Tudomány
Seattle, 2015. november 11.
Egy fiatal pár rágógumit fúj a Washington állambeli Seattle város híres turistalátványossága, a rágógumifal elõtt 2015. november 9-én. A város vezetése úgy döntött, hogy 20 év után ipari gépekkel, gõzöléssel megtisztítják a színes rágógumikkal kidekorált téglafalat az Egyesült Államok egyik legrégebbi piaca, a Pike Place Market történelmi falának megõrzése érdekében. (MTI/AP/Ted S. Warren)

Kamuztak a szüleink, amikor az évekig emésztett rágóval riogattak

24.hu
24.hu

2016. 01. 05. 09:43

Állítólag egy ember átlag 8 darab pókot nyel le álmában. Az ehhez hasonló legendák évek óta szállnak szájról szájra vagy keringenek az interneten. Hogy mennyire igazak, arra itt a válasz.
Korábban a témában:

Biztos, önök is ücsörögtek gyermekként a szabadban dinnyét majszolva. Napsütés, éneklő madarak – minden tökéletes ahhoz, hogy élvezzük a lédús gyümölcshúst. Aztán egyszer csak az emberen a félelem lesz úrrá, mert lenyelt egy dinnyemagot. És ugye, ahogy szülei is mondták, a mag a gyomorban kikel, és szét is vetheti az ember hasát.

Ez a rémtörténet is egy olyan butaság, amivel az idősebb generáció a fiatalabbak fejét tömi. Az IFLScience most összeszedett három hasonló mítoszt, amelyek nem teljesen igazak.

Tényleg pókokat nyeldesünk álmunkban?

Valójában nagyon kicsi az esély arra, hogy egy nyolclábút megegyünk, hiszen a pókok nem mászkálnak csak úgy élőlények szájába, ráadásul sokszor kerülik is az embert. Igaz, hogy egyes pókok bizonyos időszakokban, az úgynevezett ballonozás vagy ökörnyálazás közben váratlan helyekre is elrepülhetnek (ez az a folyamat, amikor az ízeltlábúak pókfonalat használva gyakorlatilag vitorláznak egyet a szélben). Arra viszont így is csekély az esély, hogy pont alvás közben, pont a nyitott szánkba repüljön egy ízeltlábú.

Ha valaki, valami különös oknál fogva mégis, minden áron álmában akar elfogyasztani egy pókot, a következő öt dologra kell odafigyelnie:

1. nyitott szájjal aludjon,
2. csábítsa a pókot az ágyához (ez igen nehéz feladat),
3. valamilyen anyaggal vonzza be a pókot a nyitott szájába,
4. ne mozgolódjon álmában, nehogy szétnyomja az állatot,
5. ha már bent van, nyelje le (ezt különösen nehéz lesz alvás közben kivitelezni).

Hogy ilyen kis valószínűség mellett hogyan terjedhetett el a mítosz? Egyes tudósok szerint az emberek között igen gyakori araknofóbia miatt. Sokan ugyanis attól rettegnek, hogy egy pók kerül a szervezetükbe. És mivel ezt ébren elkerülnék, nyilván úgy hiszik, álmukban kiszolgáltatottabbak a fenevadaknak.

Ettől függetlenül, talán nem is lenne akkora hülyeség ízeltlábúakat enni. Az ENSZ korábban rámutatott, hogy a szervezet számára a rovarok húsa remek tápanyagforrás lehet. Ugyanis az ízeltlábúak teste általában 65 százalékkal több fehérjét tartalmaz, mint az azonos tömegű marhahús. Ráadásul jóval kevesebb bennük a kalória.

A hideg beton és az aranyér

Az aranyér igen kínzó betegség, egyes kutatások szerint akár a felnőttek 50 százalékát is érintheti, igaz, sokszor tünetmentesen. Akkor alakulhat ki, amikor a végbélnél található érköteg megsérül, és kitüremkedik. Korábban ezt érrendszeri zavarral, vagy erőlködéssel hozták kapcsolatba, de manapság a kemény fizikai munkát, a terhességet és a genetikai hibát is a kiváltó okok közé sorolják.

De akkor honnan jöhet az a feltételezés, hogy a hideg betonon ülés is előidézheti? A választ egy 1865-ben publikált orvosi könyvben kell keresni. A szerző leírja, hogy volt egy páciense, akinél kialakult a betegség, és le is vonta ebből a konklúziót: a nedves köveken való ücsörgés aranyeret okozhat.

Az orvos magyarázata nem meglepő. A korszakban terjedt el a “szimpátia mágia” fogalma, amely szerint bizonyos cselekedetek hasonló, de erősebb hatást tudnak kifejteni. Bár a varázslat tudománytalannak számított, a gondolat mégis megjelent az orvoslásban. Ha az ember hideg kövön ül, az kényelmetlen lehet a hátsó felének. Ebből következik, hogy az aktuális kellemetlenség, azaz az aranyér kiváltója tulajdonképpen nem más, mint a hűvös beton.

A lenyelt rágó valóban évekig a gyomrunkban marad?

Erre a városi legendára is egy egyszerű “nem” a válasz. Ugyanakkor talán ennek van a legnagyobb valóságalapja.

A rágózás szokása hosszú időre nyúlik vissza. Tudósok kimutatták, hogy egyes kőkori leletek foga kátrányt tartalmaz, amely nyírfakéregből származik. Már az ókori görögök is masztix gyantát rágtak, Észak-Amerikában pedig a lucfenyő nedvét használták fel erre. A modern gumit egy természetes anyagból, a Közép-Amerikában őshonos kaucsukfák nedvéből állítják elő.

A rágógumi meglepően sokáig ép marad a gyomorsavban. Nagyon rugalmas, és ellenáll az emésztőenzimeknek, az epe- és hasnyálmirigy enzimjei viszont meggátolják, hogy megtapadjon a bélrendszerben. Így annak ellenére, hogy nem kerül feldolgozásra, a rágó végül elég hamar kiürül a szervezetből.

Ez persze nem jelenti azt, hogy előnyös gumit nyeldesni. Egy orvos jelentése szerint két fiatal páciense nagy mennyiségű rágógumit evett meg, és ez fájdalmas székrekedést váltott ki náluk. Miután a rágók kiürültek a testükből, elmúltak a panaszaik. Egy másik beszámoló szerint egy tizennyolc éves lány komoly hasi fájdalommal került kórházba. Kiderült, hogy naponta akár öt rágót is lenyelt. Az összeállt gumicsomót műtéti úton kellett eltávolítani a szervezetéből.

Egy szó, mint száz, szüleink ebben is kamuztak. Ettől függetlenül jó, ha az ember mértéktartó marad rágónyelésben.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.