Budapest, 2012. december 15.
Kovács Ákos a 2084 című albumának bemutató koncertjén a Papp László Budapest Sportarénában 2012. december 15-én.
MTI Fotó: Mohai Balázs
Poszt ITT

Támogassuk a milliomos Ákost!

Nagy Bandó András
Nagy Bandó András

2016. 01. 11. 15:24

No de kik támogassák?, teszem föl a kérdést, bár már tudom, mert tudható (mi nem?), hogy kik fogják támogatni, hiszen Kövér Házelnök (Úr) megmondta: a „nemzeti szellemiségű magyar vállalkozók”, azok! Azok, de kik azok? Megmondom én, mielőtt bárki kihasználná a felezést, a közönség megkérdezését, vagy a telefonos lehetőséget: azok a nemzeti szellemiségű magyar vállalkozók, akik rohadt sok pénzhez jutnak az állam képviselőjétől, jelesül pártunk és kormányunk legfőbb emberétől, Orbán Viktortól, aki minap, péntek reggel a „közrádió” 180 perc című szócsövében is kibeszélte: muszáj lesz belenyúlnia ebbe az ügybe is, mert úgy látszik, nélküle ez sem oldódik meg úgy, ahogy ő szeretné. Meg Ákos. Ha egyáltalán szeretné.

Nézzük, miből is lesz pénze a nemzeti szellemiségű vállalkozóknak!

Abból, hogy ők nemzeti szellemiségű vállalkozók. Hogy ez a kifejezés mit jelent, épeszű ember nem tudja megmondani, de a kormányfő biztosan, meg a házelnök, mert hát ő mondta, hogy vannak ilyenek. A N.Sz.V.-k osztódással szaporodnak: az adózók fizetik, amit fizetniük kell, én is, te is, ő is, mi is, ti is, ők is… (az „ők is” nem „rájuk” vonatkozik, csak folytattam a sort), a hatalom képviselői pedig úgy adakoznak, osztanak, osztogatnak, fosztogatnak és juttatnak az összetarhált adókból „osztódnak”, ahogy kedvük tartja. Azt hiszik, sőt, talán biztosak is benne, hogy az egyharmadot is alig érő kétharmad arra is följogosította őket, hogy fölosszák a magyar vállalkozókat nemzeti szellemiségű és… és?… szóval kik a nem nemzeti szellemiségű vállalkozók?

Na, ha ezt elmondja Kövér házelnök, megeszem a kalapját, vagy szőrökként rágom, tépem, harapdálom le a bajszát.

Akkor hát keressünk egy nemzeti szellemiségű vállalkozót! Legyen az a személy, mondjuk, Simicska Lajos, a Közgép és a Mahir (meg ki tudja, minek) a tulajdonosa. Nem, nem lehet! Két éve még lehetett volna, mert amíg nem G-zte le Orbánt, nemzeti szellemiségű vállalkozó volt, előtte meg nemzeti szellemiségű APEH-vezető, a pénzcsap kezelője, talán birtokosa is, már amennyire az lehetett. Jó, Simicska kilőve, mára nem nemzeti szellemiségű.

Akkor legyen, mondjuk L. Simon László, a költő!. Nemzeti szellemiségű költő, a költőből lett költekező! Milyen is (a képzeletünkben) egy költő? Vegyünk például egy Kossuth-díjast, Petri Györgyöt, aki sajnos már nincs közöttünk. Petri valóban költő volt: verseket írt, nem is akármilyeneket, és megszenvedte az életét, maradt csóró, mert igazi, mély líra csakis mélyből és mélyről, kínokkal teli létből fakadhat, mint tudjuk. Nem vállalt el, nem is vállalt volna semmiféle kulturális államtitkári bizniszt, nem állt volna sorba százmilliókért, a feleségét sem tolta volna előre, hogy sok-sok millióért földet vásároljon, és ha erre tüzes vassal kényszerítették volna, akkor sem hazudott volna, ha becsületes és tisztességes válasz reményében kérdezik, kérdeznék ez ügyben. L. Simon László (felesége) nemzeti szellemiségű vállalkozó (fitnesztulajdonos földműves, azaz műkörömmel kapáló, egyszerű magyar parasztasszony), aki a nemzeti szellemiségű földosztóktól földet is kap, meg pénzt is, mert mi a túróból vásárolná meg a kapott földet, ha momentán annyi pénze sincs a számláján, mely a saját beszállásához elég volna.

Mi a lényeg? A nemzeti szellemiségű rablók (új rablói vannak a hazának) kitömik a nemzeti szellemiségű vazallusaik zsebét, földet adnak alájuk (mégis mozog), és röhögnek a képünkbe, mert haha, látjátok, mocskos hazaárulók, mi adjuk el a haza földjét, nem ti!

És akkor most nézzük a mi nemzeti szellemiségű Kovács Ákosunkat, aki, akár a többi dalszerző és szövegíró, komoly összegeket vehet föl (okkal, joggal, ha tömeg gyűlik össze reája, a koncertjeire), aztán még komolyabb összegekhez jut jogdíj címén (nem irigyeljük, jogos, az a neve is: jogdíj!), állítólag félmilliárdos tőkével bír az ő nemzeti szellemiségű vállalkozása, a Fehér Sólyom, oszt mégis oszt (osztana) neki a mi Kövérünk, aki mellesleg házelnök, meg úr.

Mi a túróért, Házelnök Úr?, ha kérdezhetem.

Azért, mert a házelnökhöz hasonló ökörséget mondott? Azért, mert elesett egy komoly szponzorációtól? Hát ki az a Kovács Ákos, Házelnök Úr? Azon kívül, hogy nemzeti szellemiségű… micsoda is?… vállalkozó? De ha már így van, újabb kérdést kéne tisztáznunk: Ákos a közalkalmazottként végzi áldásos (istenáldotta) tevékenységét, vagy a versenyszférában? Mert ha közalkalmazott, akkor persze, nyomassák a szponzorációt, a többi csókos is kap, nem keveset, de ha a versenyszférában működik, szerez zenét és ír (nemzeti szellemiségű) szöveget, akkor tessék már békében hagyni őt, mint a többi zeneszerző-szövegírót, vagy megélnek abból, amit produkálnak, vagy nem. Ameddig tömeg gyűlik egybe az Arénában, aligha kell őt szponzorálni, ha meg üres marad az Aréna, akkor ne szponzorálni tessék, hanem megkérni, hogy ne is próbáljon kéregetni, éljen meg abból, amit pályafutása alatt keresett, csinált, félrerakott.

Ötvenöt éve állok különféle pódiumokon, ez idő alatt egyetlenegyszer „szponzoráltak”: amikor 1988-ban megkaptam a Rádiókabarétól a Karinthy Frigyes emlékgyűrűt, mely, ha jól emlékszem, ötvenezer forinttal járt. Ebből a társulat tagjait meghívtam a Náncsi néni vendéglőjébe, hogy rájuk költsem, megköszönve a szerkesztők segítségét, és a kollegák baráti szeretetét. (Ilyet előtte se, utána se csinált egyetlen meggyűrűzött kollegám sem.)

Mintegy tíz-tizenöt éve működik a könyvkiadóm, ez idő alatt 43 könyvemet írtam meg és adtam ki, saját zsebből, mert az a mániám, hogy a versenyszférában engem ne támogasson senki, csak aki olvas, aki könyvbarát, és aki szereti az írásaimat. Lehet, hátralévő éveim alatt már nem leszek, és (Kövér úr biztosan bólint erre) nem is lehetek nemzeti szellemiségű vállalkozó (író kiváltképp), de abban biztos vagyok: tisztességes, becsületes magyar író, humorista és vállalkozó voltam, vagyok és maradok, mert egyszerűen nem lehetek más. Nemzeti szellemiségűnek Kövérék nem fogadnak el és be (hála istennek!), és

sugárban hánynék, ha mégis rám akarnának tukmálni, mondjuk, 50 millát.

Én csupán (mellesleg nemzeti szellemű) verseimmel tanítom a gyermekeket a magyar nyelvre, a verselésre, és lépcsőnek gondolom magam, melyen lépdelve József Attiláig, Adyig, Radnótiig, Weöresig, Babitsig, Kosztolányiig, Szabó Lőrincig, Juhász Ferencig vagy Nagy Lászlóig. Ez ma Magyarországon kevés a nemzeti szellemiségű léthez! Ahhoz, hogy ezt a jelzős szerkezetet rám is kimondják, lopnom és csalnom, hazudnom és nyalnom kéne, köszönöm, akkor inkább nem!

Nem tudom, meddig marad még birka ez a nép, mennyi és mi kell még ahhoz, hogy kinyíljon a kritikussá lett tömeg szeme, de nekem lassan már elég lesz. Ami itt folyik, botrányos, tragikus és gyalázatos! Nemzeti szellemiségem tudatában mondom ki: én szégyellem magam azok helyett, akik ezt a gyalázatot művelik!

Isten óvja Magyarországot!

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Debrecen, 2016. szeptember 4.
Panelház ablakai csillognak napfelkeltekor Debrecenben 2016. szeptember 4-én.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.