Budapest, 2017. március 31.
Orbán Viktor miniszterelnök interjút ad a 180 perc című műsorban a Kossuth Rádió stúdiójában 2017. március 31-én.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Poszt ITT

Szétverték az értelmiségiek hatalmát az egész nyilvánosságban

Zsolt Péter
Zsolt Péter

szociológus. 2017. 05. 16. 10:17

Korábban a témában:

Mostanra a saját kárunkon mindannyian megtanultuk, hogy ami a média körül történik az hat ránk. A reklámadóval is ez lesz a helyzet, ezért nem árt ezt is átgondolni.  Van, ki kétségbe vonná, hogy a kereskedelmi csatornák például a valóságshow-k műsorra tűzésével teremtettek egy külön kulturális közeget?

Szétverték az értelmiségiek hatalmát az egész nyilvánosságban.

Aztán a médiáért folytatott politikai küzdelmek, a médiumok befolyásolási kísérlete a politikára megint egy új nyilvánosságot teremtett, amelyben mi olvasók aszerint igyekszünk eligazodni, hogy ki milyen érdeket szolgál. A tisztességes újságírásnak – mert aki érdekeket szolgál az nem tisztességes ebben a szakmában – alig maradt területe. De a legkisebb hatalmi változások, mint például Simicska összeveszése Orbán Viktorral azonnal megteremtik az új szerkezetű és hangulatú nyilvánosságot. És amint egy tulajdonos kicsit is magára hagyja az újságírókat már megjelenik a szakmai kísértés, a tisztességesség kísértése.

A terület tehát állandó mozgásban van, és az a környezet melyet körénk raknak épp olyan módon befolyásolja a mindennapjainkat, a közérzetünket, mint az utcák, a házak, a lakásunk bútorai. A médiakörnyezet az, amiben élünk. Innen nézve kicsit több aggodalommal is szemlélhetnénk a reklámadóval kapcsolatos történéseket.

Médiatörténeti párhuzamokkal érdemes élnünk. A közelmúltban, az internet megjelenésekor mindenki azt gondolta, hogy teremtődött egy új nyilvánosság, melyben semmi keresnivalója sem lesz a reklámoknak. A lelkesebb cyberlovagok gépfegyverrel lőttek azokra az oldalakra, melyek ezt a határt átlépték. Minek kéne – mondták –  a printelt médiavilág virtuális klónját létrehozni? Maradjon a szabad és érdekmentes nyilvánosság terepe a net.  Amúgy lehetett volna, miért ne? Szép álom volt, ám a mostani reklámadó nyilván nem ilyen célokat szolgál, hiszen ez a hajó elment.

Korábban is gondolkodtak már azon, hogy a televíziót és a rádiót meg kéne védeni a reklámoktól. Svájcban például a televíziózás hajnalán az újságok fizettek szubvenciót (2 millió svájci frankot), hogy a televízió ne sugározzon reklámokat.  A BBC-rádiót, és aztán a televíziót az előfizetők tartották el, cserébe nem is raktak bele reklámot.

A szocialista társadalmakban a szovjet modellben az állam tartotta el a médiát, és a reklámok, melyek később belekerültek viccesek voltak. (Cipőt a cipőboltból!) A reklámmentes előfizetői díjakból fenntartott közszolgálat is szép álom Magyarország számára, mert a magyarok nem volnának hajlandók magas előfizetési díjat fizetni egy olyan tévéért, melyet nem néznek, s politikai propagandaszócső. A reklámadó tehát, mely egy büntetése mindannak, ami reklám, ma már inkább büntetése mindannak, aki a reklámügynökségek befizetéseinek segítségével produkál vagy fogyaszt médiaterméket.

A sajtótörténet írásbeli kezdeteikor nyugodtan fejlődhetett volna minden abba az irányba, hogy a reklámok ne is találkozzanak a hírekkel. Az első iparszerűen előállított sajtótermékekben sem volt reklám. Aztán mégis kialakult a szimbiózis, ahogy az internet is összefonódott a reklámokkal. S ha már létrejött lássuk ennek a jó oldalát is, csakhogy világos legyen ma már etikailag érvelni a reklámadó mellett nem szokás.

 A reklám és az újságírás tisztességesen is összekapcsolódhat, amennyiben lehet tudni, hogy mi micsoda.

Megjelent az a törekvés is – épp a médiatermékek közti presztízsharc és/vagy vásárlói számgyarapítás vágya miatt -, hogy inkább kiszolgálja az igényeket a média, mint oktassa és nevelje a népet. Persze van fogyasztóvá nevelés is, de az is vágykeltő módon, csábítóan. A hírmédia is szolgáló attitűdöt vett fel. A reklám megváltoztatta az újságíró és a fogyasztó viszonyát, de ami ennél is fontosabb, hogy a médiatermékek árát filléressé tette.

Angliában először a sajtószabadságot vívták ki, aztán azt, hogy a parlamenti munkáról is közzétehették a jegyzőkönyveket, végül pedig sikerült eltörölni az úgynevezett bélyegadót is. Az adót 1712-ben vetették ki, mert szemet szúrt a politikusoknak, hogy milyen nagy pénzeket kasszíroznak a lapok. Feltehetően a The Spectator sikere váltotta ezt ki, és ezért adóztatták meg a hirdetéseket.

Angliában felháborodást váltott ki a bélyegadó, mert magasra srófolta a lapok árát. 1855-ben sikerült is eltörölni, ami aztán a sajtó máig ismert szárbaszökkenését eredményezte. Ez után jelentek meg azok a tömegtermékek, amiket filléres lapoknak nevezett a világ.

Nincs tehát új a nap alatt, mikor is a politika szemet vet egy prosperáló üzletág bevételeire, és a következmények is részben ugyanazok: a fogyasztók számára megdrágul a termék, több vállalkozás tönkremegy, kicsit csökken a médiaszabadság, az iparág maga pedig erős lobbizásba fog.

Hajlok arra, hogy azt mondjam a reklámadó-növelés ma épp olyan, mint a bélyegadó, és akkor pontosan ott tartunk, amit 120 évvel ezelőtt Anglia meghaladott. Fontosabb azonban, hogy ha már egyszer a médiarendszerünk a reklámra épül, pusztán annak a lehetősége, hogy az adó itt bármikor emelhető, piaci bizonytalanságot eredményez. A piaci bizonytalanságtól mind a részvényesek, mind a külföldi befektetők óvatosakká válnak, s mondhatni ez az, ami Mészáros Lőrincet nem rémíti meg, de még Andy Vajna sem kap tőle szívrohamot.

Nem valószínű tehát, hogy a reklámadót sokáig fenn fogja tartani a kormány, viszont valószínű, hogy folyamatosan ugráltatni fogja a kulcsát. A bizonytalan piaci környezet csak a piaci szereplők számára rémálom. Az sem probléma, ha Brüsszel visszacsináltatja az egészet, mert akkor meg azt lehet mondani, hogy megint beleavatkoznak a magyarok belügyeibe.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Brüsszel, 2013. március 14.
Martin Schulz, az Európai Parlament német elnöke (b) és Angela Merkel német kancellár beszélget az Európai Unió kétnapos csúcstalálkozójának első napján Brüsszelben 2013. március 14-én. (MTI/EPA/Olivier Hoslet)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.