátorává nevezte ki – írja Szende László, a korszak jeles kutatója.

Két király hatalom nélkül

A főurak egy nagyon tekintélyes csoportja viszont a szintén nagyon fiatal cseh királyi herceget, Vencelt hívta a magyar trónra – benne is csörgedezett az Árpádok véréből. Nyár végén meg is koronázták Székesfehérvárott, István koronáját egyik leghatalmasabb pártfogója, István koronáját János kalocsai érsek tette a fejére.

Budán székelt az említett király, akit a magyarok Lászlónak neveztek, de a bárók egyetlen várat, egyetlen hatalmat vagy tisztséget, egyetlen királyi jogot sem adtak vissza neki, éppúgy, mint a gyermek Károlynak sem: de az ország egyik része Károlyt, a másik Lászlót nevezte királynak, de csak név szerint, nem pedig valósággal vagy a királyi fölség és hatalom ereje szerint

– írja a Képes Krónika.

A patthelyzetet végül a pápa erős beavatkozása oldotta fel, Vencel/László helyzete megrendült, az apja, II. Vencel cseh király erős haddal jött érte. Hazafelé pedig magukkal vitték a Szent Koronát. Az ifjú Vencel apja 1305-ös halála után hivatalosan is lemondott a Magyar Királyságról, a koronát pedig egy újabb trónkövetelőnek, Wittelsbach Ottó bajor hercegnek adta át.

Károly Róbert a Thuróczi-krónikában (Wikipedia)

Elvesztette a Szent Koronát

Ő is “Árpád” volt nőágon, édesanyja IV. Béla leánya volt. Ellenfeleitől való félelmében titokban indult Magyarországra, útközben pedig tragikomikus jelenet játszódott le. István koronáját óvatosságból egy csobolyóba rejtette – ez egy dob alakú, dongás faedény, amit víz szállítására, tárolására használtak, gyakorlatilag egy kulacs.

Amikor csöndes éjszakán embereivel az országúton lovagolt, ahol igen sok utas járt, a szíj, amellyel a csobolyó borosedény módjára a nyeregkápára volt kötözve, véletlenül eloldozódott, leesett, hogy észre sem vették. Amikor azután kivilágosodott, és látták, hogy nincs meg a drága kincs, nagyon megijedtek. Gyorsan nyargaltak visszafelé, amennyire csak tőlük tellett: hát a koronát a sok járókelő közt megtalálták a földön, az országút közepén. Nem vette föl senki. Alighanem a kora éjjeli órákban veszett el, annyi bizonyos, hogy másnap estefelé találták meg.

-írja a Képes Krónika, és hozzáteszi:

Csodálatos eset, el nem hallgatandó csoda! Mit értsek ugyanis a korona elvesztésén, hacsaknem azt, hogy a herceg nem viselhette élete fogytáig a koronát, hanem elveszítette fejéről a koronát is meg a becsületet is? Mit jelent, hogy senki sem találta meg, csak azok, akik vitték? Csak azt, hogy Pannónia nem veszítheti el angyal adta koronáját.

A második koronázás is érvénytelen

Ottót Székesfehérvárott 1305. december 6án Benedek veszprémi és Antal csanádi püspök megkoronázta a Szent Koronával, de az Anjou-párti esztergomi érsek távolléte miatt ezen aktus sem volt törvényes. Szerencsétlen Ottó igazi kálváriája viszont csak ez után kezdődött. Kán László erdélyi vajda elfogta, elvette tőle a koronát, végül az országból is futnia kellett.

A pápai követ munkájának köszönhetően az urak sorra hűséget esküdtek Károlynak, és megállapodás született Csák Mátéval, a leghatalmasabb oligarchával is.

Ennek örömére 1309 nyarán Károly Róbertet ismét megkoronázták: Tamás esztergomi érsek a budai Nagyboldogasszony templomban és ismét egy alkalmi koronával, lévén az “eredeti” Kán Lászlónál volt Erdélyben.

Ez pedig a közvélemény számára elég volt ahhoz, hogy a közvélemény még mindig ne tekintsen Károlyra legitim királyként. Ekkor a pápai követ, Gentilis bíboros kemény lépésre szánta el magát a magyari urak megzabolázására.

Ünnepelve és örvendezve

rettentő hirdetménnyel az ország nemeseit átok kötelékével kötötte meg, a szegényeket és gazdagokat is egyetemlegesen és szigorúan isteni kiközösítése alá vetette. Azokkal a nemesekkel cselekedte ezt, akik nem akarták a fent említett Károly királynak visszaadni a királyi és királynéi jussokat, és nem tekintették őt királynak. László erdélyi vajdát külön is kiközösítette, mert igaztalanul magánál tartotta az ország koronáját

Ez hatott:

Amikor tehát ezek a nemesek a temetőn kívül heverve látták a halottak tetemeit, lelkük megkeseredett, megzavarodott, és az Úr 1310-ik évében összegyűltek Pest mellett, a Rákos mezején, egy értelemmel elfogadták királyul a többször említett Károlyt, majd Fehérvárra siettek, és Szent István ünnepe után nyolcadnapra, csütörtökön, ünnepelve és örvendezve megkoronázták a szent koronával, amelyet László vajda visszaadott.

Ez volt az utolsó, immár minden tekintetben törvényes koronázás 1310. augusztus 27-én.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.