Poszt ITT
silhouette in a corridor. Light at the end of the tunnel concept

Pető Péter: Életet hazudott az orvos

Pető Péter
Pető Péter

felszerk. 2017. 10. 28. 07:00

Pedig rákot kellett volna mondania, azt, hogy három hét van vissza, talán.
Korábban a témában:

Három héten belül meghal, három héten belül meghal. Három héten belül meghal. Meg fog halni. Három héten belül.

Ezt mantrázta maga elé Trepák főorvos.

Trepák túl volt a hatvanon, egész életében rákos betegeket gyógyított, felfoghatatlanul sokszor közölte a nincstovábbot. Próbálta együttérzőn, próbálta úgy, hogy szenvtelennek, hidegnek tűnjön, kerülve a másik tekintetét, persze közben az ajkát véresre harapva, próbálta ülve, állva, sétálva, sőt egyszer a halálraítélt mellé guggolva is, de végül mindig elcsuklott a hangja, könny szökött a szemébe.

A feleségének, pontosabban saját magának éjszakákon át magyarázta, hogy meg kell tanulnia távolságtartónak, hűvösnek lenni, mindhiába. Mesélte az asszonynak, hogy lopva figyeli, fiatal kollégái hogyan csinálják. Leste például Kollár doktort, aki mosolyogva pillantott a gyilkos leletekre, dalolni kezdte, hogy It’s my life, mielőtt kilépett volna az orvosi szobából, hogy a kilincset érintve pillanat alatt váltson komorra, majd két perc múlva a fülén túl érő szájjal érkezzen vissza, miközben mögötte valaki a semmibe meredt, zokogott vagy azt számolgatta, hányszor ölelheti még meg az édesanyját, jut-e neki velővel töltött borda, mielőtt mindennek vége.

Trepákné ismerte a férjét, megmondta, sose lesz képes lazán dobni az ítéletet, ugyanis van szíve.

Trepákot ez nem vigasztalta, jobban örült volna, ha olykor szívtelenné változik. Például most is, hogy közeledett a folyosón toporgó alig negyvenes férfi felé, de átmeneti szívtelenség helyett egyre azt pörgette az agya, hogy meg fog halni, három hét, és meghal, három hét.

A férfivel ott voltak a gyerekei, két kissrác, egy tán négyéves, a másik tán hat, egyik a jobbján, másik a balján, rángatták apjuk idegességtől feszült testét, épp az volt a téma, mikor mennek már állatkertbe.

De a férfi akkor már csak az orvost nézte, mosolygott a fehér köpenyesre, maga sem tudta, miért, emberfeletti erővel, de a tekintetébe beúszott a rettenet.

Trepák csak a szemét nézte, nem akarta látni az arcot. Megzavarta őt a két gyerek, megzavarta, hogy így nem közölheti a hírt a folyosón, előbb félre kell hívni az apát, hogy négyszemközt beszélhessenek. Elbizonytalanodott, s mielőtt döntött volna, mit mondjon, meghallotta a saját hangját:

Örülhet, uram, a leletek alapján jó esélye van a gyógyulásra.

Zsibbasztó félelem nyomorította, amikor eljutott az agyáig, mit tett. Nézett az apa szemébe, ahonnan indokolatlanul illant el a rettenet, és már a két kissrác jövője fogócskázott önfeledten az íriszben, látszott ott az iskola egészen a diplomáig, családi vacsorák, karácsonyok.

Trepák  visszamenekült a szobájába. Másfél óra volt még a munkaidejéből, nem érdekelte, köpenyére felrántotta kabátját, és úgy, ahogy volt, nyakában sztetoszkóppal kisietett a kórházból. Tett két háztömbkört, de nem eresztett gyomrában a görcs. Hirtelen ötlettől vezérelve átküzdötte magát a kétszer háromsávos főút túloldalára, az Éhes korsóhoz címzett kocsmához. Telt ház volt, a közönség fele kórház előtt vagy kórház után, és rendre akadt kórház közbeni kuncsaft is. Trepák pálinkát és sört kért, majd bekucorodott egy fröccsöző mellé.

A fröccsöző arcán megkönnyebbülés terpeszkedett, a bajoktól való tökéletes megfosztottság, riasztó nyugalom; szó nélkül, aligmosollyal mutatta a helyet a doktornak. Trepák nem tudhatta, hogy a fickó az imént jött ki a kórházból, ahová a hírért ment, hogy megtudja, van-e tovább, és azt mondták neki, jóindulatú a daganata. Ritkán piált, de most a kocsmáig vitte a megkönnyebbülés; beszélni nem akart, csak nézni maga elé, keresni a szemével a holnapot a lakkozott asztallapon, meg a poharakon, meg azokon túl is.

Trepák nem figyelt rá, ivott, kért még egyet, közben kérdés nélkül kiszakadt belőle a története, hogy ő egy orvos, onkológus, és negyven éve alig van nap, hogy ne kéne valakinek megmondania, és eddig sose hazudott, se kegyesen, se kegyetlenül, de ma eltört benne valami, az a két gyerek, az az oka mindennek, és átvert egy haldoklót. Amikor elhallgatott, percekig együtt bámulták a Trepák poharának aljában összegyűlt csöppnyi pálinkát.

Trepák eszmélt hamarább, kérdezte a fröccsöst, neki van-e gyereke, az meg alig hallhatóan válaszolta, hogy kettő, két gyermekem van, és most sietek hozzájuk. És felállt, futott már az ajtóig is, kocsma ilyet még nem látott,az összes vendég a fröccsös hátát nézte, mind nézte, ahogyan fut, fut el, fut a gyerekek felé. 

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

The Tesla Semi, the company's electric big-rig truck is seen in this undated handout image released on November 16, 2017.  Tesla/Handout via REUTERS     ATTENTION EDITORS - THIS IMAGE WAS PROVIDED BY A THIRD PARTY.  NO RESALES. NO ARCHIVE.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.