Poszt ITT
fülbevaló (Array)

Dr. Gyarmati Andrea: Szülők és nagyszülők

Gyarmati Andrea
Gyarmati Andrea

Úszó-dokinéni. 2017. 03. 25. 13:00

Korábban a témában:

Vannak igazi kedvenceim. Tudom, nem szép dolog, de ha szép, ha nem, akkor is így van. Legfeljebb nem tanácsos beszélni róla, de ezzel igazán nem értek egyet. A tisztességes ellátás vonatkozásában természetesen nem szabad különbséget tenni, de hogy valaki valamiért közelebb áll a szívemhez nem tagadható tény. Kérdeztem pedagógusokat ők sem érzik másképp.

Azt mondja Popper Péter, az, hogy szeretünk-e valakit vagy nem, nem döntés kérdése. Tisztességesen kell mindenkivel bánni és abban nincs is hiba, de hogy kit zársz olykor egy életre a szívedbe nem elhatározás kérdése. És rendben van, mondd, hogy szerencsés vagyok, mert nem is ritkán a dolog kölcsönös. Évek múlva már jóval azután, hogy kinőtt engem egyik-másik betegem (19 éves korig tartoznak hozzám a gyerekek) visszajönnek, és azt mondják:

Doktor néni, elvállalod a kislányomat/kisfiamat? Nem akarom máshoz vinni, mert Te voltál az én orvosom is.

Mindez számomra nagy megtiszteltetés, elismerése annak, amit teszek, de néha nagyon vicces helyzeteket is képes produkálni.

Délutáni rendelés, egész csapat jön. Gyerek, apa, anya és a nagyszülők is. Ismerem jól őket, hiszen anyuka, mondom, az én betegem volt. Nem új keletű a kapcsolat. A látogatás célja, mint kiderül, egy kistestvér érkezése, nem betegség. Kevés a beteg, elbeszélgetünk, nem kell kapkodni.

A nagyobbik most lesz hároméves. Igazi nagyszájú, határozott tündérlány. Hosszú szőke haj, nagy kerek kék szemek. Pont olyan, mint a mamája volt ennyi idős korában.

Bemutatom doktor néni a családomat

– mondja három éve minden magabiztosságával. Mindannyian elmosolyodunk, hiszen bő 25 éves az ismeretség. Úgy is mondhatnám, sok mindent csináltunk végig együtt, mert a kicsi lány nagybátyja elég beteges kisfiú volt.

És doktor néni van egy kis vita, neked kellene dönteni

– folytatja.

Rendben halljam, mi lenne a döntés tárgya – válaszolom.

Nemsokára megszületik a kis unokám, nagyon várja az egész család. De egy dologban nagy a vita – veszi át a szót a nagymama. Mégpedig abban, hogy kifúrassuk-e a fülét vagy ne? Én nagyon szeretném, nekem is úgy lett kifúrva, amikor megszülettem, és mindenkinek, akit ismerek. Talán tetszik emlékezni, amikor a lányom megszületett is téma volt ez a dolog, de az édesapja leszavazott. És most a lányom nem akarja a kicsi fülét sem kifúratni, ugyanis újabb kislány unokánk lesz. Azt mondja, már nem divat, meg hogy árthat a gyereknek. Tessék megmondani: tényleg ártalmas lehet?

Tényleg nagyszerű dolog hogy nemsokára megérkezik várva várt második unokájuk is, nem csodálom, hogy nagyon izgatottak. Én is az lennék (majd beszámolok róla, ha eljutunk mi is odáig – remélem) – mondom.

Szóval, bár immár van saját unokám, de csecsemő még a lelkem, ezért saját tapasztalatom nincs igazán. De nem keveset láttam, adnék néhány jó tanácsot, nem elsősorban füllyukasztás ügyében.

Ez a kislány az Ön lányának és vejének gyereke. Véleményem és meggyőződésem szerint ők kell, hogy döntsenek mindenben, ami a babával kapcsolatos jó hosszú ideig, legalábbis mindaddig, amíg majd olyan nagylány vagy felnőtt nem lesz ez a pici lány, hogy önmaga döntsön a saját életében, életéről.

Addig sokan adhatnak tanácsot, elmondhatják a véleményüket. Ilyen szerencsés esetben jó tanácsadó lehet a nagymama, nagypapa, gyerekorvos, barátnők, adott esetben még így távolról akár egy újságcikk is, vagy – reményeim szerint egy orvosi témájú könyv is akár. De, és higgyen nekem nagyon DE meg kell adni a friss szülőknek a döntés jogát és lehetőségét. Vita, háború, erőszak semmire nem jó, csak rossz érzéseket kelt minden résztvevőben. A füllyukasztás nem hiszem, hogy generális kérdés kéne legyen. Amennyiben az Anyuka és az Apuka úgy döntenek, hogy nem, akkor fogadja ezt el kedves nagymama. Nem indok hogy mindenkinek volt, akit Ön ismer. Nem hiszem, hogy nagyon fontos mégis elmesélném, nekem sokáig nem volt, aztán egyszer felnőttkoromban úgy döntöttem, egy szép fülbevaló miatt szeretnék egy füllyukasztást, amit akkor a kiskamasz fiam ajándékozott nekem születésnapomra. Lyukasztást fülbevalóval.

Ezt akár később a kicsi lány is megteheti, ha másképp gondolja, mint most a mamája.

Készüljenek a baba jövetelére, és ha lehet, ne vitatkozzanak. Nincs a dolognak jelentősége. Esetleg hallgassa meg a lánya véleményét, hogy miért mond Ő nemet. Talán nem akar a babának felesleges fájdalmat csak a „külcsín”miatt. Lássuk be, elfogadható indok.

Nincs egyértelmű igenem vagy nemem a lyukasztással kapcsolatban. A vitáról viszont gondolom kiderül: NE!!! Se fülbevalón, se máson. Lesz most hamarosan annyi tennivaló, a kicsi és a nagyobb körül, és talán egyszer majd, ha kisebbik unokája vágyik rá, ön lepheti meg valamivel, amit nagyon szeretne. Végezetül érdemes a lyukasztást orvosi rendelőben csináltatni szerintem. Fülészetei szakrendelésen van erre lehetőség, bár elképzelhető, hogy bőrgyógyászaton is. A sterilitás és a fülbevaló anyaga is fontos, hogy nehogy elgennyedjen a seb, valamit az gyógyulásig a pontos kezelési utasításokat is be kell tartani.

Amikor elmennek, az jut eszembe, a családom – mondta a 3 éves. Igen, olykor vannak viták, egymással nem egyező vélemények egy családban, de jó, ha ezeket a családtagok nyíltan megbeszélik, sőt azt gondolom, amit lehet, épp a gyerek előtt. Mert ez a dolog jóval messzebb mutat a füllyukasztásnál már. Azt tanulja meg egy gyerek, hogy emberek, akik szeretik egymást, lehetnek más véleményen, de képesek megegyezni. Ez pedig elég fontos „tananyag”.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.