A magyar kormányfő vátesz. Orbán Viktor már akkor tudta, hogy érdemes a menekültválságot zászlajára tűzni, illetve beállni Donald Trump mögé, amikor rajta kívül senki más, mert szinte mindenki úgy vélte, illőbb nem migránsozni, illetve Clintont kell támogatni. A mindenkori magyar populistázóknak azonban – az amerikai választók döntése után – érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a magyar közgondolkodásban ugyanolyan mélyen gyökerezik a küldetéstudat, a kiválasztottság érzése, mint az amerikaiban.
Orbán és Trump pedig nagyon tud ígérni, sokkal jobban értik, mit akar tőlük hallani népük. Mennyire van elegük a PC (Political Correctness) beszédből, viselkedésből, amelyek miatt ciki megszokott nevükön nevezni ügyeket, dolgokat, embereket. Egy korábbi felmérés szerint az amerikaiak nagy többsége komoly gondnak nevezte, hogy a PC nevében Obamáék sokszor fittyet hányva söpörtek félre valós problémákat, amikre Donald Trump egy mosópor-reklám színvonalán tudott reagálni.
Az amerikaiak többsége a fegyvert kedveli, de a háborút nem, annál sokkal jobban félti biztonságát. Félelmeikre pedig a republikánus elnökjelölt ugyanolyan ügyesen játszott rá, mint a magyaroknál a kormányfőjük.
A nép szereti a meséket. A mesemondókat is. Szereti azt is, ha etetik. Ha azzal etetik, hogy nagy a baj, a nép hajlamos azt hinni, hogy legalábbis mesebeli hősnek kell lennie annak, aki azt elhárítja. A nép választott vezetőinek tehát mindig jól jön, ha nagy a baj. Akkor annál nagyobb a hatalmuk, szinte bármire kérhetnek felhatalmazást, mondván, mekkora a felelősségük, népük iránt.
Így persze egyre nagyobbnak látszanak ők is, alig fér fejük fölé már egy felettes én. Egyre fojtogatóbb a magányuk, amiből sokszor csak annyi látszik még, hogy a nép választottja már kordonok mögül kénytelen beszélni népéhez, testőrök védik házát, és minden léptét, amikor népe közé megy. A választott vezető élete tehát egyre nehezebb. Helikopterbe, magángépbe kell ülnie már akkor is, ha olyan egyszerű dolgot szeretne tenni, mint népe egyszerű gyermekei közül bárki, ha meg akar nézni egy meccset, el akar menni egy lagziba.
Két nép van
Minél nagyobb a baj, annál nagyobb a felelősség, és akit felruház a világ ezzel, annak már alig van esélye, hogy bármi érdemit is tudjon az őt körülvevő világról. Ő nem vár a kórházban, számára nincs várólista, nem ül metrón, nem nagyon érdekli, ha füstöl. Minek tenné sínre, amikor ott az autó, neki pedig nagy és szent céljai vannak. Az embereknek erre két reakciójuk van, gyűlölik vagy istenként imádják az embert, aki ugyan egykor közülük való volt, de hát hatalma lett. Az ember ott fent, az egyiknek már-már szent, a másiknak csak egyszerű gazember. Az egyiknek törvényszerű a hatalomvágya, a pénzéhsége, a másiknak törvénytelen. A nép, mint olyan, nincs is már. Két nép van.
A nép választott vezetőjének ez voltaképpen nem is számít, tőle fütyülhetnek rá. Ő fütyül a fütyülőkre, ott a magasban ez tényleg lényegtelennek tűnik, a sok fontos ügy mellett a népszerűség egy időre elhanyagolható kérdés. A hatalomban már tényleg magányos az ember, olyannyira, hogy a kordonon belül már egyáltalán nincs olyan, aki emlékeztetné, milyen is volt kordonbontó korában. Trump is készül az elnökségre, miközben tüntetnek ellene. A CNN közvélemény-kutatása szerint az amerikaiak többsége sem örül Donald Trump győzelmének. Az amerikai hírtévé gyors felmérése szerint csak 27 százalék örült Trump győzelmének, 20 százalékot nyugtalanított, 36 százalékot megrémített az eredmény.
