Már vagy hat perce szívogattam egy elég büdös, következetesen mosdatlan, bőrkeményedésekkel szépen ellátott, méretre kábé 47-es lábat. Ha akkor kérdezi valaki, hogy ha újrakezdeném, akkor is Garra rufa hal szeretnék-e lenni, akkora nemet üvöltök, hogy a világ össze akkor zajló esküvője félbeszakad az akarod-e kérdésnél. Pedig egyébként szerettem a munkámat, évek óta ott melóztam a Bajcsy-Zsilinszky út-Báthory utca sarkán egy szalonban,
Amúgy azt hiszem, Magyarországon piros szívogató márna a nevünk.
Alapvetően nem annyira bonyolult az életünk, toljuk a mindennapokat egy akváriumban, amelybe időnként érkezik egy láb, mi meg reflexből, amolyan evolúciós eredményként szívjuk, reszeljük, rágjuk, harapjuk, kinek hogyan kényelmes elképzelni az akciót. Alapvetően az elhalt hámsejteket takarítjuk el, és gyógyítunk is, például pikkelysömört, szóval nemcsak kozmetikában, hanem
Én itt, ugye, halpedikűrös vagyok, de előtte Szlovákiában egy magánklinikán gyógyászati feladatokat kaptam, a legszebb napjaimban meg Bangkokban toltam egy thaimasszázsszalonban. Nagy idők voltak, ott láttam mindent meg annak az ellenkezőjét is, majd beszartam a röhögéstől, ahogy a sok külföldi turista jött alkudni masszázsra, de mind abban reménykedett, hogy majd happy end lesz az akció vége, csak nem tudta, hogyan kell kérni az extra szolgáltatást. Persze volt, aki csak hozzánk ült be, regenerálta kicsit a lábikóját.
Egyszer négy csutakrészeg magyar gyerek nyújtotta be egyszerre a tappancsát, hallgattam a röhögésüket meg a sztorikat, akkor el is határoztam, hogy elmegyek majd hozzájuk. Az egyik akkor mesélte újra a többinek, hogyan és miért lopta el Pesten a 76-os trolibuszt: a hírekben olvasta, hogy egy moszkvai pofa irdatlanul piásan elkötött egyet, aztán kurvára csodálkozott, hogy elkapták, azt nyilatkozta, nem számított arra, hogy a rendőrök rájönnek, merre menekülhet a kötött pályán.
Ez a magyar csávó, aki amúgy nagyon csiklandós volt, állandóan kapkodta a lábát, ahogyan reszeltük, meg nyerített is minduntalan, elhatározta, hogy egy élete, egy halála, megpróbál megmenekülni a 76-os trolival, hátha neki sikerül, ami az orosznak nem. Állította, biztos volt abban, hogy nem kapják el a rendőrök, mert ő akkor már pontosan tudta, hova akar menni. Nem értettem, ez a tudás miért jelentene neki sérthetetlenséget, de mondta is tovább, hogy
ezért megígérte magának, egy egész kört biztosan megy, azaz a Jászai Mari tértől eljut a Keleti pályaudvarig, és csak a második karikánál száll le a célállomáson. Ki is vonult a Jászaira, ott lődörgött a megállóban, több troli is elment, míg végre az egyik sofőr leszállt bagózni, ő meg lazán felpattant, még a bérletével is babrált, aztán beült a sofőrülésbe és indított. Ment a kötött pályán, az egykori pilóta kezében a cigijével ordított, hogy rendőrt, rendőrt, de a csávó csak ment előre, amíg haladt az útján, ezernyi rendőrautót látott, cikáztak fel és alá a városban, de el nem fogták, pedig mikor visszafelé jött, a Szent István parknál még egy TEK-es kétéltű is kijött a Dunából, sőt, előtte a Váci úton már keresztbe álltak a mikrobuszok, később a hírekből tudta meg, hogy a borostája miatt terroristának hitték, az Iszlám Állam támadásától tartottak, féltek, hogy letér a kötött pályáról: megpróbálja.
Nem tudták, hogy
megmutatja, hogy így is lehet, ment is a megállóig, ameddig menni akart, ott fékezett Újlipótvárosban, leszállt és könnyed léptekkel elsétált. Büszkén mesélte, hogy el nem kaphatták, mert ő tudta, hova tart, szándékosan ment a kötött pályára, hiszen
És akkor itt már elkezdett volna filozofálgatni a négyes, az egyik pofa éppen azt elemezte, hogy a kötött pályák között is vannak különbségek, elvégre az 1-es villamos hossza meg a 3-as metró állapota, de mielőtt borzasztó baromságokat mondott volna, hirtelen izomból telehányta az akváriumot, és a srácok akkor elmenekültek, szépre reszelt lábukat kikapták az akváriumból, cipőjüket meg felkapták és felpattantak a legközelebbi tuk-tukra, és még hallottuk, ahogy magyarul ordítják szerencsétlen thai gyereknek, hogy mindegy hova viszel, apa, csak kötött pályán menj.
Itt, Magyarországon sokat gondolkodtam a srácon, aki merte a kötött pályát választani, mert tudta, mit akar, és vigasztaltam a kollégákat, mikor nyűglődtek, hogy
De, ugye, volt egy pillanat, amikor már én is elbizonytalanodtam, akkor, amikor már vagy hat perce szívogattam egy elég büdös, következetesen mosdatlan, bőrkeményedésekkel szépen ellátott, méretre kábé 47-es lábat. És éppen, amikor elhagytam volna magam én is, aki amúgy sohasem, hiszen éltem Bangkokban, hallottam a lopott troli sztoriját, tudtam, miért és kiért és hogyan vagyok, és amikor mindennek ellenére már nem akartam volna többé Garra rufa hal lenni, mert már
amikor már teljesen odalettem volna, akkor hirtelen eltűnt az akváriumból az az elég büdös, következetesen mosdatlan, bőrkeményedésekkel szépen ellátott, méretre kábé 47-es láb, és ott volt előttem egy csodálatos fehér lábfej, méretre ideális, szépen gondozott, és én önfeledten reszeltem, rágcsáltam, szívtam, először a nagylábujjához igyekeztem, lökdösődtem a többiekkel, ott akartam kezdeni a nagylábujjánál a reszelést, rágcsálást, szívogatást, és közben kinéztem az akvárium oldalán, és éppen kikanyarodott egy troli a Báthory utcából, és akkor én már lehetetlenül egyszerűen boldog voltam, mert láttam, hogy a kötött pálya kötetlen szabadsághoz, legvégülis célhoz visz, és akkor még az is eszembe jutott, hogy
És akkor én már mindig és mindörökké Garra rufa hal akartam csak lenni.
