Lehet, hogy ugatom a politikát, de sokkolt a hír, hogy csak a magyar kutyafajtákat lehet ezentúl törzskönyvezni (ha a törvényhozás elfogadja a szaktárca javaslatát). Mintha a xenofóbia még ide, a kutyavilágba is betenné a büdös lábát. Hogy Csoki, a mi Csokink, ki idén 16 életévébe lép, alábbvaló volna egy pulinál mondjuk? Csak azért, mert nagy, kampós orra van és kajla füle? És most mi lesz? Visszaveszik a nemesi oklevelét? Közülünk csak neki van (meg a Dorkának, de ő nem kutya). És Jojó? Mondjuk őt nem tudom megkedvelni, unter uns gesagt, de akkor is! Azért, mert ő egy streetmix és petárdakutya? (Tavaly szilveszterkor fogadtuk be, teljesen ki volt fordulva magából, bolyongott a falu peremén, utcakutya volt, ő az egyetlen bunyós típus közülünk, őt kéne rázavarni az agrárminiszter úr testhajlatára, mindjárt tudná, mi a steisz). Kutya legyek, ha értem, vagyis izé, macska. Azért, mert képtelenek megoldani ezt is, a honi kutyavilágban növekvő káoszt, minket büntetnek? Miért lenne más a rész, mint az egész, mint az összes többi alrendszer, a kutyavilág Magyarországon ugyanolyan hozzáértő és tiszta mancsokban, izé, kezekben van, mint az össze többi, naná, hogy szaros. Állati hülyeség, vagyis emberi, és nemcsak a dilettantizmus dereng át rajta, hanem az az állami politika rangjára emelt kirekesztősdi is, ami szerint csak az jó, ami magyar. Tudom, hogy ezzel a magyar kutyák sem értenek egyet, a kutyák jó srácok, még a macskákat is elfogadjuk, mert bár nem normálisak, de nem is unalmasok. Most a kutyák, holnap a macskák, holnapután…?
Testvéreim, március idusán ti is gyertek tüntetni, immár ne csak a pedagógusok iránti szolidaritásból, hanem értünk, fajtatársaitokért, bár ezt a szó utálom, mint a macskahányást, mert van benne valami, amitől föláll a szőr a hátamon. Aki agyar, velünk tart!
Dukai Mazsola
Büky-Tompa Hilda Pipi
Árpavölgyi Alexandra (Csoky)
Petárday Streetmix Jojó
