Tudomány

Szíven lőtték a Vörös Bárót

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 04. 21. 12:30

Korábban a témában:

A repülés még gyerekcipőben járt az első világháború kitörésekor, az új technikák gyakorlatilag a háborús években fejlődtek ki. Először csak felderítő feladatokat láttak el, ha ellenséges gépek találkoztak, legfeljebb integettek egymásnak. Vagy vakmerően nekiütköztek, mint Pjotr Nyekraszov 1914-ben. Bombáztak is, pontosabban a felderítő gép pilótája kézzel kidobott két-három bombát rettenetesen rossz hatásfokkal.

Üzeneteket szórtak le az ellenség demoralizálására, vagy fémnyilacskákat szórtak a lövészárkok felett vaktában. Aztán puskát, majd géppuskát szereltek rájuk, elsőként a holland Anton Fokkernek sikerült megoldania a géppuska és a légcsavar szinkronizálását a németek számára. Így már az egyszemélyes gép pilótája is eredményesen használhatott fegyvert.

Az utolsó nevesített hősök

Míg a földön arctalan milliók néztek farkasszemet a lövészárokból, egy-egy alkalommal tíz- százezrek rohantak egymásnak, addig a levegőben legfeljebb 10-20 gép csatázott. Lent számolatlanul szedte áldozatait a nehéztüzérség, a géppuskák és a mérges gázok, odafönt a pilóták látták egymás arcát, ismerték az ellenség legjobbjait, egyéniségüket hangsúlyozva gépüket egyedi festéssel díszítették.

Ők voltak az utolsók, akik még a “régi erkölcsök” szerint, úriemberként mérhették össze tudásukat az ellenséggel.

Ha ehhez még hozzáadjuk a fiatal fegyvernemet övező misztikumot, nem csoda, hogy a pilóták ünnepelt hőssé, példaképpé váltak a kortársak szemében.

A legnagyobb sztár, az első világháború legsikeresebb pilótája a porosz nemesi családból származó Manfred von Richthofen báró, közismert nevén a Vörös Báró volt. A nagy háború kitörésekor 22 éves volt, eleinte lovassági tisztként szolgált. Ám az állóháború kialakulása, a szögesdrót, egy idő után értelmetlenné tette a lovasrohamot, Richthofen bárót is gyalogosként vetették be. Ez nagyon nem tetszett neki, kérvényezte felvételét a légierőhöz, 1916 tavaszán indult első bevetésére.

Manfred von Richthofen (Wikipedia)

Verhetetlen ász

Eleinte úgy tűnt, nála alkalmatlanabb pilóta nincs is Németországban. Első felszállásakor nekiütközött a repülésirányító épületnek, később viharba keveredett – igaz, harci helyzetben már ekkor is otthonosan mozgott, több nem hivatalos győzelmet aratott az első időkben. Merthogy a győzelmet igazolni kellett saját területen két szemtanúval és az ellenséges gép roncsaival, ellenséges vonalak felett két szemtanúval.

Richthofen hamar a németek legsikeresebb ászává vált, sikerét pontosságának és higgadtságának köszönhette. Tizenhat légi győzelem után megkapta a legmagasabb német elismerést, származása és tűzpiros gépe után pedig a Vörös Báró nevet.

A nyugati fronton rettegték a nevét, az 1917-es évben csak áprilisban 22 légi győzelmet aratott Franciaország felett.

Júliusban viszont repülője találatot kapott. A báró túlélte, de súlyos fejsérülést szenvedett, ami miatt a későbbiekben gyakran kínozta fejfájás, hányinger repülés közben. Talán ennek is része lehetett halálában.

A Vörös Báró összesen több mint 100 légi győzelmet aratott, de ebből “csak” 80-at sikerült hivatalosan is elismertetnie. De még így is ő volt az I. világháború legsikeresebb pilótája – annak ellenére, hogy 1917 novemberétől a következő év márciusáig nem szállt fel, és nem harcolta végig a háborút

“Szívesen visszahívnám az életbe!”

Utoljára 1918. április 21-én szállt fel. Nem tudni, hogy az erős szél, vagy korábbi balesete miatti rosszulléte miatt tévedt-e a frontvonal mögé. Itt azonban egy ellenséges gép üldözésébe kezdett, miközben a kanadai Roy Brown kapitány mögé került és megsorozta. Eközben a földről egy ausztrál egység géppuskása, Cedric Popkin nyitott rá tüzet.

Nem tudni, kinek a golyója találta mellbe, megsérült a szíve és a tüdeje is. Még letette a gépet a földre, az odarohanó antant katonák szerint annyit mondott: kaputt. És meghalt.

A katonák ott helyben darabokra rángatták Richthofen gépét, relikviának vitték haza, az antant pedig teljes katonai pompával temette el Amiens mellett annak a falunak a temetőjében, aminek közelében lelőtték. Később Roy Brown kapta a hivatalos elismerést, de nem igazán volt tőle boldog. “Úgy éreztem, hogy valami jogtalant cselekedtem, semmiféle örömöt nem tudok érezni, hogy Richthofen az én fegyveremtől esett el. Szívesen visszahívnám az életbe!” – írta később.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.