Egy elkeseredett szülő levelet írt Orbán Viktornak

Sokan tiltakoznak, sok mindenkit vádolnak azzal, hogy politikai céllal teszi, hogy az egész mögött az ellenzék áll, stb…

Én el vagyok keseredve. Nem kicsit… nagyon.

2 gimnazista gyermekem van. Jelen pillanatban mondhatnám, hogy lényegtelen, hogy melyik gimnáziumba járnak a Fiúk, de sajnos nem így van. Nálunk a helyzet rosszabb az országosnál. A mi igazgatónk nem áll ki a tanári kar mellett, a mi igazgatónk szakmailag is kifogásolható, ráadásul még helyesírni sem tud, így a félévi bizonyítványok hibásan lettek kinyomtatva, ahogy hibás az e-naplóban lévő órarend is (innen súgok: az íráskészség. Olyan nincs, hogy íráskézség! )

A mi iskolánk komoly tanárhiánnyal is küzd, így fordulhatott elő, hogy szeptembertől mostanáig nem volt épkézláb kémia tanára az egyik fiamnak, van olyan matematika tanár az iskolánkban akinek főiskolai végzettsége van csak. Ez utóbbi nem volna baj, ha tudná a gimnáziumi anyagot, de sajnos rendszeres, hogy nem sikerül levezetni az órán egy egyenletet, rendszeres, hogy „orbitális baromságokat” mond a gyerekeknek.

Miért vagyok ettől elkeseredve? Sajnos a fiam matematika tanára teljesíteni készül a női princípiumot és hamarosan gyermeke születik, így nem lesz nálunk matematika tanár. A magyar tanár tartósan beteg, egyébként pedig elérte a nyugdíjkorhatárt. Így hamarosan már magyar tanárunk sem lesz. Látva, hogy milyen „szakembereket” sikerül felvennie az iskolavezetésnek… (néhány példa: a matematika tanárt már említettem – ja szerinte egyébként a 27 az prím szám…., a kémia tanár klórgázmérgezést okozott, mely miatt több gyermek kórházba került…)…nem sok jóra számíthatunk.

Tegnap este a gimnazista fiam azt mondta a sírás határán, hogy

Anya, miért akarják elvenni a jövőnket? Én egyetemre akarok menni, nekem tanárok kellenek. Anya én nem akarok iskolát váltani. Jók a tanáraim, de mi lesz ha nem lesz matematika tanárom? Hogy fogok felkészülni az egyetemre?

Amikor egy nyílt levélben megfogalmazták a gyerekek, hogy mi a problémájuk először azt mondta az intézményvezető, hogy kizárt, hogy ezt egy gyerek írta, majd csak úgy engedte beolvasni az iskolarádióban, hogy előtte cenzúrázta, át kellett írniuk. Amikor pedig ez a levél az internetre kikerült, akkor a tankerület vezetőtől kaptuk egy – finoman szólva – letolást.

Mindezek mellett mi is érezzük az országos problémákat. Nincs pénz semmire. Az iskolai mosdók leírhatatlanul mocskosak, büdösek. Sokszor nincs kréta, sok mindenre a szülők dobják össze a pénzt, ezermester apukák szerelnek meg/fel dolgokat (a szülők által összegyűjtött pénzem vett kivetítő felszerelését sem volt képes az iskola megoldani), a gyermekeink túlterheltek, fáradtak.

Szintén a gimnazista gyermekem kérdezte tegnap, hogy miért fontosabb tantárgy a testnevelés, mint a matematika, hiszen több testnevelés órájuk van, mint matematika és több testnevelés tanár van az iskolában mint matematika tanár.

Persze értem én, hogy Hoffmann Rózsának elege van a kövér lúdtalpas gyerekekből, hogy Klinghammernek elege van a kockás inges, borostás tanárokból („olyan pedagógusokra van szükség, akik okosak, erkölcsösek, és ezeket adják át a diákoknak. Ezért vagyok pipa, ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kockás inges tanári kar grasszál”), de nekem is elegem van. Elegem van abból, hogy a jelenlegi oktatási rendszer tönkreteszi a gyermekeimet, elveszi a jövőjüket, elveszi a gyerekkorukat. És elegem van abból, hogy az ország vezetése ahelyett, hogy tenne valamit folyton azt mondja, hogy politikai erő áll a háttérben.

Kedves Orbán Viktor, Balog Zoltán, és még sorolhatnám! Mögöttem maximum a gyermekeim állnak. De inkább én állok mögöttük és mögöttem SENKI és SEMMI nem áll. Én csak szeretném, hogy  emberi körülmények között tanulhassanak, hogy legyen lehetőségük megfelelő képzettségű és tudású pedagógustól tanulni és ne vegyék el már most, 15-16 évesen az esélyüket a továbbtanulástól.

Szeretném, hogy meghallják kérésünket, kérésemet!

Üdvözlettel:

Egy anya

(A nyitókép illusztráció.)