Szórakozás

Zamárdi: lehetnénk a világon bárhol

balaton sound (balaton sound)
balaton sound (balaton sound)

És hát megint olyat kaptunk mint minden évben. Világszínvonalú, előremutató 21. századi eletronikus zenét a deep house-tól a progresszív houseon keresztül a minimálig. A péntek összefoglalója.

Folytatás következik… Az életkor nem csökkent tovább csütörtökhöz képest, de a hőmérséklet annál inkább. Amíg az első nap még csak a hajnali órákra hűlt le a levegő, addig pénteken már este se volt túl meleg. Mindenesetre ez nem tántorított el senkit a bulizástól, a jegyek ugye már a hét közepén elkeltek, így annyira nem volt meglepő, hogy a bejárathoz is kisebb tömegjelenetek útján lehetetett csak eljutni a főműsoridő környékén.

Fotó: MTI/Mohai Balázs

Ez bent is érződött, szemben az előző nappal: a hét végén már nem volt egyszerű feladat a nagyszínpad körüli közlekedés. A hip-hop szekció most a tegnapinál előbb kezdődött, de erre is egy elég jó nevű előadót sikerült leszerződtetni NAS személyében, bár kétségtelenül ő sem tartozik az élvonalba már, és a hip-hop történelmi jelentősége is kisebb, mint az első napi Wu Tang Clané. Erről viszonylag sokat elmond, hogy a neve mellett sokszor elhangzik, hogy „akinek konfliktusa volt Jaz Z-vel”. De azokba a magasságokba sosem sikerült emelkednie semmilyen téren. Hogy ezért e vagy sem, a show is eléggé haloványra sikeredett, pedig itt a DJ meg lett támogatva egy dobossal. Bár elsőre valahogy nem ez jutna eszembe, ha azt kérdeznék, mivel lehet egy hip-hop show színvonalát emelni. Ez itt sem túlzottan jött össze, szembe a Wu-tang clan robbanásával itt egy kifejezetten unalmas show-t kellett végigszenvednie, de legalább nem elviselhetetlen melegben.

Fotók: Balaton Sound/Szemerey Bence

A megszokott stílustörés jegyében, jól mutatva stílus a dominanciáját az egyik legnépszerűbb electro house DJ, Afrojack követte. Ő szemben Aviciivel nem is kimondottan a legdallamosabb változatát játssza. Sokkal inkább egyfajta hangrobbanás jellemző a számaira, és dallamot leginkább csak a kiállásoknál hallunk. Hasonlóan Steve Aokihoz, a műfaj másik királyához, akivel egyébként gyakran működnek is együtt. Hogy  ennek ellenére is a legnépszerűbb DJj-k és előadók között jegyzik (igaz még nem olyan magasságokban azért, mint Aviciit) az jól mutatja, hogy mennyit változott a közízlés alig néhány év alatt. Korábban ilyen népszerűség elképzelhetetlen lett volna fülbemászó dallamok és ének nélkül. Afrojack már tavaly is fellépett, akkor még „csak” a party arénában, de ott természetesen headlinerként. Itt most valamivel slágeresebb, de egy jól felépített, dinamikus szettel érkezett hatalmas tömeg elé. A vizualitásra se lehetett panasz, azt többek között a Freelusion tánckollektíva támogatta.

Afrojack után (immár kevésbé stílustöréssel) Armin Van Buuren jött, aki eurotrance-ben utazik, de ez a műfaj is kezd egyre inkább electro irányba elmozdulni, különösen az élő DJ-szettek során. De ennél is többet elmond valószínűleg róla, hogy David Guettaval szokták váltogatni egymást a DJ Magazine 100 legnépszerűbb DJ-szavazásán. Ennek megfelelően eddigre már tényleg óriásira duzzadt a tömeg, annak ellenére, hogy Armin már tavaly is szerepelt, akkor némileg vicces módon Björk helyett, az utolsó nap. Akkor eléggé fanyalogtunk a produkciója után, és idén se volt az embernek az az érzése, hogy valami különösen szép ívű produkciót kapott, ahol igazán 3 lesz a 1 meg 1 összeadásából. Ennek ellenére kiválóan lehetett tombolni a zenéjére, és ebben nem is volt hiány.

Ha meg valaki igazán igényes elektronikus produkcióra vágyott, annak arrafelé volt érdemes vennie az irányt, ahol a progresszív house dominált, és ahol már fél 9-től egy nagyon igényes, kellemesen pörgető produkciót hallhattunk Jan Blomqvisttől. Sajnos a hazai Budairól lecsúsztunk, de aztán a német Henrik Schwarzra már visszaértünk, akit aztán a szintén német Dixon, háromtól pedig az amerikai Seth Troxler követett.

És hát megint olyat kaptunk mint minden évben ezen a helyszínen, világszínvonalú, előremutató 21. századi eletronikus zenét a deep house-tól a progresszív houseon keresztül a minimálig. Tényleg azt érezve, hogy lehetnénk a világon bárhol, ennél nagyobb élményt nem tudnánk kapni ebben a műfajban.

Nem biztos, hogy így van, de ha már ezt gondoltuk, már az is sokat elmond. Ha korábban esetleg kicsit fanyalogtunk is, ezután úgy mentünk haza, hogy idén is kár lett volna kihagyni.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik