Köztudott, hogy a Hunyadi família nagyon rövid idő alatt hatalmas karriert futott be a Magyar Királyságban, amin Hunyadi János érdemeire való tekintettel nincs is mit csodálkozni. Gyakorlatilag három generáció alatt az ismeretlenségből a trónra jutott a család. Ezért pedig Mátyást nagyon sokan támadták, ha úgy vesszük, származásával igencsak meggyűlt a baja, ellenfelei lejáratására használták fel “nemtelen” eredetét.
Udvari történetírója, Antonio Bonfinitől tudjuk, Mátyás nehezen viselte, ha valaki “származásának ismeretlenségét hozta fel ellene”. De ez akkor semmiképpen nem nemzetiségi, hanem társadalmi kérdés volt, a kor nem ismerte a mai nemzetfelfogást.
Jól tudta, hogy ellenfelei lenézik alantas származását; széltében beszélik, hogy oláh nemből született; egyesek korcsnak mondják, akit különböző nyelvű szülők hoztak a világra; elsősorban az innenső Magyarország főurai mondogatták, hogy nem kell tűrni az oláh királyocskát.
Zsigmond király unokája
Az egyik széles körben elterjedt, és még ma is ismert verzió szerint a Hunyadiak Zsigmond király leszármazottai. E szerint:
Azt mondják, hogy az Erdélyben tartózkodó Zsigmond összefeküdt egy nemes oláh intelligens és bájos lányával, három hónap múlva megtudta, hogy az teherbe esett tőle, fényesen megajándékozta, és emlékeztetőül egy gyűrűt hagyott nála, utasította, hogy szülöttjét gondosan táplálja, nevelje, s ha fölcseperedett, küldje el hozzá a jellel.
Így született Hunyadi János, aki felcseperedve Zsigmond udvarába ment, felmutatta a gyűrűt, a király pedig birtokkal, falvakkal adományozta meg. A történetet tudományosan többször cáfolták, ám makacsul kitart – nyilván, mert a kedvelt család királyi, egyben “magyar” származását támasztotta alá. tegyük azért hozzá, hogy mai fogalmaink szerint, “születésileg” és anyanyelvét tekintve Zsigmond sem volt magyar, mégis mind a korszellemhez hűen, mind tudományos szempontból magyar királyként tekintünk rá.
Ősi római család
Egy másik eredetmonda, amit a magyar humanizmus teremtett, és vele el is tűnt, a Corvinus legenda. Ősi római családról van szó, Bonfini szerint pedig:
A Corvinus vér tehát ezután igen hosszú időn át itt lappangott, s végre Corvinum faluban tört a felszínre. És bizony nem történt ez a hatalmas istenségek akarata nélkül, hanem hogy amint a Corvinus tehetség oly sok éven át védelmezte a római népet a barbároktól, úgy most ugyanezen vezérlet alatt a keresztény közösség szabadítsa meg ezeket a tartományokat a pogány rabságtól. Ebben a faluban született tehát Mátyás apja, János…
A római patríciusokig visszanyúló családfát a Mátyás udvarában élő humanisták alapozták meg és hirdették, tehát nem lehetett a király akarata ellen. Sőt, még abba is belement, hogy házasságon kívül született fiát Corvin Jánosnak nevezzék el. Ő maga azonban soha nem használta a Corvin nevet, és azt sem tudjuk részleteiben, hogyan viszonyult a Corvinus-legendához – írja a Rubicon történelmi folyóirat legfrissebb számában Lupescu Radu történész.
A történészek a Hunyadi család viszonylagos épségben fennmaradt levéltára alapján keresték az eredetet. Az első dokumentum, egy birtokadomány 1409-ből való, ebben találjuk a család első okleveles említését, és két megállapítás szűrhető le belőle. Az egyik, hogy Hunyadi János apját nem nevezi meg birtokai szerint, vagyis feltehetően ekkor kapta legelső magyarországi birtokát. A másik, hogy megjelennek benne személynevek. Mátyás nagyapját Vajknak hívták, ám akkoriban elterjedt névről lévén szó, csupán ez alapján a délszláv származás éppúgy lehetséges, mint a román.
Idegenből
Említi az oklevél testvérét, Radult is, ami román, pontosabban havasalföldi származásra enged következtetni.
Itt katolikusok lettek, Vajk pedig Zsigmond király lovagjaként szolgált. Hunyadi János tetteit nem kell bemutatni, mint ahogy Mátyás király bemutatására sincs itt szükség.
Marad viszont a kérdés, román volt Mátyás király? Családjának gyökereit tekintve igen, valószínűleg egy havasalföldről származó família harmadik generációjának tagja volt. De ettől még modern értelemben sem nem román, sem nem magyar, mert a kor nem ismerte e fogalmakat.
A magyarországi birtokkal rendelkező, itt élő nemes a magyar király alattvalója volt, aki magyar nemesként mindenben az uralkodó parancsát követve ezért az országért élt és cselekedett – vérével adózott. Ugyanaz a hungarus öntudat működhetett bennük, mint ami egy közösséggé kovácsolta a mindenkori magyar király német, francia, szláv, itáliai, görög, román alattvalóit évszázadokon keresztül. Egészen a XIX. századig, a “nemzeti ébredések” koráig.
