Felcsút, 2014. április 21.
Orbán Viktor miniszterelnök és szülei a felcsúti Puskás Akadémia Pancho Aréna nyitóünnepségén 2014. április 21-én.
MTI Fotó: Beliczay László
Poszt ITT

Orbán csendje

Farkas György
Farkas György

újságíró, hírfőnök. 2016. 08. 15. 14:55

Van az labdajáték, amiben hiába verünk brazilokat, elmarad a kormányfői méltatás.

Korábban szóvá tettem, milyen furcsán osztja Magyarország sportimádó miniszterelnöke a dicséreteit. Gondoltam, mivel óriási a tét, csapat- és labdajáték, ráadásul brazilok az ellenfelek, majd a vízilabdameccs után töri meg a napok óta tartó csendet. Aztán a medencében a Benedek-csapat bizonyított, veretlenül lett csoportelső, Orbán druszája, Nagy Viktor eksztázisban védett, de semmi. Mindez azért elgondolkodtató számomra, mert egyrészt Szelényi Ivántól tudom, hogy Orbán Viktor a néplélek nagy ismerője, nagy stratéga, meg persze azt is, hogy a pszichológia szerint nem az a boldogabb, akit mindig agyondicsérnek, hanem az, akit következetesen. (Az lesz tehát sikeresebb, aki tudja, minden tettének következménye van.)

Azt is tudom persze, hogy a foci más, hiszen Hosszú Katinka egyetlen olimpiai aranya után sem mentek utcára az emberek ünnepelni. Korábban a miniszterelnök a magyar focistáknak még a Belgium elleni 4-0-s veresége után is gratulált az Eb-n nyújtott vitathatatlan teljesítményükhöz.

Szép volt fiúk, mindent köszönünk!

Ezt írta akkor a Facebookon a miniszterelnök. Azt nem tudhatjuk, mert ezt érdemben még nem vizsgálták, hogy a magyarok váltak akkoriban kicsit orbánviktorossá, vagy Orbán Viktor vált most annyira eggyé népével, hogy inkább ő is csendben van, kivár és csak a győztest ünnepli. Ennek is lehet realitása, talán nem is lehet minden pontszerzéshez, bronzéremhez kormányfői gratulációt állítani, de eme tézisnek meg az ad vajszínű árnyalatot, hogy a köztévé már Orbán Viktor szavaival ünnepel minden egyes olimpikont, és kétlem, hogy a kormányfő jóváhagyása nélkül.

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Ez lehet pusztán a kormányfőnek kedves társadalomszerkezet egyik jele, de az biztos, hogy a centrális erőtérben a foci nem versenyben győzi le a többi sportot, hiszen gyakorlatilag alig-alig járnak ki bajnoki meccsekre az emberek. Konganak, ahogy Dzsudzsák Balázs fogalmazott. Talán azért, mert a magyarok szeretnek szórakozni, de amit a pályán látnak, az nem szórakoztatja őket. Az pedig, hogy a nép lelke is nagyon változó, mi sem igazolja jobban, mint az, hogy nem csak a Fidesz kapott kétharmadot. Kilenc éve a Tárki azt mérte, hogy

a magyarok kétharmada egyáltalán nem, vagy a jelenleginél sokkal kevesebbet költene közpénzekből a focira, míg minden ötödik lakos nem változtatna a jelenlegi finanszírozás nagyságán. A lakosság 14 százaléka tartja csak kívánatosnak, hogy több pénzt költsön az állam erre a sportágra.

Mindez sokaknak megkérdőjelezhetné azt az alapállítást, hogy Orbán Viktor figyel a népe lelkére. Pedig éppen nem. Inkább magához emeli, ő ugyanis úgy véli, a magyar bizony focinemzet. Ahogy többször is fogalmazott, a futball valójában a magyarok játéka és az elegánsan harcolók sportja.

Amikor kalapot emelünk az Eb-n szereplő játékosok előtt, tisztelettel kell adóznunk a hátteret biztosítók előtt is.

A hátteret viszont sokak szerint éppen ő biztosítja.  Orbán szerint a kormánynak nemzeti ügyként kell kezelnie a sportot, az nem lehet pártpolitika. Ugyanakkor az ő szempontjából – eltekintve focista múltjától – a többi sportág azért lehet talán kevésbé szeretett, mert nélküle is sikeres volt, míg a futballvilág térképére Magyarország csak vele kerülhet újra vissza.

Vissza fogunk kapaszkodni a nemzetközi klubfutballban, nemcsak a válogatott, hanem a klubok is sikeresek lesznek.

Ezt ígérte Felcsúton, és egy ilyen sikernek vélhetően szavazatokban is mérhető eredménye lenne, hiszen a focimeccsek Európa más országaiban valóban egész családokat megmozgató társadalmi események. Orbán Viktornak azonban pontosan tudnia kell, hogy viselkedésével mintát ad a magyaroknak, hiszen maga is egyfajta tükre választóinak. Ha nem tud örülni egy vízilabdás olimpiai csoportelsőségnek, az utólag furcsává teszi a focisták hasonló eredményét a kontinensviadalon, amit pedig így méltatott.

Szerények maradtunk, most lehetünk büszkék. Hajrá, magyarok!

A kormányfő alapvetően hat a társadalmi morálra. Nagyon sokat jelent, ő miként fogad egy sikert, ő mire büszke, illetve, mit tart kudarcnak. Orbán Viktor reagálása akár még arra is visszahathat, hogy egy sportoló mellőzöttnek érzi-e magát. Rióban ugyanis a magyar sportolók saját elvárásaik mellett komoly külső nyomással is megküzdenek a társadalom részéről. Tóth Krisztián cselgáncsozó a minap éppen arról beszélt, “agyonnyomja az olimpia” a magyar sportolókat, mert otthon “senkinek nem felel meg semmi”. Ha ez így van, akkor abból az látszik, hogy az olimpiára nem csak a sportolókat kell mentálisan felkészíteni.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Swedish director Ruben Ostlund delivers a speech on stage after he was awarded with the Palme d'Or for the film 'The Square' on May 28, 2017 during the closing ceremony of the 70th edition of the Cannes Film Festival in Cannes, southern France.  / AFP PHOTO / Alberto PIZZOLI
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.