Lassan vége az iskolaszünetnek, megvolt a szeretet ünnepe, a gyerekek a szünet alatt, a szülők majd most fújják ki magukat. Amiket a fenyő alá tehettünk, játékká lettek, amit átadhattunk, átadtunk, a többi a sulin múlik. Hogy ott miben lesz részük, legföljebb sejthetjük, alapban tudhatatlan, majd látjuk, ha egyáltalán.
Ami biztos, a Nagy Magyar Iskolaigazgató mindent megtett a gyerekek képzéséért, az óvodások kormányablakot avathattak bugyuta versikékkel, az iskolások biciklihíd avatásán dalolhattak, hogy csak a legemlékezetesebbeket emlegessük föl, egészében pedig mindent megtanulhattak, amit a menekültek, népvándorlók, kormányhoz közeli szóhasználattal: migránsok ügyében tudniuk kell.
Lehet, maguktól, lehet, szülői segédlettel, de megtanulták a kormányfő sugallta leckét, ehhez kétség nem férhet, azóta kiváltképp, hogy meghallgattam a „Vendég a háznál – gyerekekről felnőtteknek” december 31-i, rendhagyó adását.
Ebben kedves pofa, mondjuk úgy: okos kis gyerekek válaszolgattak a riporter nénik kérdéseire, én pedig szájtátva hallgattam, miket beszél a kis buksi tudóska, több mindenről, de kiváltképp a migránsokról. Az egész persze beágyazódott egy „mindenféléről” szóló interjúba, a kölyök kis okos fejéből ez is, az is simán kifordult. Szerintem akár Paks 2-ről, a művi vetélésről vagy Izrael és az palesztinok viszonyáról is kérdezhették volna, azokról is lett volna mondanivalója.
Nem szaporítom a szót, nem feszítem az olvasó idegeit, nehéz körmöléssel sikerült (remélem, hibátlanul) rögzítenem az interjú migránsokról szóló fejezetét, közreadom, aztán ha még mindig úgy érzem, hozzátennék valamit, akkor zárásul megteszem.
Íme:
– Te tudod, kik azok a migránsok?
– Szerintem a migránsok a bevándorlók. Például nem engeded be a migránsokat, hogy belegondolsz, mi van, ha a te országodban is háború van, akkor te mit csinálsz? Akkor te is elvándorolsz, és az egyik, hogy be kell engedni akkor a magyarokat, a másik meg az, hogy ha beengeded a migránsokat, akkor már Magyarország egy ilyen migráns föld lesz, és akkor meg az nem jól szól, hogy így elég nehéz dönteni, mi legyen a magyarokkal.
– És akkor mit gondolsz? Nyilván töröd a fejedet.
– Azt gondolom, hogy aki ezt meg tudja oldani, és tényleg jó a megoldás, akkor az egy nagyon okos ember lehet, mert én nem tudom megoldani, mert én gyerek vagyok.
– És abban mi a probléma, hogy mondjuk az országod egy migráns föld lesz, ahogy mondtad?
– Az a probléma, hogy ha te szeretnél magyar lenni, akkor jönnek a migránsok, azzal még nincs is baj, hogy ha bejön például kevés, hogyha nagyon sokan jönnek, akkor azért baj, mert ha szeretnél magyar lenni, mindenhol már csak migráns van, akkor az nem jó, mert például valamilyen szabályt a migránsok nem akarnak betartani, ami a magyaroknak is rossz, meg olyan migránsoknak is, akik jól akarnak lenni Magyarországon.
– És szerinted mért nem akarják betartani a szabályokat?
– Azért, mert náluk nem úgy volt, és nem akarnak a szabályokhoz alkalmazkodni, mert úgy gondolják, hogy azt nagyon nehéz megcsinálni, nem kényelmes nekik.
– Szerinted melyik szabály nem kényelmes nekik itt, Magyarországon?
– Ez a magyaroknak se nagyon kényelmes, hogyha például van egy szemetes, és például megettél egy csokit, és akkor oda kell bedobni a csoki papírját, mert hogyha ledobod a földre, az nem jó, mert olyan lesz a járda, mint egy ilyen csúnya szemétdomb.
– Te találkoztál már migránsokkal, amikor itt voltak a városban?
– Amikor utaztam apával az iskolába autóval, akkor láttam, hogy a Keleti pályaudvarnál föl akartak szállni a vonatra, és én fölengedtem volna őket a vonatra, de azt szerettem volna, hogy ha csak annyian mentek volna, minden országban kicsi migráns lenne, és akkor Európában sok ország van, és el tudnak oszlani a migránsok.
– És milyennek láttad őket?
– Egy kicsit olyan mérgesnek, meg egy kicsit ilyen beletörődőnek.
– Nehéz dolga van egy politikusnak, ha el kell döntenie, hogy mit csináljon a migránsokkal?
– Nehéz dolga van nagyon, mert hogyha az egyik dolgot csinálja, akkor a másik párt ellenszegül, hogy na, mért csinálod ezt, hát ez nem is jó megoldás, hogyha meg az a párt miatt a másikat csinálja, akkor a másik párt szegül ellen, és akkor így nagyon nehéz neki olyan megoldást csinálnia, ami mind a két, vagy az összes pártnak megfelel.
Eddig az interjú. Mindent értek, mindent megértettem:
- Ha itt háború van, akkor valahova a magyarokat be kell engedni.
- Ha beengedjük a migránsokat, akkor már Magyarország migráns föld lesz.
- A jó megoldást egyetlen ember találta ki, aki nagyon okos ember.
- Az a probléma, hogy ha szeretnék magyar lenni, jönnek a migránsok.
- Az nem jó, ha szeretnék magyar lenni, és mindenhol csak migráns van.
- A migránsoknak nem kényelmes a szabályokat betartani.
- A magyaroknak nem kényelmes a csoki papírt a szemetesbe dobni.
- Ez azoknak a migránsoknak is kényelmetlen, akik itt jól akarnak lenni.
- Ha a migránsok eldobják a csoki papírját, szemétdomb lesz a járda.
- Autóból nézve a migránsok mérgesek és beletörődöttek.
- Nehéz dolga van egy politikusnak, ha döntenie kell a migránsokról.
- Ha minden országban kicsi migráns lenne, eloszlanának a migránsok.
- Ha eloszlanának, ide is jutna belőlük, de annak nem örülne az a nagyon okos ember, aki kitalálta a létező legjobb megoldást.
Zárásul csak ennyit. A „Vendég a háznál – gyerekekről felnőtteknek” című műsor alapító-főszerkesztője Horváth Ida volt, akit néhány éve, sok más kiváló rádióssal együtt, páros lábbal rúgtak ki a Magyar Rádióból. Azt hiszem, ő inkább eltörte volna a kezét, semmint ilyen kérdéseket föltéve tartson mikrofont egy gyermek szája elé.
Az ő nevében kérek bocsánatot a hallgatóktól.
Pontosabban: a HALLGATÓKTÓL, azoktól, akik bár látják, mi folyik Magyarországon, mégis hallgatnak, mint a sír.
