Szórakozás

Miért tűnnek ugyanolyannak a popslágerek?

D. Kovács Ildikó
D. Kovács Ildikó

2017. 10. 14. 13:00

Bár az egyik legjelentősebb művészeti korszak, a barokk, már réges-rég véget ért, Johann Pachelbel egyik kamarazenei darabja – akarva-akaratlanul – mind a mai napig számos könnyűzenei dal alapja. Ezekből válogattunk.

Tudják, mi a közös Coolio C U When You Get There és Scatman John Scatman’s World című számában? Azon kívül, hogy a 90-es években nem volt olyan zenei rádió, amely ne játszotta le volna őket naponta legalább egyszer, valójában ugyanannak a 300 éves dallamnak a változatai.

A német barokk zeneszerzőtől, Johann Pachelbeltől kölcsönvett D-dúr kánon klasszikus zenei változatára házasulók ezrei vonultak már végig a násznép között, és nem Coolio és Scatman volt az egyetlen, akit megihletett: az elmúlt 40-50 évben rengeteg sláger használta fel nyíltan vagy kicsit bújtatottan ezt a dallamot.

Bár az 1653-ban Nürnbergben született Johann Pachelbel legismertebb műve a D-dúr kánon, hiba lenne őt „egyszámosnak” elkönyvelni. Korának egyik legjelentősebb zeneszerzője és orgonistája volt. Munkássága – számos más művész mellett – Johann Sebastian Bachra is nagy hatással volt, aki ugyan nem volt Pachelbel számos tanítványának egyike, de bátyja, Johann Christoph igen.

A zeneszerző a bonyolult dallamokkal szemben inkább a letisztultságot kedvelte, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna kísérletező kedvű. Vallási és világi zenéket egyaránt komponált, többek között fúgákat és korálokat.

A kánont, amelyről nem tudni pontosan, hogy mikor komponálta Pachelbel, eredetileg három hegedűre és egy negyedik, változó hangszerre íródott. A zenészek utóbbin, például zongorán vagy csembalón játszották a mély szólamot, az úgynevezett basso continuót.

Folktól a punkig

Az első hangfelvétel 1940-ben készült a D-dúr kánonról, de egészen 1968-ig kellett várni arra, hogy igazán népszerűvé váljon, amikor Jean-François Paillard francia karmester vezetésével újra felvették, romantikusabb stílusban, a korábbinál lassabb tempóban. Igaz, a 100 Folk Celsius Paff, a bűvös sárkány című dalának 1963-as eredetijében Peter, Paul and Mary már felhasználták alapként.

1968-ban jelent meg az egyik legérzelmesebb feldolgozás, a Rain and Tears a Vangelis és Demis Roussos nevével fémjelzett görög progresszív rockzenekar, az Aphrodite’s Child előadásában. A dal villámgyorsan nagyon népszerű lett Európa-szerte, több mint 1 millió példányban kelt el.

Egy évvel később, 1969-ben jelent meg Ralph McTell Streets of London című dala. McTell az Aphrodite’s Childdal ellentétben nem egy szerelmes számhoz használta fel a kánon akkordjait, inkább a társadalmi egyenlőtlenségekről, a szegényekről, az elesettekről énekelt a dalban.

A hetvenes évekre már Jamaicát is elérte Pachelbel hatása, és 1975-ben Bob Marley a Wailersszel együtt kiadta a No Woman No Cry-t, amely a félreértésekkel ellentétben nem arról szól, hogy ha nincs nő, nincs sírás, hanem egy síró nőt vigasztal.

A D-dúr kánon akkordjai felbukkannak a brit new wave énekes Joe Jackson 1986-os Home Town című dalában is, bár ő már egy kicsit felgyorsította a tempót, de közel sem távolodott el annyira a kánon eredetijétől, mint a Twisted Sister legismertebb számában, a We’re Not Gonna Take It-ben.

Talán az sem véletlen, hogy az I Should Be So Lucky Kylie Minogue-tól is világsláger lett, hiszen a producer bevallása szerint szintén a Pachelbel-kánonra épült, ahogy a U2-tól a With Or Without You is, és akkor sem tévednek nagyot, ha a  Down Underben a Men at Worktől is felismerni vélik dallamot.

Bár a Go West című Village People-dal már 1979-ben nagy siker lett, a Pet Shop Boys 1993-ban csavart rajta még egyet, amikor arra építették fel az ő változatukat, hogy feltűnő a hasonlóság a D-dúr kánon és a szovjet himnusz között.

Hogy a Pet Shop Boys zenéje mennyire lehetett hatással Noel Gallagherre az Oasisből, nem tudjuk, de azt igen, hogy nem egy, hanem két dalában is felbukkan a jól ismert dallam: a Whatever-ben és a Don’t Look Back in Anger-ben.

Aztán 1994-ben már a punk rock sem maradt ki a feldolgozások sorából, amikor is megjelent a Green Day mai napig népszerű dala a Basket Case, benne a bújkáló barokk akkordokkal.

De hogy a punknál maradjunk, vagy legalábbis annak poposabb változatánál: a 2000-es évek elejének tinilányhimnusza, a Sk8er Boi Avril Lavigne-től is valójában egy Pachelbel-feldolgozás.

Arra sajnos nincs módunk, hogy az összes létező feldolgozást felsoroljuk, így listánkat egy Magyarországon és a világban kevésbé ismert, viszont annál frissebb (2012-es) észt dallal zárjuk a Põhja-Tallinntól.

Kiemelt kép: a D-dúr kánon legrégebbi fennmaradt példánya, forrás: Wikipedia

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.