Poszt ITT
Budapest, 2017. június 8.
A BKV nosztalgiaflottájának legújabb autóbusza, az Ikarus 630 Cabrio (b) Budapesten 2017. június 8-án.
MTI Fotó: Bruzák Noémi

Pető Péter: Segges Rozi minden baj okozója

Pető Péter
Pető Péter

felszerk. 2017. 11. 11. 07:00

Az a nő szélesebb, mint az út.

– A szokásos száz forint, leszállásnál a jegy vissza – ismertette a szabályt Tibor, miközben átadta a tikettet a diákok közül elsőként felszálló Lajoskának. Sokadszorra játszották el a produkciót: a fiatalok péntekenként busz helyett vonattal indulnak haza a közeli város gimnáziumából, ilyenkor a kettes helyi járattal mennek a központba. A vonaljegy ára kétszáz forint, a sofőr akciós ajánlatával viszont féláron utazhatnak. Csak annyit kell tenniük, hogy a százasért vásárolt jegyet nem kezelik, hanem a leszállásnál visszaadják a sofőrnek, aki aztán újra értékesíteni tudja azt. És ugyanez megy néhány megbízható törzsutassal hétköznapokon is.

A buszvezető minimálisat kockáztat, hiszen ritkán fordul meg ellenőr a járaton. Amúgy isa helyi közlekedési társaság komplett kontrollrészlegét Segges Rozi alkotja. Tibor azzal nyugtatott mindenkit, hogy a nő szélesebb, mint az út, így már az előző megállóból kiszúrja, ha lecsapni készül. Tibor ilyenkor szól időben, hogy itt az ellenőr, így a kuncsaftok lyukasztanak, mire Segges Rozi fölkapaszkodik a fedélzetre.

Sanyi bácsi mindennap Tiborral utazott, olyankor is ott ült a jobbján, amikor diákok tódultak a járatra. Szeretett dumálni a pilótával, sose keresett másik helyet. Gyakran kérdezte Tibort, nem fél-e, hogy lebukik a machinációval, hiszen előbb-utóbb mindenki lebukik, még Bróker Marcsit is elkapták, pedig az az asszony mindent tudott a csalásról.

Tibor ilyenkor ugyanazt a monológot adta elő. Arról beszélt, hogy inkább annak kéne félnie, aki havi százezerért kizsákmányolja őt meg a sofőrtársait. Emberi életekre vigyáz, mások lányát és anyját, fiát és apját szállítja, belebolondulna, ha nem érne velük célba biztonságban, erre kiszúrják a szemét annyi pénzzel, amennyiből éppen csak enni meg inni lehet, de élni már nem.

Osztotta Sanyi bácsit, hogy ezzel a kis trükkel is csak napi egy-kétezer forintot nyer, szerény ebédre elég, esetleg kis tétben tud belőle tippmixezni. Olykor neki is rontott az öregnek, hogy ő könnyen beszél, nyugdíjas, nem kell semmit csinálnia, utalja a lóvét az állam, még itt a buszon is ingyen csücsül, királyélete van, grófok, bárók nem voltak ilyen gondtalanok, mint a mai nyuggerek, ez a busz, ez a busz lett a konflisa.

Sanyi bácsi nem szólt vissza, nem beszélt arról, hogy menthetetlenül érszűkületes a lába, képtelen sétálni, a feleségét egyedül ápolja, Alzheimer-kóros az asszony, a gyerekek már nem járnak hozzájuk, a pénzük a tisztes nyomorra elég, így az csupán a napi szórakozása, akárha a mindene, hogy megy egy kört a kettessel, látja még a várost, nézi még az életet, és még beszélgetni is tud Tibivel, még ha mélyen megveti is a svindlijét.

Fotó: 24.hu/Berecz Valter

Ha erről nem szólt is, azt azért magyarázta Tibornak, hogy ha papíron kevés az utas, ha csekély a könyvelt bevétel, akkor beszüntetik a járatot, és munka nélkül marad. Tibor olyankor úgy  kiabált, hangja túlharsogta a negyvenéves Ikarus motorzaját, hogy mire lebukna, vagy a járatot megszüntetnék, ő már középpályás lesz a Juventusban, főszereplő a Csillagok háborújában, Dobó István az egri várban, hacsak nem faló a trójai háborúban. Addig meg míg középpályás, főszereplő, kapitány vagy faló nem lesz, kiveszi, amit lehet, amúgy is, mindenki így csinálja. Tőle se sajnálják azt a marék vasat, ami épp elég arra, hogy a hentesnél egyen egy szál kolbászt mustárral, kenyérrel, almapaprikával, flakonhabos duplapresszóval papírpohárba.

Sanyi bácsi ott ült hát Tibor jobbján, amikor Lajoska vezetésével felszállt a diákcsapat. A szokottnál többen voltak, tán húszan is, Tibor kétezret kaszált rajtuk. A srácok, ahogy szoktak, hátul ültek le. Lajoska ott győzte meg a többieket, hogy vigyék el a jegyet, csapják be a sofőrt, jó móka.

A többiek ellenkeztek, hogy legközelebb is jó lenne spórolni, de Lajoska meggyőzte őket, hogy itt a nyári szünet, szeptemberre meg már úgysem emlékszik senki, hogy ki, kit lopott meg. Tibor fékezett a megállóban, nyitotta az ajtókat, és látta, ahogy a kölkök sorba ugranak le a járműről. Veszettül nyomta a zárógombot, de a fiúk feszítették vissza az ajtót, mind leléceltek. Tibor fejben számolt, hússzor kétszáz az négyezer, annyit kell betennie a kasszába. Könnyezett a dühtől, hogy így meglopják. Szaladt hátra, a gyerekek után, akik kiabálva rohantak szanaszét.

Pár lépés után megállt, fújt egyet, nagy levegőt vett, elege lett mindenből. És éppen akkor, abban a pillanatban,  amikor elege lett mindenből, hallotta a busz ajtajának csapódását. Hátra sem kellett fordulnia, elméje a szemét már nem kérdezte, világos volt, hogy lopják a buszt. Tudta, hogy Sanyi bácsi ül a volánnál. Az öreg, aki annyiszor kioktatta, hogy majdnem lopás, amit a jegyekkel tesz. Ő lopta el a buszt.

És akkor Tibor elkönyvelte, hogy oda a munkája, és már soha többé nem kell tippmixről, szál kolbászról, mustárról, almapaprikáról hazudnia Sanyi bácsinak. Nem kell hazudnia, hiszen ezekből az ezresekből úgysem tud már albumokat venni a tizenkét éves fiának, akit egyedül nevel. A gyerekének, akinek életére és halálára megígérte, hogy ha az anyukája elment is, ha az az átkozott Segges Rozi elhagyta is, eldobta is őket, a gyerek azokat az albumokat megkapja mindig, ha füstös százasonként kell is összerakni rá a pénzt.

Kiemelt képünk illusztráció: MTI/Bruzák Noémi

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

383356 17: The execution bed sits empty on Death Row April 25, 1997 at Texas Death Row in Huntsville, Texas. About 450 prisoners are on the Row. Texas has the most executions in the US each year. The inmates are executed by lethal injection. (Photo by Per-Anders Pettersson/Liaison)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.